Azoknál a cégeknél, ahol jelentős az átterhelendő költségek volumene, fontos ezek helyes kezelése, hiszen ezen tételek a cég áfapozíciójára is hatással vannak. A helyes gyakorlat kialakítása már a kezdetektől lényeges, de a kockázatok akkor is csökkenthetők, ha a cég menet közben észleli a hibát és módosít rendszerén. Áfaszempontból az egyik meghatározó tényező, hogy ki rendelte meg és kinek a terméket, szolgáltatást.

(A cikk az RSM Hungary oldalán jelent meg először, 2017. június 13-án: www.rsm.hu)

Szerző: Dr. Sztankó Dániel - adószakértő, Pénzügyi képviseleti csoportvezető, RSM Hungary
Nemzetközi ügyletek ÁFA-ja és számlázása 2016 (szakkönyv), társszerző

Az áfatartalom attól is függ, kinek a nevében merül fel a költség

A költségek átterhelése során az egyik legfontosabb tisztázandó kérdés, hogy ki rendelte meg az adott szolgáltatást, illetve termékértékesítést, amelyet szeretne áthárítani egy üzleti partnerre, avagy kinek a nevében merült fel a költség.

Az egyik belföldi ügyfelünknél vámköltség, raktározási költség és fuvarozási költség merült fel, amelyet a társaság szeretett volna átterhelni a külföldi anyavállalat felé. Személyes konzultáció során azt vizsgáltuk, hogy kinek a nevében merültek fel ezek a költségek, azaz a felek közötti polgári jogi viszonyok során kinek a kötelezettsége lett volna importálni, majd raktározni és kiszállítani a terméket.

Kiderült, hogy az importált, raktározott, majd elfuvarozott termék tulajdonosa a külföldi anyavállalat volt, nem a magyar cég. Ez azt jelentette, hogy a helyes forgatókönyv szerint a vámkezelést a külföldi cég nevében kell kérni (az áfában a terméket ő fogja importálni, és a vámhatározat is – közvetlen vámjogi képviselet esetén – az ő nevére fog szólni). Ha a terméket később raktározza, majd értékesíti belföldön, és ehhez szükségszerűen fuvart is intéz, akkor mindez a termék tulajdonosa, azaz a külföldi cég nevében történik. Ez azt is jelenti, hogy a vámügynökkel, a raktárossal, illetve a fuvarossal is a külföldi cég szerződik, ő ezen szolgáltatások megrendelője, azaz a szóban forgó szolgáltatásokról szóló számlának a külföldi cég nevére kell szólnia. Sőt a külföldi cégnek nagy valószínűséggel magyar adószámot is kérnie kell, amennyiben az importált terméket belföldön értékesíti.

Mindezek után hogyan merülhetett fel a magyar cégnél vámkezelési, raktározási és fuvarozási költség? Ennek több oka is lehet, mindig a konkrét tényállástól függ. Attól függően, hogy mi történt az adott helyzetben, a helyes kezelésre vonatkozó tanácsunk is más és más lehet. Nézzünk néhány esetet!

Az egyik lehetőség szerint a külföldi cég megkérte a magyar társvállalatot, hogy fizesse ki helyette a vám-, raktározási és fuvarköltséget azzal, hogy ő ezt a költséget neki később megtéríti. Ilyenkor, bár a szerződéses viszonyok és a számla egyértelműen a magyar szolgáltató és a külföldi cég között volt, a pénzmozgás nem ezt az utat követte. A magyar cég a külföldi cég nevében és javára (és helyette) fizette ki a számlákat, majd ezt követően beszedte a pénzösszeget a külföldi társvállalattól. Ebben az esetben a költségátterheléshez nem kell áfatörvény szerinti számlát kiállítani a külföldi cég felé, elég a számviteli bizonylat. Sem a kifizetett összeget, sem az átterhelt összeget nem kell a bevallásban szerepeltetni, tekintettel arra, hogy sem a kiadás, sem a bevétel nem a magyar cég nevében merül fel. A vámkezelésről, raktározásról, illetve fuvarozásról szóló számlát a szolgáltatónak áfa nélkül kell kiállítani a külföldi megrendelő felé, még akkor is, ha a számlát a magyar cég rendezte pénzügyileg.

Ebben a forgatókönyvben a kiegészítő kérdések, amelyeket feltehetünk, hogy a magyar cég miért előlegezte meg ezen költségek kifizetését a külföldi cég helyett, s kapott-e ezért valami jutalékot vagy kamatot. Ha kapcsolatot is kellett tartani a magyar vámügynökkel, a vámhatósággal, a raktárossal, illetve a fuvarozóval, a kapcsolattartásért kapott-e külön díjat a külföldi anyavállalattól? Ha igen, akkor ez a díj piaci volt-e?

Ha kapcsolattartásért a magyar cég díjazást kapott, azt az áfatörvény szerinti számlával kell átterhelni a külföldi cég felé, jóllehet magyar áfa nélkül, a számlán feltüntetve, hogy „áfa hatályán kívüli ügylet”. Ez esetben ügyelni kell arra, hogy az a pénz, amit a magyar társaság a külföldi helyett, az ő nevében előlegezett meg a magyar szolgáltatónál, és az a pénz, amelyet a megelőlegezésért vagy az ügyintézésért külön díjként kapott, ne keveredjen össze! Az egyik elszámolási kötelezettséggel átvett – más pénze – összeg, és ennek átterhelésére nem kell számla. A másik viszont egy szolgáltatásért kapott bevétel, szolgáltatásnyújtás adóalapja, így ennek kiterheléséhez a külföldi anyavállalat felé ki kell állítani a számlát.

Saját nevében, de más javára jár el egy társaság a megrendeléskor

A másik forgatókönyv szerint a vámügynökkel, a raktárossal, illetve a fuvarozóval a magyar cég került szerződéses kapcsolatba, és saját nevében kérte ezen szolgáltatásokat, ám a külföldi anyavállalata javára. Ebben az esetben a magyar vámügynöknek, raktárosnak, illetve fuvarozónak a magyar cég felé kell kibocsátania a számlát, magyar áfával. A magyar cég ezt a költséget beteheti a saját adóbevallásába, az áfatartalmát levonhatja. A külföldi anyavállalat felé ezt a költséget – ha önállóan számlázza ki – számlával kell átterhelni, noha a számla az áfa hatályán kívüli ügyletről kell, hogy szóljon, amit úgyszintén szerepeltetni kell a bevallásban.

Fontos, hogy ez a lehetőség csak akkor működik, ha a szerződéses kapcsolat a vámügynök/raktáros/fuvarozó és a magyar cég között jön létre. Ha ugyanis a szerződés a külföldi cég nevére szól, akkor a vámügynök/raktáros/fuvarozó nem bocsáthat ki számlát a magyar cég felé, azt a külföldi anyavállalat felé kell kiállítani. Számlabefogadói szempontból nézve, ha a magyar cég áfát tartalmazó számlát kap a magyar vámügynöktől/raktárostól/fuvarozótól úgy, hogy nem ő áll vele szerződéses kapcsolatban, akkor ezt az áfát kockázatos lenne levonni – az adóhatóság ilyenkor joggal érvelhet, hogy az áfa azért nem levonható, mert a magyar cég nem a saját gazdasági tevékenysége érdekében vette igénybe a szolgáltatást.

Olyan is előfordulhat, hogy ezt a költséget a magyar cég nem egy az egyben, hanem egy időszakosan előforduló elszámolás keretében érvényesíti, így a vámügyintézés, raktározás és fuvarozás elveszíti önálló voltát és beleolvad egy nagyobb szolgáltatásba – ezt az esetet külön bejegyzésben később részletesebben taglaljuk. Ami bizonyos, hogy a magyar cégnek a külföldi anyavállalat felé az áfatörvény szerinti számlával kell átterhelnie a számlát, akár egy az egyben számlázva, akár beleolvasztva egy nagyobb szolgáltatásba.

Áfaszempontból sokféle forgatókönyv létezik még

Az is előfordulhat, hogy a magyar cég a saját nevében kéri a vámkezelést is. Ilyenkor a vámhatóság a vámhatározatot a magyar cég nevére állítja ki, és az importáfát is a saját nevében kell megfizetni. Ez az eset viszont problematikus, hiszen az importált termék tulajdonosa a külföldi cég, miközben a vámhatározat a magyar cég nevére szól. Ebben az esetben felmerülhet annak a kockázata, hogy az importhatározatban szereplő áfa összegét a magyar cég nem tudja levonni, hiszen az importált termék nem az ő tulajdona, hanem a külföldi vállalaté. Így az adóhatóság joggal érvelhet, hogy az importáfa nem a saját gazdasági tevékenység érdekében merült fel, így az nem levonható.

Ha a költségek a magyar cég nevében merültek fel, azokat csak a saját nevében lehet áthárítani. Ekkor további kiegészítő kérdéseket tehetünk fel: vajon a magyar cég árréssel (markuppal),vagy anélkül hárítja tovább ezeket a költségeket? Amennyiben árréssel, akkor az piaci-e? Ezt az esetet egy későbbi bejegyzésben szintén elemezni fogjuk.

Mi van akkor, ha kiderül, hogy a külföldi anyavállalat a terméket még az importot megelőzően átruházta a magyar cég nevére? Ebben az esetben a magyar cégnek rendelkeznie kell egy proforma számlával, amellyel igazolni tudja, hogy a termék az ő tulajdonába került. Ebben a konstrukcióban az importvám-határozat, a vámügynöki/raktározási/fuvarozási díjról szóló számla a magyar cég nevére szólhat, az értékesítésről szóló számlát a magyar cégnek kell kibocsátani a vevője felé, a külföldi cég pedig megúszhatja a magyar áfaregisztrációt. Ha ez a helyzet áll elő, akkor fontos meggyőződnünk arról, hogy a szerződéses kapcsolatok a felek között tényleg az elmondott tényállást tükrözik, a számla igazodik a szerződéshez, helyesen lett-e kibocsátva stb. A fuvarköltség további sorsáról se feledkezzünk meg: ha tényleg az a helyzet áll elő, hogy a külföldi cég értékesíti az importált terméket, és azt el is fuvarozza a vevője felé, akkor a fuvarköltséget majd ő is át fogja terhelni ezen értékesítés részeként.

Mint látható, a költségátterhelések során nagyon nem mindegy, hogy a költség kinek a nevére szól, pontosabban – a szerződéses viszonyok tükrében – kinek a nevére kell, hogy szóljon, hiszen részben ez határozza meg, hogy ezen költségről szóló bejövő számlát kinek a nevére kell kiállítani, annak áfatartalmát ki vonhatja le, illetve az levonható-e egyáltalán. Nagyon fontos, hogy a szerződéses kapcsolatok és a számlázás szinkronban legyenek egymással. Azt, hogy ki kivel szerződött és kik között jön létre ténylegesen a szerződés, bár nem mindig könnyű eldönteni, mindenképpen meg kell vizsgálni, hiszen részben ez határozza meg azt is, hogy az ilyen költséget miként kell átterhelni. Érdemes áttekinteni a cégen belüli összefüggéseket, mert a rossz gyakorlat áfakockázattal jár, ami viszont egy önellenőrzéssel korrigálható, mielőtt bírság lenne belőle.

A következő bejegyzésekben azt fogjuk megvizsgálni, hogy miként zajlik a költségátterhelés, ha a cég saját nevében történik – egy az egyben vagy beleolvadva egy nagyobb szolgáltatásba.