Kérdése van a tagsággal kapcsolatban?

06-23/365-666  |  info@minke.hu

Mutasd a menüt

Gépjármű finanszírozási formák: hitel – lízing – bérlet

Gépjármű finanszírozási formák: hitel – lízing – bérlet

Fogalmak tisztázása, elhatárolása

Adózási és számviteli elszámolást érintő kérdések

 

 

Ügyfeleim felém irányuló kérdései ihlették a mostani hírlevelem témáját. Legyen szó személy- vagy tehergépjárműről, annak beszerzése esetén minden esetben a számunkra legkedvezőbb finanszírozási formát igyekszünk kiválasztani. Ezen gépjármű finanszírozási formák közötti eligazodásban szeretnék segítségükre lenni jelen írásommal.

 

Amint azt tudjuk, egy autóhitelnél gyakorlatilag maga a hitelkonstrukció a termék. Ez lehet autóhitel és lízing (pénzügyi lízing és tartós bérlet – ez utóbbi az operatív lízing). A tartós bérlet szerepe az adójogszabályokban az elmúlt években bekövetkezett kedvezőtlen változásoknak köszönhetően jelentősen szűkült. Nézzük az egyes finanszírozási típusokat részletesen:

 

Hitel

A hitel fogalmát többféleképpen határozzák meg, amelyek közül a legáltalánosabban elfogadott a következő: a hitelt nyújtó (finanszírozó) pénzeszközöket, árukat vagy szolgáltatásokat enged át ideiglenesen, kamatfizetés ellenében, illetve a hitelt felvevő idegen tőkét vesz igénybe meghatározott időre. A banki hitelt többféle módon lehet csoportosítani aszerint, hogy kinek a számára, milyen célból és rendeltetéssel (pl. jelen esetben autófinanszírozás), mennyi időre, milyen formában vagy változatban, megtérüléssel vagy fedezet mellett kerül a hitel kihelyezésre. A hitelnyújtással a bankok és az ügyfeleik között szerződéses viszony keletkezik, ennek formája a hitel- vagy kölcsönszerződés. A finanszírozási szerződésben a bank meghatározott összegnek a rendelkezésre tartását, illetve ennek megfelelő hitel nyújtását vállalja. Ezesetben az ügyfélnek lehetősége van az autóhitel igénybevételére, de arra sem részben, sem egészben nem kötelezhető. Az ügyfél jutalékot fizet a rendelkezésére tartott összeg után. A hitelt az ügyfelek igénybe vehetik egy összegben, előre meghatározott részletekben, illetve bizonyos kereten belül tetszés szerinti mértékben, rendszeresen és folyamatosan. Autóhitel-szerződés megkötésére akkor kerül sor, amikor az ügyfél nyilatkozott a hitel felvételéről, és megállapodott a finanszírozást nyújtó pénzintézettel a szerződéses feltételekről. A lejáratok alapján a hitelek rövid, közepes vagy hosszú időtartamra nyújthatók. A rövid lejáratú hitelek nem haladják meg az 1, a középlejáratúak pedig a 4 évet. Hosszú lejáratúak az ennél hosszabb időre szóló hitelek. A gépjárműfinanszírozás 1 és 8 év közötti kifutású konstrukciókat nyújt, tehát lehet rövid-, közép- és hosszúlejáratú autóhitelről is beszélni. A hitelezési gyakorlat lényeges eleme az írásbeliség és fontos dokumentuma a szerződés. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az autófinanszírozási szerződések gondos tanulmányozása, a feltételeknek a hitelfelvevő lehetőségeivel és helyzetével való összevetése, a változtatások lehetősége és hatása minden esetben végig gondolandó előzménye a szerződés aláírásának.

 

Lízing

A lízing olyan bérbevételi, illetve bérbeadási tevékenység, amelynek során a bérlő valamely vagyontárgyat a lízingtársaságtól használat céljára, előre meghatározott időtartamra bérbe vesz. Az autót lízingbe vevő rendszeres, a szerződésben rögzített lízingdíj fizetésére kötelezett. A futamidő után a vagyontárgy (jelen esetben autó) a lízingbe vevő tulajdonába megy át. Az autólízing díj költségként számolható el. A lízinges autófinanszírozás általában háromszereplős ügylet, szereplői: eladó vagy szállító, lízingbeadó, lízingbe vevő.

 

A lízingnek két fajtája létezik: pénzügyi lízing, illetve operatív lízing (tartós bérlet).

 

A pénzügyi lízing olyan üzleti megállapodás, mely alapján a lízingbe adó megvásárolja a lízingbe vevő által kiválasztott lízingtárgyat (gépjármű finanszírozás esetében autó, motor, kishaszongépjármű) azért, hogy annak használatát a lízingbe vevőnek díjfizetés ellenében határozott időre átengedje. A finanszírozási szerződés megkötésekor pontosan rendelkezni kell a lízingtárgy futamidőt követő tulajdonjogáról, ez általában egy opció, mely lehetőséget teremt a lízingbe vevőnek a lízingtárgy megvásárlására. Ennek értéke általában az eredeti értékhez képest jelképes. Jellemző a teljes amortizációs lízing, melynél a futamidőt úgy választják meg, hogy a lízingelt eszköz könyv szerinti értéke a futamidő lejártával nullára csökkenjen. A pénzügyi lízing lehet zárt-, illetve nyíltvégű. Zártvégű pénzügyi lízing esetében a lízingszerződés megkötésekor előre meghatározott időtartamra kötődik a szerződés, míg a nyíltvégű pénzügyi lízing esetében ez az időpont előre nem meghatározott.

 

Az operatív lízingnél, más néven tartós bérletnél a tulajdonos a tulajdonában lévő eszközt a vevőnek meghatározott időtartamra díjfizetés ellenében átadja. A tulajdonos a használatot korlátozhatja, de az üzemeltetés kockázatait és költségeit a gépjármű lízing futamideje alatt a lízingbe adó és a lízingbe vevő megosztja egymás között.

 

Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a lízingbe adó egyéb szolgáltatásokat is vállalhat a lízingbe adáson kívül. Gyakori, hogy a lízingbe adó vállalja a casco biztosítás és kötelező biztosítás, téli/nyári gumiabroncs csere, szervizszolgáltatás, cseregépjármű szolgáltatás megfizetését. Ezen előre kalkulált költségek a bérleti díjba kerülnek beépítésre.

 

Az előre meghatározott futamidő végén az autó visszakerül a tulajdonoshoz, aki azt újra lízingbe adhatja, vagy tovább értékesítheti. Az operatív lízingnél a lízingtárgy értéke nagyobb a pénzügyi lízingnél a lízingbe adó számára, hiszen a használat után újra visszakerül hozzá a lízing tárgya. A lízingbeadó operatív lízing esetén gyakran köt a szállítóval visszavásárlási garanciát, melynek értelmében a gépjárművet értékesítő kereskedés a futamidő végén, a szerződésben rögzített futásteljesítménnyel, előre meghatározott bruttó értéken a gépjárművet a bérbe adótól köteles visszavásárolni. A hibátlan műszaki állapot biztosítása és az esetleges kilométerkülönbözet megfizetése a bérlőt terheli.

 

Pénzügyi lízing a lízingbe vevőnél

 

A pénzügyi lízing tartalma szerint egy egymással összefüggő hitelügyletből és adásvételi szerződésből áll. A lízingbe vevő megbízása alapján a lízingbe adó megveszi az eszközt, majd azt átadja a megrendelőnek, aki az eszközt üzembe helyezi. A szerződés szerint a lízingbe vett eszközzel kapcsolatos minden költséget és kockázatot az eszköz üzembe helyezője viseli, bár tulajdonába csak a szerződés időtartamának végén megy (mehet) át az eszköz.

 

Az Áfa törvény és a pénzügyi lízing

A fogalommeghatározásoknál mind a számviteli mind pedig a hitelintézeti törvény fogalmaiból látható, hogy a pénzügyi lízingszerződésekben a futamidő végén beálló tulajdonviszony változásokról többféle képen lehet rendelkezni.

Nyílt végű lízingszerződés esetében a lízingbe vevő megnevezheti a vevőt, vagy a lízing tárgya visszaszáll a lízingbeadóra. Az Áfa törvény szerint termékértékesítésnek nem minősülő bérlet azonban szűkebb kört ölel fel, mint a pénzügyi lízing fogalma: csak bizonyos tulajdonszerzést kikötő pénzügyi lízing számít termékértékesítésnek, tehát az olyan pénzügyi lízing, amelynek futamideje végéig a lízingtárgy tulajdonváltozása nem feltétlen, vagy a lízing tárgya vagyoni értékű jog, az Áfa rendszerében szolgáltatásnak minősül.

A zártvégű lízingszerződésnél a lízingbe vevő tulajdonjogot szerez. A biztos tulajdonszerzést rögzítő pénzügyi lízing esetén a termék tulajdonba vagy –ha előbb történik– a birtokba adásakor keletkezik az adófizetési kötelezettség mégpedig egy összegben. Az adó alapja a teljesítésért járó ellenérték, amely két egymástól elkülönítendő részből áll: a tőkerészből és a kamathányadból. Áfát fizetni csak a tőkerész után kell, ugyanis a kamathányad erejéig tárgyi adómentes ügyletről van szó. A termékértékesítés szabályait kell alkalmazni az olyan lízingszerződések esetén, amelynek tárgya valamilyen eszköz, és ha a lízingbe vevő biztosan tulajdonjogot szerez legkésőbb a futamidő lejártával vagy az utoljára esedékes díj megfizetésével. Ezért a lízingdíjak után fizetendő adó mértéke lízing tárgyára előírt adómértékkel egyezik meg.

 

Áfa levonási jog keletkezése zárt végű lízingszerződés esetén

A termékértékesítésnek minősülő lízingszerződések esetén a teljes lízingdíjban szereplő Áfa levonható az általános szabályok szerint, függetlenül attól, hogy a lízingbe vevő a számlát kiegyenlítette-e (kivéve, ha pénzforgalmi adózást választott), tehát az adólevonási joga megnyílik a lízingelt eszköz tulajdonba, ha az később esedékes, a birtokba adáskor. Természetesen nem keletkeztet adólevonási jogot, a tárgyi mentes értékesítéshez történő beszerzéshez, vagy alanyi adómentességet választók esetében sem, továbbá a személygépkocsi beszerzésekor sem, vagy ha a terméket adóalanyiságán kívüli céllal használja.

 

Visszaigénylési jog keletkezése zárt végű lízing esetén

A negatív elszámolandó adót csökkenteni kell azon beszerzések adójával, amelyek adóval növelt ellenértékét a tárgyidőszakra vonatkozó adóbevallás benyújtásának a határidejéig nem fizették meg. Viszont nem szükséges a teljes adóval növelt ellenértéket, elég csak az adó összegét kifizetni a termékértékesítésnek minősülő lízingszerződések esetén. Tehát ha a felek megállapodása szerint az első lízing részletével egyidejűleg a teljes adóösszege megfizetése megtörténik, a lízing miatt a negatív elszámolandó adót nem kell csökkenteni. Abban az esetben viszont, ha a visszaigénylési jogosultság azért nyílik meg mert a tárgyi eszköz beszerzésére jutó levonható előzetesen felszámított adó göngyölített összege 200 ezer forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, akkor további feltétel, hogy az adóalany az adóbevallás benyújtásának esedékességének időpontjáig a tárgyi eszköz adóval növelt értékét a meg is fizesse. Mindezek figyelembe vételével ez a lízingszerződéseknél fogalmilag kizárt, így az ilyen tárgyi eszköz beszerzés önmagában nem nyitja meg a visszaigénylési jogosultságot!

 

Nyílt végű pénzügyi lízing Áfa szabályai

Szolgáltatásnyújtásként kezeli az Áfa törvény az olyan pénzügyi lízinget, ahol a szerződés szerint a lízing tárgyának tulajdonszerzése nyitott a futamidő végéig, vagy ahol a lízing tárgya vagyoni értékű jog. Ilyen esetekben az adókötelezettség a bérletre vonatkozó szabályok szerint keletkezik, tehát a fizetési kötelezettség az egyes részkifizetések esedékességekor áll fent. Az adó alapja ebben az esetben is a teljesítésért járó ellenértékből a tőkerész, hiszen a kamat tárgyi adómentes. Az adót –amelynek mértéke a vagyoni értékű jog átengedésére előírt adó mértéke– annyi részben kell megfizetni ahány részben a tőkerész törlesztés esedékes. Az adólevonási jog az általános szabályok szerint alakul, fontos azonban tudni míg a termékértékesítésnek számító személygépkocsi lízingnél a lízingbe vevő adólevonási jogát tiltja az Áfa törvény addig a szolgáltatásnyújtásnak –azaz a bérletnek– minősülő személygépkocsi lízingnél nincs külön nevesített adólevonási tiltás. Ebben az esetben a lízingbeadó adólevonási joga szintén csak a személygépkocsi szolgáltatásnyújtásának minősülő lízingbeadása esetén más, mint termékértékesítés esetében, tehát a lízingbeadónál az autó beszerzéséhez kapcsolódó adólevonási jogát nem gyakorolhatja, hisz nem történik termékértékesítés, csak szolgáltatás nyújtás.

 

A pénzügyi lízinghez kapcsolódóan felszámolt hitelminősítési díj, szerződéskötési díj, kezelési költségek

A pénzügyi lízingügyletekhez kapcsolódóan felszámított díjak és költségek nem kezelhetők egyformán az Áfa tekintetében. Ezt figyelembe véve a következő két eset adódik:

 

  • A hitelminősítési díjak nem tekinthetők az Áfa törvény alapján a zárt végű pénzügyi lízing (mint termékértékesítés), illetve a nyílt végű pénzügyi lízing (mint szolgáltatásnyújtás) járulékos költségeinek. Ennek oka, hogy a pénzügyi lízingtevékenységet folytató pénzügyi vállalkozások azokban az esetekben is felszámolnak hitelminősítési díjat, amikor a lízingszerződés valamilyen okból mégsem jön létre (például a leendő lízingbe vevő fizetőképessége nem garantált). Ennek következtében e díjak felszámítása elkülönül a lízingtevékenységtől, adóügyi szempontból csak önálló szolgáltatásként értelmezhető, így az annak megfelelő adókulccsal is kell adóznia. A hitelminősítési díjak felszámítása, mint önálló szolgáltatás, az SZJ 74.84.11 szám alá tartozik, és ekként 27 %-os adómértékkel adózik. Mindezeket figyelembe véve elmondható, hogy az érintett pénzügyi vállalkozás akkor jár el helyesen, ha ezen díjai számlázásakor 27 % Áfát számít fel ügyfelei felé.

 

  • A szerződéskötéskor felszámított díjak és a kezelési költségek adóügyi megítélése eltérő az első pontban leírtaktól. Az Áfa törvény –a tőketörlesztő rész erejéig– a zárt végű pénzügyi lízinget termékértékesítésnek, a nyílt végű pénzügyi lízinget bérbeadásnak tekinti. A lízingtevékenység keretében felmerülő szerződéskötési díjak és kezelési költségek azonban nem az eszközértékesítéshez vagy -bérbeadáshoz, hanem a pénzügyi lízinghez, mint pénzügyi szolgáltatáshoz kapcsolódnak. Ezt figyelembe véve e díjak és költségek az Áfa törvény értelmében a pénzügyi vállalkozás pénzügyi szolgáltatásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások ellenértékének minősülnek, és osztoznak annak adóügyi megítélésében. Mivel a pénzügyi lízingtevékenység a tőketörlesztő hányad feletti részt tekintve az Áfa törvény alapján tárgyi adómentes szolgáltatás, a szerződéskötési díjak, valamint a kezelési költségek (mint járulékos költségek) után sem keletkezik adófizetési kötelezettség.

 

A zárt végű pénzügyi lízing adózási és számviteli kérdései

Már önmagában a pénzügyi lízing definiálása sem egyszerű feladat. Más fogalmi meghatározást találunk a Ptk-ban, mást a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben, illetve máshogy közelíti meg a kérdést az IFRS szabályrendszere is. A fentiektől elrugaszkodva az alábbiakban általános érvényű meghatározásra törekszünk.

 

A pénzügyi lízing olyan eszközalapú finanszírozási forma, üzletszerűen végzett pénzügyi szolgáltatás, amelynek során a lízingbeadó a lízingbe vevő megbízásából (az ő igényeinek megfelelően) a lízingtárgyat azért szerzi be, hogy azt a lízingbe vevőnek határozott időre használatába adja lízingdíj fizetés mellett (tőke + kamat), mégpedig mindezt úgy, hogy a lízingtárgy (a lízingelt eszköz) a lízingbeadás pillanatában a lízingbe vevő könyveibe kerül, vagyis ő amortizálja.

 

A lízing öszvér megoldásnak tekinthető éppen amiatt, mert „körüllengi” az adásvétel, a bérlet, a részletvétel és a hitel intézményeinek rendszere. Emiatt is sajátos adózási és számviteli kezelése is.

 

A zárt végű pénzügyi lízing

A pénzügyi lízingen belül hazai gyakorlatunkban létezik nyílt végű és zárt végű pénzügyi lízingforma. A zárt végű pénzügyi lízing a beruházási hitelhez hasonlítható, hiszen a lízingbe vevő tulajdonszerzése a futamidő végén automatikus és kötelező érvényű, továbbá a futamidő elején egy összegben kell pénzügyileg rendeznie a lízingbe vevőnek az Áfát (vagy arra külön finanszírozási kölcsönszerződést szükséges kötnie).

 

Áfa

Maga az Áfa törvény is annak a mentén differenciál, hogy az adott lízingformának mely „vonása” az erősebb: inkább hitelhez vagy inkább egy bérlethez hasonlítható. Ahogy azt már említettük, a zárt végű pénzügyi lízing inkább a hitelhez hasonlítható, ennek megfelelően az termékértékesítésnek minősül Áfa szempontjából.

 

Áfa fizetési kötelezettség már a lízingtárgy birtokba adásakor (átadás-átvételekor) keletkezik, tekintettel arra, hogy az Áfa törvény az ilyen fajta lízinget termékértékesítésnek minősíti a futamidő végi biztos tulajdonszerzés miatt. (Kivéve vagyoni értékű jog lízingelése esetében, amely minden esetben szolgáltatás nyújtásnak minősül). Emiatt az átadás-átvétel napjával, vagyis jellemzően a futamidő kezdetével, a lízingcég a teljes nettó összegről és az arra jutó teljes Áfa-tartalomról számlát fog kibocsátani a lízingbe vevő részére. Előfordulhat bizonyos esetekben, hogy ezt a számlát nem a lízingcég, hanem a lízingtárgy eladója bocsátja ki a lízingbe vevő számára, de ez viszonylag ritka.

 

A futamidő alatt a lízingdíjakról Áfát nem tartalmazó értesítők, mint számviteli bizonylatok kerül(het)nek a lízingbeadó részéről kibocsátásra. Az önerő egy speciális „törlesztő” részletnek tekinthető, melyről ennek okán szintén Áfát nem tartalmazó számviteli bizonylat kerül(het) kiállításra. Amennyiben ilyen számviteli bizonylatokat a lízingcég nem állít ki, akkor a kapcsolódó szerződések, azok mellékletei szolgálhatnak a könyvelés számviteli bizonylataként.

 

A zárt végű pénzügyi lízing esetében tehát a futamidő elején nagy összegű, a teljes nettó eszköz értékre jutó Áfa összegével, pénzügyileg bírnia kell a lízingbe vevőnek, természetesen az önerőn felül, és a felé kibocsátott számla alapján, amennyiben jogosult, akkor ezen Áfa összeget levonásba is helyezheti a megfelelő elszámolási időszakban. A későbbiekben a zárt végű pénzügyi lízingnél azonban nincs „gondunk” az Áfára, sőt amennyiben futamidő előtti átvállalásra, visszavételre kerülne sor, akkor a lízingelt eszköz aktuális piaci értékére jutó Áfa összegére a lízingcégtől még igényt is tarthatunk (ebben az esetben ez az Áfát mínusz előjellel tartalmazó számla miatt, a lízingbe vevő számára fizetendő adót fog takarni az adóhatóság felé.)

 

Illeték

A futamidő végi biztos tulajdonszerzésre tekintettel a szerződés megkötése napjával illetékfizetési kötelezettsége keletkezik a lízingbe vevőnek (kivéve, ha más ok miatt illetékmentességet élvez).

 

Adókedvezmények

A kis- és középvállalkozásokat (kkv-kat) társasági adóban, illetve bizonyos egyéni vállalkozókat személyi jövedelemadóban, adókedvezmények illethetik meg a pénzügyi lízing okán. Erre akkor jogosultak a Tao törvény hatálya alá tartozó kkv-k, ha a lízingszerződés megkötése szerinti adóév utolsó napján kkv-nak minősülnek és a pénzügyi intézménytől igényelt lízinget tárgyi eszköz beszerzéshez, előállításhoz használják fel. Ilyen esetben a megkötött pénzügyi lízingszerződés alapján fizetett kamat 60%-a, de legfeljebb 6.000.000 Ft erejéig, illetve maximum a fizetendő adó 70%-áig adókedvezményre válnak jogosulttá. Azonos feltételek mentén a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozók (kivéve bizonyos mezőgazdasági ágazatokban tevékenykedőket), ha a pénzügyi lízinget tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől igénybe vettek, akkor a hitel kamata után szintén adókedvezményt érvényesíthetnek.

 

Számviteli elszámolás

A számvitelről szóló törvény (Szt.) pénzügyi lízing definíciója több változást is megélt. A jogszabály korábban önálló definíciót tartalmazott, amit az új Ptk. életbe lépésével 2014. március 15-tel a Polgári Törvénykönyv szerinti fogalmi meghatározásra cseréltek le, majd 2015 óta már a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti definícióra mutat a Szt. Azonban mielőtt a definíciók tengerében elvesznénk, egyszerűsítve annyi szögezhető le, hogy a számviteli elszámolást a gazdasági értelemben vett „tulajdonjog” határozza meg. A legfontosabb és a bérlettől markánsan megkülönböztető tulajdonsága a pénzügyi lízingnek, hogy ez esetben a lízingtárgy a lízingbe vevő könyveiben kerül kimutatásra és amortizálásra. Tehát az első (Áfát is tartalmazó) számla szolgál arra, hogy a lízingtárgyat és a hozzá kapcsolódó teljes tőke kötelezettséget a lízingbe vevő a könyveiben szerepeltesse (éven túli részt a hosszú lejáratú, míg éven belüli részt a rövid lejáratú kötelezettségek között). Ezt követően az időszaki törlesztő részek tőkerésze (mely összességében futamidő végére azonos kell, hogy legyen a lízingelt eszköz nettó értékével) a kötelezettség csökkentését szolgálja. Ezzel ellentétben a kamatrész kamatráfordításként könyvelendő. Ami szintén a lízingbeadónál számolandó el költségként, az értelemszerűen a könyveiben kimutatott eszköz értékcsökkenési leírása. Így a lízing miatti kamatok és az amortizációs költség együttesen csökkenti az adózás előtti eredményét a lízingbe vevőnek. (Amennyiben eltérő devizás ügyletről beszélünk, akkor az értesítőkön árfolyamkülönbözet is megjelenthet, amely szintén eredményt alakító tényező, mint pénzügyi műveletek egyéb bevétele, vagy ráfordítása.)

 

Ugyanez a lízingbeadó oldaláról úgy néz ki, hogy a lízingtárgy teljes értéke tartósan adott követelésként kerül kimutatás, melyet az időszaki tőkerészek csökkentnek, a kamat pedig a lízingcég bevétele lesz. Láttuk, hogy az Áfa törvény szerint a teljesítés időpontja a lízingtárgy átadás-átvételének napja, ettől elviekben a számvitelről szóló törvény eltérhetne ugyan, azonban a gyakorlatban jellemzően egybe esik az Áfa és a számvitel szerinti teljesítési időpont.

 

Összefoglalás

Komoly körültekintéssel szükséges eljárnunk, hogy egy ügyletről kijelenthessük, hogy az pénzügyi lízingről, azon belül is zárt végű pénzügyi lízingről van szó. A minősítéssel kapcsolatos kérdéseket újra és újra fel kell tennünk, amikor adójogi szempontból, a magyar számviteli szabályok vagy éppen az IFRS szabályai szerint kívánjuk a lízingszerződésünket minősíteni. Nem lesz ez másképpen a nyílt végű pénzügyi lízinggel kapcsolatban sem.

 

Nyílt végű pénzügyi lízing

Ez a pénzügyi lízing azon esete, amikor nem a lízingbe vevő, hanem az általa kijelölt harmadik fél szerzi meg a lízingtárgy tulajdonjogát a lízing futamideje végén. Az adott konstrukcióval kapcsolatos jogszabályi rendelkezések nem egyértelműek, a jogértelmezések sokszor ellentmondásosak, emellett pedig a lízingpiacon kialakult elszámolási gyakorlat sem tekinthető egységesnek.

 

Az új Ptk. alapján akkor beszélünk pénzügyi lízingről, ha a lízingbe vevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve – ha a használat időtartama ennél rövidebb – a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult. Ha a lízingbe vevő jogosult a lízingbe vett dolog tulajdonjogának vagy jognak a megszerzésére, e jogát a lízingbeadó hozzájárulása nélkül jogosult harmadik személyre átruházni. Számos elemzésben megjelent már, hogy a hitelintézeti törvény és az új Ptk. pénzügyi lízing fogalma egyáltalán nem feleltethető meg egymásnak, de a pénzügyi lízingügylet szerződésszerű lezárásáról rendelkezve mind a hitelintézeti törvény, mind pedig az új Ptk. tartalmazza a vevőkijelölési lehetőséget. Az opciós vevő kijelölése tulajdonképpen csak egy adminisztratív egyszerűsítés, a lízingbe vevő nem kívánja a lízingtárgy tulajdonjogát megszerezni, ezért kijelöli az opciós vevőt, aki megszerezheti a maradványérték megfizetésével a lízingtárgyat. Ugyanakkor (üzletszerű magatartást feltételezve) a lízingbe vevőt a vevőkijelölésért valamennyi díjazás illetné meg, hiszen lemondott arról a lehetőségről, hogy piaci ár alatt szerezze meg a lízingtárgy tulajdonjogát (bár ezzel együtt mentesült a tulajdonszerzés, majd újra értékesítés adminisztrációs terhétől is). Tehát a vevőkijelölési jog esetén alaposan feltételezhető, hogy a lízingbe vevő és az opciós vevő között az ügylettel kapcsolatban valamiféle jogügylet jött létre.

 

Adózási kérdések

A lízingbe vevő és az opciós vevő között a lízingtárgy kedvezményes (értsd: piaci érték helyett maradványértéken történő) megszerzése átengedésének természetesen adóhatásai is vannak. A nyílt végű lízingügylet azt jelenti, hogy ezen esetekben a tulajdonjog átszállása a futamidő végén nem biztos. Azaz a futamidő végén a lízingbe vevő eldöntheti, hogy megveszi-e az eszközt, esetleg mást jelöl ki opciós vevőként, vagy visszaadja az eszközt a lízingbeadó birtokába (és az ő könyveibe). Az Áfa törvény alapján termékértékesítésnek tekintendő a zárt végű lízing, míg a nyílt végű ügyletek a szolgáltatásnyújtás törvényi tényállásába esnek. Az a lízingügylet tehát –tekintve, hogy nem jár biztosan a futamidő végi tulajdonszerzéssel–  szolgáltatásnyújtásnak tekintendő, és ha a lízing futamideje végén tényleges tulajdonátruházás is történik, úgy a tulajdonátszállással történő ügylet (nevezetesen maradványértéken történő tulajdonszerzés) Áfa szempontból termékértékesítésként kezelendő.

 

A szerződés teljesítése

A hitelintézeti törvény szerint kötelező a lízingtárgyat visszavenni, ha a szerződés úgy teljesül, hogy a lízingtárgy tulajdonjogát nem szerzi meg sem a lízingbe vevő, sem pedig az általa kijelölt vevő. A többi alesetre (lízingbe vevő tulajdonszerzése vagy a kijelölt vevő tulajdonszerzése) nincs egyértelmű törvényi rendelkezés. Amennyiben a lízingbe vevő szerzi meg a lízingtárgy tulajdonjogát, úgy nem szokott kérdés felmerülni a bizonylatolással kapcsolatban, hiszen a lízingbe vevő könyveiben kimutatott tárgyi eszköz tulajdonjoga is átkerül a lízingbe vevőhöz.  Amennyiben a szerződésszerűen teljesült nyílt végű lízingügyletben a lízingbe vevő más javára lemond a tulajdonszerzési jogáról és kijelöli a vevőt (általában háromoldalú okiratban), úgy a lízingbeadó ennek a vevőnek értékesíti a lízingtárgyat. Ehhez nem „kell” visszavennie a lízingtárgyat. Mivel a lízingbe vevő lemond egy kedvezményes tulajdonszerzési lehetőségről a kijelölt vevő javára, így nyilvánvaló, hogy a lízingbe vevő és a kijelölt vevő között valamiféle jogügylet feltételezhető. Ezen jogügylet (gazdasági esemény) vonatkozásában viszont már mindenképpen felmerül bizonylatkiállítási kötelezettség, ezért érdemes a bizonylatolási követelményeket ebben a szerződésben rögzíteni. Ne felejtsük el, hogy írásba foglalt szerződés nélkül is beállnak az ügylettel kapcsolatos adózási következmények. Az ellenértékért történő tulajdonszerzési lehetőség átengedése szolgáltatásnyújtásnak tekintendő, az ellenérték nélküli pedig ajándékozási jellegű. A nyílt végű lízingügyletben a szolgáltatás attól függetlenül teljesítetté vált, hogy a lízingbe vevő a futamidő végén megszerezte-e a lízingtárgy tulajdonjogát. Tehát mivel a szolgáltatásnyújtás teljesült, a lízingbeadó nem helyesbítheti az egyes lízingdíjakról kiállított Áfás számláját.

 

 

Operatív lízing

Ide tartozik azon esetek sokasága, amikor a vállalkozás nem a lízingbe vevő megbízásából szerzi be az eszközt, hanem a vállalkozás által beszerzett eszközt adja lízingbe. Mivel törvényi megfogalmazása nincs az operatív lízingnek, ezért minden, ami nem pénzügyi lízing, az operatív lízing. Operatív lízinget bármely vállalkozás folytathat, minden szigorú tevékenységi megkötöttség nélkül. Az operatív lízing nem sorolható az Áfa tv. szerinti termékértékesítés alá, hiszen a szerződés csak vételi jogot tartalmaz, tehát nem biztos a bérlet lejártának végén a tulajdonjog átszállása a bérbe vevőre. Ebből következik, hogy ez a fajta lízingelés szolgáltatásnak (bérbeadásnak) minősül. Az operatív lízingszerződések is tartalmazhatnak opciót a futamidő végén történő tulajdonjog átadására. Az elszámolásban van lényeges különbség, hiszen az operatív lízing díja a lízingbe vevőnél költség (nem anyagjellegű ráfordítás), míg a lízingbeadónál árbevétel. Az operatív lízingnél a szerződés határozott időtartamról szól. A gyakorlati munka során nemegyszer találkozhatunk egy-két éves „tartós bérleti” szerződésekkel, ahol az első hónapra jutó bérleti díj az eszköz értékének 30-40 %-a. A Tao. törvény a korrekciós tételek között a lízinggel kapcsolatos elszámolásokat nem szerepelteti, ebből adódóan a társasági adóalap meghatározásakor a számviteli elszámolás az irányadó, ami azt jelenti, hogy alkalmazni kell az időbeli elhatárolás elvét. Az operatív lízingnél a lízingdíj meghatározott időre szól, időarányosan a folyamatos szolgáltatás szabályai szerint kell elszámolni (a lízingbe vevőnél a nem anyagjellegű szolgáltatások értékeként, a lízingbeadónál pedig az árbevétel soron). A lízingbe vevőnél a lízingelt eszköz üzembe helyezését megelőzően az üzembe helyezés érdekében felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható költségek (pl. alapozás, szállítás stb.) a tárgyi eszközök között aktiválni kell.

 

A lízing / az operatív lízing és a bérlet különbsége

A bérleti szerződések és az operatív lízing esetén a különbség az, hogy a bérleti szerződéseknél a bérbeadó szavatol azért, hogy a bérlet tárgya a szerződés időtartama alatt alkalmas legyen a rendeltetés szerű használatra, míg lízingszerződés esetén a közvetlen terhek viselése a lízingbe vevőre hárul. Amíg a bérleti szerződés kétoldalú szerződés, addig a lízingszerződések általában három szereplősek: lízingbeadó, lízingbe vevő és az adott berendezés szállítója, forgalmazója. Kivételt képez az az eset, amikor a szállító vagy a lízingbeadóval, vagy a lízingbe vevővel esik egybe, az első esetet direkt lízingnek, a másodikat pedig visszlízingnek nevezzük. A lízing a hiteleknél általában elve magasabb kamatterhet jelent, mivel a lízingbeadó vállalkozás a felmerült költségeken felül (illetékek, bankkamat, adminisztrációs költségek stb.) saját hasznát is belekalkulálja a lízingdíjba. A bérlet számviteli elszámolására a folyamatos szolgáltatás általános szabályait kell alkalmazni. Bérleti szerződések általában a bérleti díj előre fizetéséről szólnak, így a bérleti díj költségkénti időarányos elszámolásához legalább éves bontásban a díj összegének meghatározása szükséges.

 

 

A pénzügyi lízing a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (Hpt.) értelmében az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbe vevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy a használatba adással a lízingbe vevő

  • viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,
  • a hasznok szedésére jogosulttá válik,
  • viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),
  • jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbe vevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét –amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos–, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.

A Ptk. és a Hpt. szerinti definíció közötti eltérés kapcsán kérdés merülhet fel, hogy mely törvény előírásai szerint szükséges minősíteni egy adott ügyletet elsődlegesen. Ez azért is fontos, mivel a Hpt. alapján a pénzügyi lízing tevékenység végzése engedélyhez kötött.

 

Az új Ptk.-ban megjelenő pénzügyi lízing fogalma: a lízingbe adó a tulajdonában álló lízingtárgy határozott időre történő használatba adására, a lízingbe vevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj megfizetésére köteles, ha a szerződés szerint:

  • a szerződés futamideje eléri vagy meghaladja a lízing tárgy gazdasági élettartamát vagy futamidőtől függetlenül a lízingbe vevő a
  • futamidő végén megszerezheti a lízingtárgy tulajdonjogát ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jóval alacsonyabb értéken, vagy
  • a futamidő alatt fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.

Ezekkel kapcsolatban fontos tudni, hogy a gazdasági élettartam nem azonos a hasznos élettartammal. A törvény –sem a Ptk., sem az Szt.– külön előírást erre vonatkozóan nem tartalmaz, a minősítést szerződésenként szükséges elvégezni. A nemzetközi szabályozások jelenlegi leírásai a gazdasági élettartamot következőképpen határozzák meg: vagy az az időszak, amely alatt egy eszköz egy vagy több használó számára várhatóan gazdaságilag használható, vagy pedig azoknak a termelési vagy hasonló teljesítményegységeknek a száma, amelyek az eszköz révén egy vagy több használó által várhatóan kinyerhetők. Ezen értelmezés alapján a lízing szerződés vizsgálatánál használandó élettartam kevésbé szubjektív megítélés eredménye, mivel a gazdasági élettartam eszköz fajtánként behatárolható, míg a számviteli elszámolásokban is ismert hasznos élettartam a vállalkozások megítélésétől függ. A második feltétel esetében arra vonatkozóan nincs előírás, hogy mi számít jelentősen alacsonyabb értéknek. Erre vonatkozóan a jelen érvényes nemzetközi standardok az alábbi megfogalmazást adják; olyan ár, amely az opció lehívhatóvá válásának időpontjában érvényes valós értékhez képest megfelelően alacsony ahhoz, hogy a lízing kezdetekor ésszerűen biztos legyen, hogy az opciót le fogják hívni. A harmadik feltétel esetében tisztázandó, hogy mi számít fizetendő lízingdíjnak, mivel a lízingek kapcsán számos járulékos költség és egyéb díjtétel terheli a lízingbe vevőt. Emellett a pénz időértéke is fontos szempont lehet, erre azonban nem tér ki az új Ptk. A nemzetközi előírások a lízing kezdetekor a minimális lízingfizetések jelenértékét viszonyítják a lízingelt eszköz valós értékéhez. A minimális lízingfizetésnek pedig a lízingre vonatkozó fizetéseket, azaz az eszköz használati jogáért fizetendő összegeket tekintik.

 

Bízom benne, hogy jelen cikkel sikerült a gépjármű finanszírozás témakörében felmerült kérdéseket tisztázni minden kedves olvasónál.

 

 

Budapest, 2021. április 19.

            Kovács Andrea

okl.adószakértő