Kérdése van a tagsággal kapcsolatban?

06-23/365-666  |  info@minke.hu

Mutasd a menüt

Üzletrész-értékesítés adózása üzletrész eladójánál és szerzőjénél

Üzletrész-értékesítés adózása üzletrész eladójánál és szerzőjénél

 

Több mint 30 év telt el azóta, hogy az akkori Gazdasági Társaságokról szóló törvény megteremtette a személyi vagy tőke egyesítő társaságokat. A ’80-as évek végén, ’90-es évek elején megteremtődött természetes személyek által birtokolt üzletrészek azóta nagyon komoly átalakuláson mentek keresztül és egyre gyakoribb az üzletrészekben történő tulajdonosváltás, csere – a legyen ennek bármilyen oka, motivációja.

 

Ez a tény, és a szakmai oldalakon feltett kérdések indokolták, hogy ebben a témában értekezzünk a teljesség igénye nélkül.

 

Az üzletrészértékesítések érintettjei lehetnek természetes személyek egymás között, természetes személyek és cégek, valamint cégek egymás között is. Gyakran találkozom azzal, hogy – nevezzük úgy, hogy – cégjogilag a kérdéseket remekül megoldják, de a felek nem, vagy nem teljeskörűen rendezik az üzletrész eladások adókötelezettségét.

 

Elsőként nézzük a fogalmakat. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 3. § 34. pontja rögzíti, hogy mi minősül értékpapírnak. Ezalapján az értékpapír fogalom magában foglal minden olyan okiratot és elektronikus jelsorozatot, amely a kibocsátás helyének joga szerint értékpapírnak minősül. Értékpapírnak minősül továbbá a különféle gazdasági társaságokban fennálló vagyon, továbbá olyan vagyoni hozzájárulás, amely tagsági jogviszonyt keletkeztet, így különösen:

 

  • a Kkt-ben, Bt-ben fennálló részesedés,
  • a Kft. üzletrésze,
  • a szövetkezeti részesedés, és
  • az ügyvédi iroda alapításakor szolgáltatott vagyon is.

 

További fontos fogalom a szokásos piaci érték.  Az Szja tv. 3. § 9. pontja értelmében szokásos piaci érték az az ellenérték (ideértve a kamatot is), amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek, vagy érvényesítenének. Szja tv. 3. § 69. pontjában található definíció szerint független felek azok a

  • természetes személyek,
  • jogi személyek,
  • egyéb szervezetek,

 

akik között nem áll fenn olyan szoros gazdasági, jogi kapcsolat, amelynek révén legalább az egyik fél meghatározó befolyást képes gyakorolni a másik fél gazdasági döntéseire, vagy amelynek révén a felek egymással szoros együttműködésben folytatják tevékenységüket. Nagyon fontos, hogy nem tekinthetők független feleknek különösen

  • az egymással munkaviszonyban,
  • tartós megbízási jogviszonyban álló személyek,
  • a társas vállalkozás és a benne közvetve vagy közvetlenül többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező magánszemély – összeszámítva a közeli hozzátartozókat megillető jogokat.

 

Fentiek után nézzük meg, hogy mit is jelent a nem független felek között a szokásos piaci érték? Mire gondolhatott a jogalkotó ennek a fogalomnak a meghatározása során? Nos, a nem független felek között a szokásos piaci érték nem más, mint az az ellenérték (ár, kamat), amelyet az alábbiak szerint állapíthatnak meg a felek:

 

  1. összehasonlító módszer: melyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható termék, szolgáltatás értékesítésekor gazdaságilag összehasonlítható piacon, vagy
  2. viszonteladási árak módszere: melyet a terméknek, szolgáltatásnak független fél felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ellenértékből a viszonteladói költségek és a szokásos haszon levonásával határoznak meg, vagy
  3. költség és jövedelem módszer: mely alkalmazása során az árat a termék / szolgáltatás szokásos haszonnal növelt közvetlen önköltségével határozzák meg, vagy
  4. üzleti nyereségen alapuló módszer: ennek keretében a független fél által az ügylet révén elért, a megfelelő vetítési alapra (bevétel, költség, tárgyi eszközök és nem anyagi javak) vetített ügyleti nyereség figyelembevételével állapítják meg, vagy
  5. nyereség-megosztásos módszer: melyet a nem független felek az ügyletből származó összevont nyereségnek gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban történő felosztásával határoznak meg, ahogy független felek járnának el az ügyletben, vagy
  6. egyéb módszerrel állapítanak meg. Ez utóbbit akkor alkalmazzák a felek, ha a szokásos piaci érték a fentiekben felsorolt, a)-e) pont szerinti módszerek egyikével sem határozható meg.

 

Mindegyik módszer alkalmazása során szem előtt kell tartani, hogy a szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek. Az Szja tv. értelmében szokásos haszonnak minősül a tőzsdén nem forgalmazott részvény, valamint a tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedések (vagyoni betét, üzletrész és más hasonlók) szokásos piaci értéke, valamint (ha a magánszemély ennek ellenkezőjét nem bizonyítja) a vagyoni részesedést kibocsátónál a vagyoni részesedés megszerzésének alapjául szolgáló szerződés megkötésének, jogügylet létrejöttének napján ismert, a beszámoló elfogadására jogosult szerv által már jóváhagyott beszámoló mérlegében kimutatott saját tőke összegéből a vagyoni részesedésre arányosan jutó rész – növelve a kibocsátónak a vagyoni részesedés megszerzésekor fennálló, ahhoz kapcsolódó jóváhagyott osztalék, részesedés címén fennálló kötelezettségével.

 

Ahogy azt a fenti fogalom is rögzíti: nem a jegyzett tőke értéke a meghatározó – bár a gyakorlatban jellemzően ezt alkalmazzák (tévesen) –, hanem a beszámolóban levő saját tőke.

 

Értékpapír értékesítése esetében a jövedelmet elsősorban az értékesítő, az eladó oldaláról kell megvizsgálni, de fontos és később ki is térek rá, hogy az értékpapír formában megszerzett jövedelem a vevő oldaláról is keletkeztethet adókötelezettséget.

 

Az Szja tv. „Egyes külön adózó jövedelmek” szakaszának részeként a XII. fejezet foglalkozik a tőkejövedelmekkel. Ide sorolódnak a következők:

  • Kamatjövedelem (Szja tv. 65. § )
  • Értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem (Szja tv. 65/A. §)
  • Csereügyletből származó jövedelem (Szja tv. 65/B. §)
  • Osztalékból származó jövedelem (Szja tv. 66. § )
  • Árfolyamnyereségből származó jövedelem (Szja tv. 67. §)
  • Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem, az ún. ETÜ (Szja tv. 67/A. §)
  • Tartós befektetésből származó jövedelem, az ún. TBSZ (Szja tv. 67/B. §)
  • A vállalkozásból kivont jövedelem (Szja tv. 68. §)

 

Üzletrész átruházás esetén az adókötelezettség megállapítása során az eladó oldaláról az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmaznunk, ugyanis az Szja tv. 67. § (1) bekezdése értelmében árfolyamnyereségből származó jövedelem nem más, mint  az értékpapír átruházása (ide nem értve a kölcsönbe adást) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Ez a mondat nem mellékes, azonban ennek az adókötelezettségnek a megállapítása mégis az egyszerűbb, ami arról szól, hogy vétel és eladás különbözete az adóalap és adózik az árfolyamnyereség szabályai szerint. Ezt nevezzük úgy, hogy főszabály.

 

A jogszabály kihangsúlyozza, hogy nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek ezen különbözetből az a rész, amelyet az Szja tv. előírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni. Ez az előírás arra enged következtetni, hogy ha a piaci árnál többért adom el az értékpapírt, akkor az a feletti rész adókötelezettsége már nem árfolyamnyereség szerint keletkezik, hanem egyéb jövedelemként. Így a jövedelem két részből is állhat. Ezek is indokolták, hogy az esszé elején a fogalmakat tudjuk értelmezni: mi is az az értékpapír, és annak hogyan definiálható, állapítható meg a szokásos piaci értéke.

 

Nézzük most a vevői oldalt is. Az itt felmerülő kérdések a következők: mi a szerzési érték? Van-e jövedelem, és ha igen az hogyan is adózik? Mi a helyzet akkor, amikor a vevő kevesebbet fizet, vagy egyáltalán nem fizet az értékpapírért? Ebben az esetben mi az Szja szerinti jövedelem?

 

Vizsgáljuk meg itt is a válasz megadásához a fogalmakat. Első ilyen az Szja tv. 4. § (2) bekezdésében található, ez pedig a bevétel, amely nem más, mint a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték. Fontos, hogy a bevételszerzés nem pénzben is történhet, ilyen nem pénzben megszerzett bevételnek minősül különösen:

  1. az utalvány (ideértve különösen a kereskedelmi utalványt és minden más hasonló jegyet, bónt, kupont, valamint egyéb tanúsítványt, amely egy vagy több személy árujára vagy szolgáltatására cserélhető, illetve egy vagy több személy esetében is alkalmazható kötelezettség csökkentésére);
  2. dolog, szolgáltatás, értékpapír, részesedés, forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog;
  3. elengedett, átvállalt tartozás; a magánszemély helyett teljesített kiadás, befizetés;
  4. kamatkedvezmény; dolog, szolgáltatás személyes (magáncélú) ingyenes vagy kedvezményes használata, igénybevétele.

 

A fentiek értelmében tehát a vevő oldaláról az adókötelezettség alapját az értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték képezheti. Így meg kell vizsgálnunk, hogy mit tartalmaz az Szja tv. XV. fejezetében az értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték.

 

Az Szja tv. 77/A. § (1) bekezdése szerint a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében jövedelemnek minősül az értékpapírnak a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított igazolt kiadás (érték) és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét.

 

Fontos, hogy a bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell megállapítani és teljesíteni a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást).

 

Szerencsénkre vannak azonban olyan esetek, amikor a hivatkozott 77/A. §, annak is a (2) bekezdése nem minősíti bevélnek az így megszerzett értéket. Eszerint nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha a magánszemély

  1. az értékpapírt olyan jog gyakorlásával szerezte, amelyet bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben szerzett;
  2. az értékpapírt társas vállalkozás tagjaként, részvényeseként, üzletrész-tulajdonosaként
    ba) legfeljebb névértéken történő –nem 2006. július 1-je előtt megszerzett dolgozói üzletrész– átalakítása (kicserélése), valamint
    bb) a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelése révén szerezte;
  3. az értékpapírt átalakuló, egyesülő, szétváló társas vállalkozás tagjaként, részvényeseként, üzletrész-tulajdonosaként a társas vállalkozás jogutódjában szerezte;
  4. az értékpapírt dolgozói részvényként a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelése révén szerezte;
  5. a névre szóló részvényt átváltoztatható kötvény átalakításával szerezte;
  6. a kárpótlási jegyet az állami tulajdon privatizációja során értékesítésre kerülő vagyontárgy, részvény, üzletrész megvásárlására használja fel. A kárpótlási jegy felhasználásával megszerzett eszköz megszerzésére fordított érték meghatározásánál az eredeti jogosult magánszemélynél vagy örökösénél a kárpótlási jegy kamattal növelt értékét, míg más magánszemélynél a kárpótlási jegy megszerzésére fordított értéket is figyelembe kell venni;
  7. részvényét, üzletrészét házastársi közös vagyon (vagyonközösség) megosztása révén, adásvételi szerződésen kívüli jogcímen szerezte – az így megszerzett részvény, üzletrész megszerzésre fordított értékeként azt az értéket lehet figyelembe venni, amelyet a házastárs megszerzésre fordított értékként figyelembe vehetett volna (üzletrész esetében a megszerzett üzletrész névértékének a megosztást megelőző üzletrész névértékéhez viszonyított arányával számított részt);
  8. az értékpapírt visszterhes jogügylet keretében más magánszemélytől szerezte, feltéve, hogy az ellenérték összege (értéke) az értékpapír névértékét (névérték hiányában az értékpapír kibocsátójának jegyzett tőkéjéből az értékpapírra arányosan jutó rész összegét) eléri; e rendelkezés nem érinti e törvény adómentességet megállapító egyéb rendelkezéseinek alkalmazhatóságát;
  9. az értékpapírt a javadalmazási politika keretében megszerezhető pénzügyi eszközök kezelését szolgáló MRP szervezet résztvevőjeként szerezte;
  10. az értékpapírt a társaság által ki nem fizetett és a tagok törzsbetétjére az osztalékfizetés szabályai szerint elszámolt nyereségnek a még be nem fizetett pénzbeli vagyoni hozzájárulás (a jegyzett, de még be nem fizetett tőke feltöltése) teljesítéseként szerezte meg;
  11. szövetkezeti hitelintézet tagjaként a tulajdonában álló részjegynek a szövetkezet részére történő átruházása ellenében szerez részjegyet a szövetkezetben.

 

Az Szja tv. 77/A. § (3) – (9) bekezdése nevesíti a társas vállalkozás fogalmát, az átalakulások szabályait, a dolgozói üzletrészek szabályait, a jövedelem megállapítás és a részesedés cserék szabályait.

 

Fontos tudni, hogy az Szja tv. alkalmazásában társas vállalkozás az a külföldi székhelyű jogi személy és egyéb szervezet is, amely a székhelye szerinti államban (kivéve az alacsony adókulcsú államot) a társasági adónak megfelelő adó alanya.

 

Az Szja tv. 77/A. § (4) bekezdése értelmében a belföldi székhelyű társas vállalkozás (átalakulása, egyesülése, szétválása esetén jogutódja) – az adóévet követő január 31-éigjegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelését, átalakulását, egyesülését, szétválását, az általa kibocsátott átváltoztatható kötvény átalakítását, vagy a tagok törzsbetétjére az osztalékfizetés szabályai szerint elszámolt nyereségnek a még be nem fizetett pénzbeli vagyoni hozzájárulás teljesítéseként történő elszámolását követően a ‘K72 nyomtatványon magánszemélyenként adatot szolgáltat a NAV részére. A magánszemély az említett jogügylet révén megszerzett (megemelt névértékű) összes értékpapírjáról elkülönített nyilvántartást vezet. Az értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték és az esetleg teljesített vagyoni hozzájárulás alapulvételével határozza meg.

 

Az Szja tv. a 2006. július 1-je előtt megszerzett dolgozói üzletrész, valamint a dolgozói részvény bevonása, átalakítása, visszavásárlása esetén külön szabályokat fogalmaz meg. Ezek abban az esetben is munkaviszonyból származó jövedelemnek minősülnek, ha erre átalakulás, egyesülés, szétválás, jogutód nélküli megszűnés keretében kerül sor. A munkaviszonyból származó jövedelem –a munkavállaló örökösénél egyéb jövedelem– a magánszemély által megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény rendelkezései szerint a munkavállaló részére nyújtott kedvezmény révén megszerzett dolgozói üzletrész, dolgozói részvény esetében a fenti különbözet a munkavállalónál és örökösénél egyaránt árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül.

 

Nem minősül bevételnek a fenti különbözet, ha a bevont dolgozói üzletrész, dolgozói részvény helyett a magánszemély a társas vállalkozás átalakulása, egyesülése, szétválása révén újonnan kibocsátott azonos jogokat biztosító üzletrészt, dolgozói részvényt szerez. Ezesetben az új értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték és az esetleg teljesített vagyoni hozzájárulás alapulvételével, annak megfelelően kell meghatározni.

 

Ne felejtsük el, hogy az értékpapír megszerzésére fordított értéket és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költséget az árfolyamnyereségből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani.  Ugyanakkor abban az esetben, ha a dolgozói üzletrész, dolgozói részvény hagyaték tárgyát képezte, az eredeti szerző örökösénél a szerzési érték azonos az eredeti szerzőnél alkalmazható szerzési értékkel. Dolgozói üzletrész, dolgozói részvény bevonása, átalakítása esetén az eredeti szerzőnél és örökösénél az értékpapír megszerzésére fordított érték részét képezi a névérték azon részének 50 %-a is, amely rész a jegyzett tőkének a saját tőke terhére történő felemeléséből származik. Azonban ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az említett rész

  1. az értékpapír megszerzésekor jövedelemnek minősült,
  2. az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény rendelkezései szerint a munkavállaló részére nyújtott kedvezményként illette meg a magánszemélyt, és ezért egyébként e törvény szerint a szerzési érték része.

 

Kedvezményezett részesedéscsere esetén a megszerzett társaság magánszemély tagjánál, részvényesénél a jogügylet alapján keletkező bevételből a jövedelmet az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani. Ez a jövedelem az árfolyamnyereség szabályai szerint adózik, mégpedig a következők szerint:

  1. a bevételből az árfolyamnyereségből származó jövedelem az a rész, amely nem haladja meg a jogügylet alapján megszerzett pénzösszeget
  2. az előző pont alá nem tartozó rész –a magánszemély választása alapján– az ügylet időpontjában adómentes, vagy szintén árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül.

 

Ugyanakkor a magánszemély a választásáról legkésőbb az átruházás időpontjában köteles a kifizetőnek nyilatkozni, valamint e választását adóbevallásában a NAV felé is bejelenti. Amennyiben a magánszemély választása alapján adómentes az ügylet, abban az esetben

  • a kifizető –az adóévet követő január 31-éig– a ‘K73 nyomtatványon magánszemélyenként adatot szolgáltat az adóhatóság részére a kedvezményezett részesedéscsere révén a magánszemélynek juttatott összes értékpapírról
  • a magánszemély a kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett összes értékpapírjáról elkülönített nyilvántartást vezet.

 

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a külföldi pénznemben megszerzett pénzösszeget a bevétel forintra történő átszámítására vonatkozó rendelkezések alkalmazásával kell átszámítani.

 

Az Szja tv. 77/A. § (9) bekezdésében az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékhez kapcsolódó fogalmak kerülnek rögzítésre:

  1. kedvezményezett részesedéscsere: az a jogügylet, amelynek alapján a megszerző társaság részesedést szerez egy másik társaság jegyzett tőkéjében annak ellenében, hogy a jegyzett tőkéjét képviselő értékpapír(oka)t bocsát ki, és az(oka)t, valamint legfeljebb az átadott összes értékpapír együttes névértékének (ennek hiányában az arányos könyv szerinti értékének) a 10 %-át meg nem haladó pénzeszközt ad a megszerzett társaság tagja(i)nak, részvényese(i)nek – feltéve, hogy a megszerző társaság megszerzi a szavazati jogok többségét vagy, ha a jogügylet előtt a szavazati jogok többségével már rendelkezett, azt tovább növeli a megszerzett társaságban;
  2. társaság: a gazdasági társaság, az egyesülés, a szövetkezet, továbbá a 2003. évi uniós csatlakozási szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától az Európai Unió tagállamának adóra vonatkozó jogszabályai szerint ott belföldi illetőséggel bíró társaság.

 

A térítés nélküli átadás révén kapott üzletrész a társaság magánszemély tagjainál az Szja tv. 77/A. § (1) bekezdésében szabályozott értékpapír formájában megszerzett vagyoni értéknek minősül, melynek adókötelezettségére a 28. § (1) bekezdés g) pontja szerinti, összevonás alá eső egyéb jövedelmekre vonatkozó adózási szabályok az irányadók.

 

Ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani az adókötelezettség keletkezésének időpontját, meg kell néznünk, hogy az Szja tv. 9. § (2) bekezdés b) pontja mit tekint a tulajdonjog megszerzésének napjának. Ezen rendelkezés értelmében dolog, értékpapír, váltó, csekk és más okirat esetében a tulajdonjog megszerzésének napja vagy –ha ez a korábbi időpont– az a nap, amelyen azt a magánszemély vagy javára más személy birtokba vette. Dematerializált értékpapír esetében a szerzés napja az értékpapírszámlán való jóváírás napja. Abban az esetben, ha az említett vagyoni értékkel összefüggésben a magánszemélyt sem a használat, a hasznok szedésének joga, sem a rendelkezési jog nem illeti meg, akkor a bevétel ezen jogok közül legalább egynek a megnyílásáig nem tekinthető megszerzettnek.

 

Összegezve a fentieket: ha a szerzési érték és az eladási érték különbözete pozitív, akkor van jövedelem, aminek adózása többféle lehet: értékpapírból származó, illetve egyéb jövedelem, vagy esetleg jogviszony jövedelem.

 

A fennmaradó kérdés már most már csak az, hogy mi a szerzési érték? Erre a választ az Szja tv. 77/A. § (5) bekezdésben találjuk – ahogy azt már fentebb is kifejtettük. Emlékeztetőül a szerzési érték a magánszemély által a jogügylet révén megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét.

 

Ne feledkezzünk meg arról, hogy az árfolyamnyereségből származó jövedelmek után a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (továbbiakban: Szocho tv.) 1. § (5) bekezdés d) pontja értelmében szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség is van.

 

A fentiek után vizsgáljuk meg a cégek közötti (cég és cég közötti) ügyleteket. Mint azt tudjuk, a részesedések különböző jogcímeken kerülhetnek be a vállalkozás könyveibe. A gazdálkodónak ezek megszerzésekor kell meghoznia a döntést a besorolást illetően annak alapul vételével, hogy milyen időtávra szándékozik a befektetését megvalósítani.

 

A tartós részesedést a befektetett eszközökön belül a „Befektetett pénzügyi eszközök” mérlegcsoportban, míg a forgatási célú részesedést a forgóeszközök között az „Értékpapírok” mérlegcsoportban jelenítjük meg. Fontos kiemelni, hogy ezt a minősítést nem csak a tulajdoni részesedés bekerülésének időpontjában kell megtennünk, hanem minden egyes mérlegfordulónap alkalmával, a beszámoló összeállításakor is minősítenünk szükséges a valós és hű adatok megjelenítésének érdekében.

 

Függetlenül attól, hogy az az értékpapírok vagy a befektetett pénzügyi eszközök mérlegcsoportban szerepel, a gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetést bekerülési érték szerinti értéken kell kimutatni, továbbá értékvesztést kell elszámolni a befektetés könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti veszteség jellegű különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

 

Elmondhatjuk tehát, hogy a tulajdoni részesedésekkel kapcsolatos számviteli elszámolások egy vállalat életében folyamatos munkát igényelnek, hiszen a bekerülésen túl éves szinten folyamatos értékelést és minősítést kívánnak. Legyen szó akár tartós befektetésről vagy forgóeszközként nyilvántartott tulajdonrészről, a piaci érték változását megfelelő időközönként követni kell, és annak jelentős változása esetén megfelelő döntéseket, elszámolásokat kell elvégezni.

 

Abban az esetben, ha egy magyar társaság értékesíti egy másik cégben lévő részesedését, úgy a kivezetett részesedés értéke és a kapott ellenérték, mint bevétel közötti különbözet lesz a társasági adó alapja. A részesedés szerzésével kapcsoltban csak akkor merülhet fel a szerzés időpontjában a társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao tv.) szerinti korrekció, ha a felek kapcsolt vállalkozásnak minősülnek. Mindenképpen érdemes arra figyelni, hogy 10%-nál nagyobb részesedés szerzése esetén lehetőség van a szerzés bejelentésére, és ezzel a későbbi értékesítés során keletkező jövedelem adómentessé tételére (feltéve, hogy az teljesíti a bejelentett részesedés kritériumait). Ha a részesedés szerzését a jogszabályban meghatározott feltételek szerint bejelentették, akkor az üzletrész értékesítésének nyeresége mentesül a társasági adó alól, adóalap-csökkentő tétel formájában. Amennyiben veszteség keletkezik a bejelentett részesedés értékesítésén, úgy az növeli az adózás előtti eredményt, azaz az adóalapot.

 

A részesedés szerzésének az illetékkötelezettsége az eladás tárgyát képező részesedés minősítésén múlik. Az ingók (beleértve az üzletrészt is) szerzése általában nem tárgya a visszterhes vagyonátruházási illetéknek, kivéve, ha a szerzett részesedés belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság részesedése.

 

2020.05.27.

Juhász Tibor

                                                                                                                                                             MINKE Szakértő

 

 

TOVÁBBI FOLYAMATOS SZAKMAI TÁMOGATÁS MOST FÉL ÉVIG INGYENESEN*:

 

*kizárólag az egyszeri 4.500 Ft-os regisztrációs díjat számtjuk fel.