Kérdése van a tagsággal kapcsolatban?

06-23/365-666  |  info@minke.hu

Mutasd a menüt

Kapott támogatások elszámolása II.rész

Eredménytartalék javára elszámolandó támogatások elszámolása

 

Cikksorozatunk első részében áttekintettük általánosságban a kapott támogatások ismertetőjegyeit, valamint a fejlesztésre kapott, tőketartalék javára elszámolandó támogatásokat. A folytatásban az eredménytartalék javára elszámolandó támogatásokat vesszük górcső alá.

 

1.2 Eredménytartalék javára elszámolandó támogatások

A számviteli törvény 37. § (1) bekezdés f) pontjának előírása alapján az eredménytartalék javára kell elszámolni a jogszabályi előírás alapján kifejezetten eredménytartalékba helyezett eszközöket, a pénz- és eszközmozgással egyidejűleg. Jelenleg hatályosan azonban nincs olyan jogszabályi előírás, amely közvetlenül eredménytartalékba számoltatna el kapott támogatást vagy egyéb kapott eszközt, így a számviteli törvény hivatkozott előírása „üres”.

Számlaösszefüggések:

Jogszabályi előírás alapján kifejezetten eredménytartalékba kapott eszközök elszámolása, a pénz- és eszközmozgással egyidejűleg:

T 11. Immateriális javak

T 15. Beruházások

T 21-25. Vásárolt készletek

T 31-37. Követelések, részesedések, értékpapírok

T 38. Pénzeszközök

K 413. Eredménytartalék

 

1.2.2 Bevételbe elszámolandó fejlesztési támogatások

 

1.2.2.1 Elszámolás általános szabályai

 

Minden fejlesztésre kapott támogatástha tőketartalékba jogszabályi rendelkezés alapján nem kerülhetnek – a számviteli törvény 77. § (4) bekezdés b) pontja alapján egyéb bevételként kell elszámolni, ha a támogatást tárgyi eszköz, immateriális jószág beszerzésére, előállítására kapja a gazdálkodó szervezet. [Nem jellemző a gyakorlatban, de megjegyzem, ha a gazdálkodó szervezet például tartós részesedés vásárlására kap fejlesztési támogatást, akkor az a számviteli törvény 84. § (2a) bekezdésének előírása alapján Részesedésből származó bevételként, árfolyamnyereségként kell elszámolni.]

 

A bevételként elszámolandó fejlesztési támogatásokat is pénzügyi rendezéshez kötötten lehet elszámolni. A pénzügyi rendezéshez kötött elszámolás tekintetében a számviteli törvény nem tesz különbséget abban, hogy a támogatást pályázat útján, vagy jogszabályi előírás alapján kapja a gazdálkodó szervezet. Így az elszámolást ebben az esetben sem befolyásolja, hogy a támogatást mikor igényelték, az ide vonatkozó szerződést mikor írták alá stb.

 

Így például, ha a támogatást a következő üzleti évben, de a mérlegkészítés időpontja előtt folyik be, de a fejlesztésből megvalósuló eszközt előző év(ek)ben használatba vették (aktiválták) és így értékcsökkenési leírást számoltak már el, akkor sem lehet a támogatást meglévő üzleti év(ek)re elszámolni. Ezen előírásból következik, hogy a támogatásból megvalósított eszköz költségeinek, ráfordításainak ellentételezése csak a befolyás üzleti évétől kezdődik.

 

A gazdálkodók jellemzően immateriális jószág, tárgyi eszköz megvalósítására, beszerzésére kapják a támogatást, amit a számviteli törvény hivatkozott előírása alapján egyéb bevételként kell elszámolni, így a továbbiakban részletesen erre térek ki (bár más eszközre kapott támogatásoknál is így kell eljárni, csak a bevétel az eszköz jellegétől függően más bevételi soron jelenhet meg).

 

Az egyéb bevételként elszámolt – befolyt – támogatást a számviteli törvény 77. § (4) bekezdés b) pontja és a 45. § (1) bekezdés a) pontja alapján időbelileg el kell határolni. A támogatásként kimutatott halasztott bevételt a fejlesztés során megvalósított eszköz bekerülési értékének, illetve bekerülési értéke arányos részének költségkénti, illetve ráfordításkénti elszámolásokat meg kell szüntetni, így a támogatási bevétel a számvitelben elszámolt költségeket, ráfordításokat ellentételezi. A vállalkozásoknál a számvitelben költségként elszámolt terv szerinti értékcsökkenési leírás eltérhet a társaságiadó-alapnál csökkentő tételként érvényesített értékcsökkenéstől. Ezért fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a vállalkozásnál az időbeli elhatárolás feloldását a társaságiadó-alapnál érvényesített adóalap csökkenés nem befolyásolhatja, mert az adóalapnál figyelembe vett értékcsökkenés a számviteli elszámolásokban költségként, ráfordításként jelenik meg.

 

Meg kell szüntetni a fejlesztési támogatás miatt kimutatott halasztott bevételt a támogatás visszafizetésekor is [számviteli törvény 45. § (2) bekezdés].  Ha a fejlesztési támogatást vissza kell fizetni, akkor amikor a visszafizetésre vonatkozó határozatot, végzést stb. a vállalkotás megkapja, a visszafizetendő összeget – a számviteli törvény 81. § (2) bekezdés o) pontja alapján – egyéb ráfordításként a kötelezettségekkel szemben el kell számolni (ebből következően a visszafizetésből adódó veszteség elszámolása nem pénzügyi rendezéshez kötött). Mivel a visszafizetendő összeget felmerüléskor kell egyéb ráfordításként elszámolni, ezért megelőző üzleti év(ek) önellenőrzése az elszámolt (feloldott) támogatási bevételek tekintetében nem merül fel. A visszafizetendő támogatás előírásával egyidejűleg a passzív elhatárolásban lévő elhatárolt bevételt az egyéb bevételekkel szemben fel kell oldani [számviteli törvény 45. § (2) bekezdés]. A visszafizetéssel megszűnik a költségek, ráfordítások jövőbeni ellentételezése, bár az eszköz használatából a jövőben is lehet költség, ráfordítás (pl. terv szerinti értékcsökkenési leírás).

 

Amennyiben a fejlesztési támogatást devizában kapja a gazdálkodó szervezet, akkor a kapott devizát a számviteli törvény 60. § (1) bekezdésének előírása alapján a számviteli politikában választott árfolyamon kell forintra átszámítani, egyéb bevételként elszámolni. [Megjegyzem, hogy ezek után a forintban bevételként és időbeli elhatárolásként elszámolt támogatás összege nem változhat, mivel a passzív időbeli elhatárolása lévő bevétel nem minősül a számviteli törvény előírása alapján devizás tételnek, így ennek a mérleg fordulónapi átértékelése ebben az esetben nem értelmezhető.] Amennyiben támogatási előleget kap a vállalkozás devizában és ennek az előlegnek a kötelezettségekben kell szerepelnie, akkor ez a kötelezettség viszont devizában fennálló tartozásnak minősül, melyet mérleg fordulónapon – a számviteli politikában választott árfolyamon – át kell értékelni.

 

Több évig tartó projektek esetében előfordul, hogy a vállalkozások bizonyos időszakonként részelszámolások alapján kapnak támogatást. A részelszámolás a Ptk. szabálya alapján részteljesítésnek minősül, így a részelszámolás alapján befolyt fejlesztési támogatásokat egyébe bevételként el kell számolni, azok nem minősülnek támogatási előlegnek.

 

1.2.2.2 Több tárgyi eszköz beszerzésének kezelése

 

A gyakorlati életben ritkán fordul elő, hogy a megkapott támogatásból csak egy tárgyi eszköz valósul meg. Általában egy támogatott beruházási projekt keretében több tárgyi eszköz beszerzése, előállítása történik. Amennyiben a támogató egy összegben folyósítja a támogatást – azaz egyesével nem nevesíti, hogy melyik tárgyi eszközhöz mennyi támogatást ad – akkor az egy összegben megkapott fejlesztési támogatást egyesével külön-külön hozzá kell rendelni a tárgyi eszközhöz. Az egyedi hozzárendelésre azért van szükség, mert az egyes tárgyi eszközöknek eltérő lehet a használati ideje, így a terv szerinti értékcsökkenése, eltérő időben kerülhetnek ki a könyvekből, stb., és mindig meg kell tudni állapítani, hogy a halasztott bevételekből az adott eszközhöz kapcsolódóan elszámolt költségre, ráfordításra mennyit kell az adott üzleti évben feloldani.

 

Általában a kapott támogatás összegét az eszköz bekerülési értéke arányában határozzák meg, ezért, ha több tárgyi eszköz valósul meg a beruházás során, akkor az egyes tárgyi eszközök bekerülési értéke arányában indokolt a támogatást az egyes eszközökhöz hozzárendelni.

 

A gyakorlatban sokszor felmerült kérdésként, ha ingatlan vásárlásához kapcsolódóan kap a gazdálkodó fejlesztési támogatást, akkor annak az időbeli elhatárolását hogyan kell végrehajtani? A kérdés azért merült fel, mert ingatlanvásárlásnál az ingatlan vételárát – ha azt az adásvételi szerződében nem bontották meg – számviteli elszámolás szempontjából meg kell bontani telekre és épületre. Ebben az esetben a kapott fejlesztést támogatás bekerülési érték arányosan az épületet és a telket is szolgálja. Ezért a kapott fejlesztési támogatást meg kell osztani a telek és az épület között.  A számviteli törvény előírása szerint azonban a telek után nem lehet értékcsökkenési leírást elszámolni. Így felmerül, hogy a kapott fejlesztési támogatás telekre jutó részét esetleg nem lehet elhatárolni, mert a telek bekerülési értékéből nem lesz költség. Valóban a telekhez kapcsolódóan terv szerinti értékcsökkenési leírásként költség nem merülhet fel, ettől azonban a telek bekerülési értéke egyszer veszteségként megjelenik (például ha az ingatlant értékesítik, apportálják, térítés nélkül átadják stb.). Így a telekre jutó támogatást is időbeli elhatárolás alá kell vonni, ez az időbeli elhatárolás évek alatt azonban nem kerül feloldásra, mert nem jelenik meg költség, ráfordítás. A telekre jutó támogatást – az előbb leírtakból következően – akkor kell feloldani, amikor a telek valamilyen jogcímen kikerül a könyvekből.

 

1.2.2.3 Időbeli elhatárolás módszertana

 

A pályázat keretében kapott fejlesztési támogatásoknál általános előírás, hogy a támogatott eszközöket elkülönítetten kell nyilvántartani. Így a főkönyvi könyvelésben és a tárgyi eszköz analitikában is pályázatonként külön-külön kell a tárgyi eszközöket és az immateriális javakat kimutatni (ennek a követelménynek például úgy lehet eleget tenni, hogy a pályázat számát az eszköz elnevezésében szerepeltetik). Az analitikus nyilvántartásokhoz célszerű rendelni, hogy az adott eszközhöz mennyi fejlesztési támogatást kaptak, mert az analitikus nyilvántartásokból derül ki, hogy adott eszközhöz kapcsolódóan mennyi költség ráfordítás merül fel adott üzleti évben (például mennyi az adott tárgyi eszköz évente elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenése).

 

A gyakorlatban a fejlesztésre kapott támogatások utófinanszírozásúak, ezért általában a tárgyi eszköz beszerzését, előállítását követően kapja meg a gazdálkodó szervezet a fejlesztési támogatást. Beszerzést megelőzően jellemzően támogatási előleget folyósítanak, melynek elszámolására a cikksorozat előző részében, a 1.2.1 pontban már kitértem.

 

A támogatások befolyása így jellemzően a tárgyi eszköz aktiválását követően történik, melyet a kapott támogatás időbeli elhatárolásánál figyelembe kell venni, illetve az időbeli elhatárolás módszerét az is befolyásolhatja, hogy a gazdálkodó szervezet egy vagy több részben kapja meg utólag a fejlesztési támogatást.

 

A fejlesztési támogatások időbeli elhatárolásánál a gyakorlatban az szokott visszatérő gondot jelenteni, hogy az eszközt üzembe helyezik és így terv szerinti értékcsökkenési leírást számolnak el utána, viszont a fejlesztési támogatás az üzembe helyezés évében nem folyik be, csak később (akár 1-2 éves csúszással), akkor az időbeli elhatárolás módszerét hogyan kell alkalmazni?

 

Az egyik rendszeresen előforduló kérdés, ha az eszközt üzembe helyezték adott üzleti évben, viszont a támogatás később folyik be, akkor önellenőrzéssel vissza kell-e térni megelőző lezárt üzleti évekre és az ott elszámolt értékcsökkenési leírást ellentételezni kell-e a támogatással? A válasz röviden nem. A számviteli törvény előbb hivatkozott szabálya szerint a fejlesztési támogatást csak és kizárólag befolyáskor lehet elszámolni. Mivel a támogatás adott üzleti év mérleg fordulónapjáig nem folyt be, a számviteli elszámolás e tekintetben megelőző üzleti években helyes volt, így önrevízió fel sem merülhet. Ebben az esetben a támogatás a befolyás üzleti évétől fogja az eszköz költségeit, ráfordításait ellentételezni.

 

A támogatás befolyásának évében azonban nem lehet egy összegben elszámolni a megelőző években elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenési leírásra jutó támogatást. Ez a számviteli törvény azon szabályból következik, hogy a támogatásnak a költségeket, ráfordításokat arányosan kell ellentételezni. Ha a befolyás évében elszámolásra kerülne a megelőző évek értékcsökkenési leírására jutó támogatás is, akkor adott üzleti évben több év támogatása jelenne meg bevételben, míg adott üzleti évben csak egy év értékcsökkenési leírása szerepel (így nem lenne arányos a veszteség ellentételezése).

 

Ezért ilyen esetben nem az eredeti támogatási arányt kell figyelembe venni, hanem egy új úgynevezett „számított támogatási” aránnyal kell elszámolni a kapott támogatást bevételként.

 

1.2.2.4 Terven felüli értékcsökkenés elszámolása, visszaírása

 

A számviteli törvény 53. § (1) bekezdésének alapján terven felüli értékcsökkenést kell a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha

  1. a tárgyi eszköz (ide értve a beruházást is) könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke;
  2. a tárgyi eszköz (ide értve a beruházást is) értéke tartóan lecsökken, mert a tárgyi eszköz (ide értve a beruházást is) a vállalkozás tevékenység változása miatt feleslegessé vált, vagy megrongálódás, megsemmisülés, illetve hiány következtében rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan;
  3. a vagyoni értékű jog a szerződés módosulása miatt csak korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthető.

 

A számviteli törvény 46. § (4) bekezdés az előírása alapján a terven felüli értékcsökkenés elszámolása tekintetében akkor minősül tartósnak a könyv szerinti érték és a piaci érték különbözete, ha az a múltbéli tények vagy a jövőbeni várakozások alapján legalább egy évig fennáll. A különbözet tartósnak minősül – fennállásának időtartamától függetlenül – akkor is, ha az értékeléskor rendelkezésre álló információk alapján az véglegesnek tekinthető. Ez utóbbira lehet példa, hogy a tárgyi eszközt a következő üzleti évben mérlegkészítés időpontjáig a könyv szerinti értéknél alacsonyabb áron értékesítették (az értékesítéssel a piaci érték véglegessé válik).

 

Az eszköz értékcsökkentését olyan mértékig kell végrehajtani, hogy a tárgyi eszköz, a beruházás használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értékben szerepeljen a mérlegben. Amennyiben a tárgyi eszköz a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, megsemmisült vagy hiányzik, azt a tárgyi eszközt, beruházást – terven felüli értékcsökkenés elszámolása után – ki kell vezetni.

 

A piaci érték alapján meghatározott terven felüli értékcsökkenést a mérleg fordulónapjával (így évközi gazdasági esemény nem lehet), az eszközök állományból történő kivezetése esetén meghatározott terven felüli értékcsökkenést a kivezetés időpontjával kell elszámolni.

 

A terven felüli értékcsökkenés egyéb ráfordításként kell elszámolni. Így amennyiben támogatásból megvalósított eszközre terven felüli értékcsökkenési leírást számolunk el, akkor a ráfordítással arányosan a halasztott bevételek között lévő támogatásból is arányosan oldani kell.

 

Ugyanakkor a számviteli törvény 53. § (3) bekezdésének előírás szerint a tárgyi eszköznél a piaci érték alapján meghatározott terven felüli értékcsökkenés elszámolásának okai már nem vagy csak részben állnak fenn, az elszámolt terven felüli értékcsökkenést meg kell szüntetni, a tárgyi eszközt piaci értékére – legfeljebb a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értékre – vissza kell értékelni. A terven felüli értékcsökkenés visszaírását egyéb bevételként kell elszámolni. Így amennyiben támogatásból megvalósított eszközre terven felüli értékcsökkenési leírást korábbi üzleti év(ek) elszámoltak és az a későbbi üzleti év(ek)ben visszaírásra kerül, ehhez kapcsolódóan a támogatás kezelésére nem tartalmaz a számviteli törvény külön előírást. Így a korábban a terven felüli értékcsökkenés elszámolásához kapcsolódóan feloldott támogatással kapcsolatban visszaíráskor nem kell semmit sem csinálni.

 

1.2.2.5 Átalakulások, egyesülések és szétválások kezelése támogatásból megvalósított eszközöknél

 

A számviteli törvény 49. § (1) bekezdésének előírása szerint gazdasági társaság átalakulása, egyesülése, szétválása esetén az átalakulással, egyesüléssel, szétválással létrejövő gazdasági társaság végleges vagyonmérlegében szereplő értéket kell a jogutódnál bekerülési értékként figyelembe venni. A számviteli törvény 137. § (1) bekezdésének előírása szerint az átalakuló, egyesülő, szétváló gazdasági társaság az eszközeit és kötelezettségeit átértékelheti. [A számviteli törvény 137. § (2) bekezdésének előírása szerint beolvadás esetében az átvevő gazdasági társaságnál, kiválás esetében a változatlan társasági formában tovább működő gazdasági társaságnál – mivel ezek a gazdasági társaságok jogilag nem szűnnek meg – nem lehet az eszközöket és a kötelezettségeket átértékelni, azaz vagyonátértékelés nem alkalmazható.]

 

A számviteli törvény 137. § (3) bekezdésének előírása szerint átértékelés során az eszközöket piaci értékükön, a kötelezettségeket az elfogadott, illetve a várható összegben kell a vagyonmérlegben szerepeltetni [az átértékelési különbözet elszámolását a vagyonmérlegben a számviteli törvény 138. § (3)-(4) bekezdése szabályozza]. Ezen előírásból következően a támogatásból megvalósított tárgyi eszközök, immateriális javak a vagyonmérlegekben átértékelhetőek piaci értékekre. A piaci értékre történő átértékelés jellemzően a gyakorlatban az eszközök felértékelésével jár (a leértékelést általában az üzleti év beszámolójában már terven felüli értékcsökkenéssel el kell számolni, de erre már az 1.2.2.4. pontban kitértem).

 

Amennyiben a támogatásból megvalósított eszköz a vagyonmérlegben felértékelésre kerül, akkor a létrejövő, jogutód gazdasági társaságnál a végleges vagyonmérlegben szereplő átértékelt érték lesz a tárgyi eszköz, immateriális jószág új bekerülési (bruttó) értéke. A passzív időbeli elhatárolások között lévő halasztott bevételként kimutatott értékek a felértékelés következtében a vagyonmérlegben azonban nem változhatnak meg.

 

A számviteli törvény korábban hivatkozott 45. § (2a) bekezdésének előírása szerint, amennyiben az eszköz bekerülési értéke a használatba vételt követően megnő a használatbavételkori bekerülési értékhez képest, akkor a halasztott bevétel megszüntetésekor a bekerülési érték növekményét figyelmen kívül kell hagyni. Ezen előírásból nem következik, hogy a felértékelés során megállapított többletértékekre is fedezetet kell nyújtania a halasztott bevételek között lévő összegeknek, azaz az eszköz eredeti bruttó értékében – amelyhez a fejlesztési támogatás kapcsolódott – bekövetkező utólagos növekedés már nem befolyásolhatja a halasztott bevétel feloldásának ütemét. Amennyiben egy támogatásból megvalósított eszközt felértékelnek, akkor a támogatás miatti halasztott bevétel feloldás arányai ha újramódosításra kerülnének, akkor a halasztott bevétel feloldásának ütemezése teljesen elszakadna az eszköz eredeti bekerülési értékének költségkénti elszámolásától, amelyhez a támogatást adták. Emiatt a vagyonmérlegben felértékelt, új bruttó érték költségkénti, ráfordításkénti elszámolásával párhuzamosan – azonban nem azok összegével arányosan, hanem a felértékelés előtti – a jogelődnél kimutatott eredeti bekerülési érték arányában kell feloldani az eszközökhöz kapcsolódó halasztott bevételt. Másképpen kifejezve: a számviteli törvény előbb hivatkozott előírása alapján a jogutódnál is és a jogelődnél is alkalmazott feloldási ütemet kell tartani.

 

A gyakorlatban legtöbbször az átalakulások, egyesülések és szétválások a Tao. tv. szerinti kedvezményezett átalakulás keretében valósulnak meg. Kedvezményezett átalakulás esetén a Tao. tv.-nek kötelező előírásai vannak, mely szerint a jogutódnak a létesítő okiratában (társasági szerződésben) kötelezettségeket kell vállalni arra, hogy a jogutód az átalakulást, egyesülést, szétválást követően a jogelődtől átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a céltartalékot és a passzív időbeli elhatárolást is) figyelembe véve adóalapját – az adózás előtti eredmény módosítása révén – úgy határozza meg, mintha az átalakulás, egyesülés, szétválás nem történt volna meg. A jogutódnak az átértékelt eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve kell nyilvántartania és e nyilvántartásban fel kell tüntetni a jogelődnél az átalakulás, egyesülés, szétválás napjára kimutatott bekerülési értéket, könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az átalakulást, egyesülést, szétválást követően az adózás előtti eredmény módosításaként elszámolt összeget is. Így kedvezményezett átalakulás esetén a Tao.tv. előírásainak teljesítése érdekében a jogelőd tárgyi eszköz és immateriális jószág adatai a tárgyi eszköz analitikában rendelkezésre kell, hogy álljanak, mely alapján a jogutód támogatott eszközökhöz kapcsolódó passzív időbeli elhatárolást fel tudja oldani.  Amennyiben nem a Tao. tv. szerinti kedvezményezett átalakulás keretében valósul meg az átalakulás, egyesülés és szétválás, akkor a támogatás jogutódnál történő feloldásához a tárgyi eszköz analitikában szükség lesz külön nyilvántartást vezetni az eszköz jogelődnél nyilvántartott bruttó értékéről, az átalakulás, egyesülés és szétválás időpontjáig elszámolt értékcsökkenésről és nettó értékéről.

 

Amennyiben a jogelőd szétválik (különválik vagy kiválik) és így több jogutód jön létre, a gyakorlatban rendszeresen előfordulnak olyan hibák a vagyonmérlegek összeállítása során, hogy a jogelőd eszközei és kötelezettségei (beleértve az időbeli elhatárolásokat is) helytelenül kerülnek megosztásra a jogutódoknál. Fontos hangsúlyozni, ha a végleges vagyonmérlegek helytelenül lettek összeállítva, a végleges vagyonmérlegek önellenőrzéssel történő javítása nem értelmezhető. Amennyiben a jogutódoknál kiderül, hogy a végleges vagyonmérlegben hiba van, akkor azt már a jogutódoknál a folyamatos könyvelés keretében lehet javítani, ami javítás általában már az eredeti célt teljes egészében nem tudja helyreállítani.

 

Szétválás esetén a jogutódok vagyonmérlegeinek összeállításánál külön oda kell figyelni arra, ha a jogelődnél támogatásból megvalósított tárgyi eszközök vannak. Szétválás esetén először is meg kell határozni, hogy melyik jogutód milyen tevékenységet fog végezni, majd ezek után az adott jogutód tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó eszközöket és kötelezettségeket kell meghatározni. Ha jogutód olyan tárgyi eszközt kap, ami a jogelődnél támogatásból valósult meg és ahhoz a jogelődnél még passzív időbeli elhatárolásba volt támogatás, akkor azt a passzív időbeli elhatárolást is kapja meg a jogutód a vagyonmérlegbe, ugyanis ennél a jogutódnál fognak a tárgyi eszköz után terv szerinti értékcsökkenést elszámolni, melyet a halasztott bevétel feloldásával lehet ellentételezni.

 

A szétválásoknál az a rendszeres hiba szokott előfordulni, hogy az egyik jogutód megkapja a támogatásból megvalósított tárgyi eszközt, míg a másik jogutód kapja az ehhez kapcsolódó halasztott bevételt a passzív időbeli elhatárolások között. Mivel az előbb említettem, hogy a végleges vagyonmérlegek önellenőrzése nem lehetséges, így ilyen hiba a jogutódoknál nem helyrehozható. A támogatás pénzügyi fedezetét – mint véglegesen átadott pénzeszköz – át lehet adni a jogutódoknál egymásnak, amit egyéb bevételként és egyéb ráfordításként kell a folyamatos könyvelés keretében elszámolni, de ezzel nem oldódik meg az a probléma, hogy az a jogutód, aki a passzív időbeli elhatárolást megkapta, a folyamatos működése során nincs mire azt feloldania, mert a támogatásból megvalósított tárgyi eszköz a másik jogutódnál van állományba véve.     

 

 

A következő részben a költség-ráfordítás ellentételezésére kapott támogatások elszámolását fogom bemutatni.

 

 

 

Gulyásné Sinka Erika

MINKE szakértő

 

 

TOVÁBBI FOLYAMATOS SZAKMAI TÁMOGATÁS: