Kérdése van a tagsággal kapcsolatban?

06-23/365-666  |  info@minke.hu

Mutasd a menüt

„Létszám” fogalma az adózási és számviteli jogszabályokban

 

Lépten-nyomon szembesülünk azzal, hogy akárhány jogszabály használja a „létszám” fogalmát, majdhogynem mindegyik másként értelmezi azt. Nem mindegy ugyanis, hogy foglalkoztatottak számáról, statisztikai létszámról vagy éppen munkajogi létszámról van-e szó. Másként kell a létszámot figyelembe venni a Kkv. besorolásnál, megint másként a rehabilitáció hozzájárulás megállapítása során és a számvitelben is mást értünk a „létszám” fogalma alatt.

 

Munkajogi állományi létszám azon személyek összességét jelenti, akik jogilag a munkáltató alkalmazottai –munkaviszonyban, tagi jogviszonyban, bedolgozói viszonyban– függetlenül attól, hogy teljes vagy részmunkaidőben dolgoznak, vagy esetleg valamilyen okból átmenetileg nem dolgoznak (pl. szülési szabadság, GYED, GYES, betegszabadság, táppénz, stb.). Nem tartoznak a munkajogi állományi létszámba:

  • az 5 napnál nem hosszabb munkaviszonyban állók,
  • a havi átlagban 60 óránál rövidebb idejű munkavégzésre irányuló munkaszerződéssel foglalkoztatottak,
  • megbízási szerződéssel dolgozók,
  • egyéni vállalkozók,
  • vállalkozások tulajdonosai, tagjai, ha munkavégzési kötelezettségük nincs,
  • szakmunkástanulók, szünidőben foglalkoztatott diákok,
  • szakmai gyakorlaton lévő diákok,
  • külföldi vendégkutatók,
  •  

Nézzük meg, hogy a számviteli törvényben, a rehabilitációs hozzájárulás és a Kkv. minősítés megállapításakor milyen „létszám” fogalmakkal találkozhatunk.

  1. Létszám a számviteli törvényben

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Szt.) alapján a beszámoló készítési kötelezettség, valamint a könyvvizsgálati kötelezettség megállapítása során találkozunk a „létszám” fogalmával.

 

A Szt. 8. §-a értemében a beszámoló formája az éves nettó árbevétel nagyságától, a mérleg főösszegétől, valamint az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak létszámától (átlagos létszámtól), illetőleg ezek határértékeitől függ. Ezen értékektől függően a beszámoló lehet

  • éves beszámoló,
  • egyszerűsített éves beszámoló,
  • összevont (konszolidált) éves beszámoló,
  • egyszerűsített beszámoló.

 

A beszámoló készítés formájára vonatkozó hatályos határértékek az alábbiak:

 

Kritérium

Egyszerűsített éves beszámoló

Összevont éves beszámoló

Egyszerűsített beszámoló

mérlegfőösszeg

(millió Ft)

1.200 <

6.000

100

éves nettó árbevétel

(millió Ft)

2.400

12.000

200

átlagos létszám

(fő)

50

250

10

Éves beszámolót köteles készíteni az, aki az egyszerűsített éves beszámolóra vonatkozó 3-ből 2 meghaladja a fenti határértékeket. Tehát ha magas a létszám, de alacsony a mérlegfőösszeg és az árbevétel, akkor megfelelhet az egyszerűbb beszámoló készítési kötelezettségnek a vállalkozó.

 

Ezzel szemben a könyvvizsgálati kötelezettség szempontjából a Szt. 155. § (3) bekezdése értelmében nem kötelező a könyvvizsgálat, ha a következő két feltétel együttesen teljesül az üzleti évet megelőző 2 üzleti év átlagában

  1. a vállalkozó éves (éves szintre számított) nettó árbevétele nem haladta meg a 300 millió Ft-ot, és
  2. a vállalkozó által átlagosan foglalkoztatottak létszáma nem haladta meg az 50 főt.

 

Ez az előírás azt jelenti, hogy a magas foglalkoztatotti létszám alacsony árbevétel esetén is kötelezővé teszi a könyvvizsgálatot.

 

Amint azt látjuk, a Szt. mindkét helyen az átlagosan foglalkoztatottak létszámát használja. Arra vonatkozó előírást, hogy ezt hogyan kell kiszámítani, nem a Szt.-ben, hanem a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) fogalomtárában találjuk meg. A KSH által kiadott „Útmutató a munkaügyi statisztikai adatszolgáltatáshoz” című anyaga értelmében alkalmazásban állónak tekintendő az a munkavállaló, aki a munkáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, s munkaszerződése, munkavégzésre irányuló megállapodása alapján folyamatos foglalkoztatás mellett, havi átlagban (tört havi munkaszerződés esetén egész havi teljesítésre átszámítva) legalább 60 munkaórában munkadíj ellenében munkavégzésre kötelezett. Ide tartoznak a következők:

  • munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati, kormányzati szolgálati, hivatásos szolgálati (szerződéses katonák is), bírói, ügyészi szolgálati, igazságügyi alkalmazotti jogviszonyban állók;
  • megbízási szerződéssel, megállapodás alapján legalább havi átlagban 60 munkaórában alkalmazottak, ha a Ptk. szerinti munkavállalás a munkáltatónál általános munkarend szerinti foglalkoztatást takar (pl. szabadság);
  • bedolgozói jogviszonyban foglalkoztatottak;
  • társas vállalkozás, szövetkezet tulajdonos tagja, ha személyes közreműködése havi átlagban több, mint 60 munkaóra, és ennek ellenértékeként legalább a minimálbér arányos részét elérő munkadíjban részesül;
  • Magyarországon bejegyzett vállalkozás külföldi –fióktelepnek nem minősülő– telephelyén dolgozók (ideértve a tartós kiküldetésben lévőket is);
  • szorgalmi időszakban, szünidőben foglalkoztatott diákok;
  • külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepén dolgozó munkavállalók;
  • munkavégzés céljából külföldi kiküldetésben lévők (kivéve külföldi fióktelepen tartós kiküldetésben dolgozók);
  • ösztöndíjas tanulmányúton külföldön tartózkodók, ha részükre keresetként távolléti díjat fizet a magyar munkáltató;
  • Efo tv. szerint egyszerűsített módon foglalkoztatottak, ha foglalkoztatásuk folyamatosan az 5 munkanapot meghaladja: mezőgazdasági, valamint turisztikai idénymunkások (alkalmi munkavállalók nem, mivel esetükben legfeljebb 5 egymást követő munkanapra köthető határozott időre szóló munkaviszony!);
  • kirendelt munkavállalók annál a vállalkozásnál, amelyik a munkabért és közterheinek költségét viseli;
  • közfoglalkoztatás keretében foglalkoztatottak.

 

Az alkalmazásban állók a munkaidő hossza szerint lehetnek teljes munkaidőben foglalkoztatottak és nem teljes munkaidőben, de munkaszerződés szerint legalább havi átlagban 60 munkaórában foglalkoztatottak.

 

  1. Létszám a rehabilitációs hozzájárulás megállapítása során

Rehabilitációs hozzájárulás fizetésére a munkáltató akkor kötelezett, ha az általa foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma meghaladja a 25 főt, de az általa foglakoztatott megváltozott munkaképességű munkavállalók átlagos statisztikai állományi létszáma nem éri el a létszám 5 %-át.

 

Mint látjuk, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Rehab tv.) értelmében a foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszámát kell meghatározni.

 

A KSH útmutató értelmében az alkalmazásban állók statisztikai állományi létszámába tartozók a munkáltatónál munkavégzésre irányuló jogviszonyban állók, az alábbiak kivételével:

  • szülési szabadságon lévők, a szülési szabadság első napjától;
  • különböző gyermekgondozási ellátásban részesülők a fizetés nélküli ilyen jogcímű szabadságuk első napjától – kivéve, ha a munkáltató az ellátásban részesülőt foglalkoztatja;
  • keresőképtelenné vált munkavállalók egyhavi folyamatos betegség után – függetlenül a betegség miatti távollét jogcímétől
  • fizetés nélküli szabadságon lévők az egyhavi távollétet követően (pl. beteggondozás, építkezés, tanfolyam, iskolarendszerű képzés, tanulmányút);
  • állásukból felfüggesztett személyek a felfüggesztés napjától;
  • felmondási idő alatt a munkavégzés alól felmentett munkavállalók, valamint bármely egyéb okból a munkavégzés alól mentesített munkavállalók a felmentés első napjától;
  • átmenetileg nem foglalkoztatott bedolgozók a foglalkoztatás szünetelésének napjától;
  • magyarországi székhelyű vállalkozás külföldi telephelyén dolgozók, munkaszerződéstől függetlenül, ideértve pl. a tartós kiküldötteket is.

 

Az egyhavi távollét naptári hónapot jelent. Ennek értelmében, ha valaki pl. február 3-tól távol van, azt március 3-án ki kell venni a statisztikai állományi létszámból. Nem tekinthető fizetett távollétnek az az időtartam, amelyre betegség miatt betegszabadság díjat fizetnek, mert ez nem munkabérnek, hanem szociális költségnek minősül.

 

Ahogy azt a fentiekből is láthatjuk, a munkaviszonyban, munkaviszony jellegű jogviszonyban állók közül a tartósan távollévő munkavállalók –szülési szabadságon lévők, gyermekgondozás miatt távollévők, valamint betegség vagy fizetés nélküli szabadság miatt egy naptári hónapot meghaladóan távollévők– távollétük ideje alatt csak a munkajogi állományi létszámba tartoznak. A statisztikai állományi létszámba történő visszakerülés feltétele a munka tényleges felvétele, illetve a fizetett szabadság megkezdése. Például az a munkavállaló, aki a GYES letelte után anélkül, hogy egy napra is munkába állna, illetve fizetett szabadságát kezdené meg, betegség miatt marad tovább távol munkájától, a statisztikai állományi létszámba továbbra sem számít bele. Ha azonban a GYES és a betegség időszaka között az érintett munkavállaló akár csak 1 napra is visszatért a munkába, vagy fizetett szabadságot vett igénybe, statisztikai állományi létszámba tartozónak minősül.

 

A Rehab tv. értelmében a KSH fentiek szerint számított tárgyévi statisztikai állományi létszámból kiindulva a munkáltató tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámának megállapításakor a következőket is figyelmen kívül kell hagyni:

  • közfoglalkoztatási jogviszonyban, közfoglalkoztatás támogatásáról szóló Korm. rendelet szerint támogatott munkaviszonyban foglalkoztatottakat;
  • egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint jogszerűen alkalmazott munkavállalót;
  • önkéntes tartalékos katonai szolgálati viszonnyal rendelkező munkavállalót;
  • alapján más munkáltatónál átmeneti munkavégzés során foglalkoztatott munkavállalót;
  • Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományi katonáit;
  • nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban álló személyt annál a munkáltatónál, aki őt nevelőszülőként foglalkoztatja.

Több munkáltató által létesített munkaviszony esetén azon munkáltatónál kell a munkavállalót figyelembe venni, aki az Art. szerinti adó- és járulékkötelezettségeket teljesíti az érintett alkalmazott vonatkozásában. Ugyanez igaz a több munkáltatónál foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek vonatkozásában is.

Munkaerő-kölcsönzés esetén a kikölcsönzött munkavállalót a kikölcsönzés tartalma alatt a kölcsönvevőnél kell a statisztikai létszám számításakor figyelembe venni.

Megváltozott munkaképességűnek minősül az a személy,

  • akinek egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 %-os vagy kisebb mértékű,
  • aki legalább 40 %-os egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, minősítés időbeli hatálya alatt,
  • akinek munkaképesség-csökkenése 50-100 %-os, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt,
  • aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül,

és munkaszerződése szerinti napi munkaideje a 4 órát eléri.

A statisztikai állományi létszámot egy tizedesjegyre kerekítve, a kerekítés általános szabályai szerint kell meghatározni.

 

  1. Létszám a Kkv. besorolás meghatározásakor

A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (továbbiakban: Kkv.) a vállalkozási méret megállapítása során a 3. §-ban „összes foglalkoztatotti létszám” -ról beszél.

 

Kis- és középvállalkozásnak az a vállalkozás minősül, amelynek

  • összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és
  • éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

 

A Kkv. kategórián belül mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek

  • összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és
  • éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

 

 A Kkv. kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek

  • összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és
  • éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

 

Jogosan merül fel a kérdés, hogy az összes foglalkoztatotti létszámot vajon hogyan számoljuk?

 

Az europa.eu internetes oldalon található EU lexikon (fogalmak, kifejezések az Európai Unióban) fogalmi meghatározása értelmében a „létszám” az éves munkaegység (annual work unit – AWU) számának felel meg. Ennek értelmében egy AWU a teljes munkaidőben egy éven keresztül dolgozó személy munkájának felel meg. Azon személyek munkáját, akik nem dolgozták le a teljes évet, vagy részmunkaidőben dolgoztak, az AWU arányos részként számolja. Így pl. a szülési szabadságon lévők nem tartoznak bele a foglalkoztatotti létszámba.

 

Ez a fogalom nagyon hasonlít a KSH szerinti átlagos állományi létszám szerinti meghatározásra.

 

Láthatjuk, nem egységes a különböző esetekben alkalmazandó létszám számításának módja. Például míg a Szt. átlagos létszámot, addig a Rehab tv. tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot, a Kkv. pedig összes létszámot veszi alapul. Ráadásul más jogszabályok is hivatkoznak a fentiek szerinti kategóriákra, értem ezalatt azt, hogy pl. az Áfa tv. értelmében a pénzforgalmi Áfa választásának feltételei között a Kkv. besorolás is szerepel.

 

Átlagos létszám számítása

Ha eltérő utasítás nincs, az átlagolást a tényleges létszám alapján kell elvégezni, vagyis minden személyt a munkaidő hosszától függetlenül, egy-egy egész főnek kell tekinteni.

Alapértelmezésben az átlagos állományi létszám a munkavállalók folyamatosan vezetett létszámnyilvántartása alapján kerül kiszámításra. Az átlagolást havonta, az adott hónap naptári napjainak –a munkarend szerinti pihenőnapokat és ünnepnapokat– figyelembevételével kell elvégezni. Az adott hónap naptári napjainak számával kell osztani akkor is, ha a gazdasági szervezet csak a hónap egy részében működött. Az éves átlagos állományi létszám a havi átlagos létszámadatok egyszerű számtani átlaga, tehát éves átlagszámítás esetén a havi átlagos létszámadatok összegét 12-vel kell osztani.

Az alkalmazásban állók átlagos statisztikai létszámának számításánál a statisztikai létszámba tartozás feltételeinek teljesülését kell vizsgálni, majd ezt követően történik az átlagolás. A létszám átlagolását minden állománycsoportra el lehet végezni. Az alkalmazásban állók átlagos statisztikai állományi létszáma így a teljes- és a nem teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók létszámának havi (negyedéves) vagy éves átlaga.

Ha például egy munkavállalót, csak fél hónapra foglalkoztatnak 30 munkaóra teljesítése szükséges ahhoz, hogy a „nem teljes munkaidőben, de munkaszerződés szerint havi átlagban legalább 60 munkaórában foglalkoztatottak” csoportban jelenthető legyen. Az átlagos statisztikai állományi létszám számításánál mivel az adott munkavállaló csak 15 napon keresztül szerepel a létszámnyilvántartásban, havi átlagban 0,5 főként fog megjelenni.

Létszámként minden állománycsoportra vonatkozóan a tényleges –és nem a redukált (pl. teljes munkaidősre átszámított)– létszámot kell megadni.

Azoknál az adatkéréseknél, ahol az alkalmazásban állók létszámát teljes munkaidősre átszámolva is közölni kell, a számbavétel az egy teljes munkaidőben foglalkoztatottra jutó teljesített munkaóraszám vetítési alapként történő felhasználásával történik:

  • a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak által teljesített munkaórák számát el kell osztani az egy fő teljes munkaidőben foglalkoztatottra jutó munkaórák számával,
  • a bedolgozók esetében, akiknél a teljesítménykövetelmény munkanorma formájában, vagy egyéb mennyiségi vagy minőségi mutatókkal kerül meghatározásra, a becsült munkaóraszámból kell a létszám számítását elvégezni.

 

                                                                                                                           Kovács Andrea

okl.adószakértő


TÖLTSD LE 3.500 Ft helyett INGYEN


"111 Szakmai kérdés-válasz" KIADVÁNYUNKAT!

LEGYEN TIÉD AJÁNDÉKUNK!