Egyre több vállalkozás kényszerül banki és egyéb más finanszírozási forráshoz nyúlni. Ilyen gyors, és egyszerű finanszírozási forma a faktorálás is.
A faktoring hosszú múltra visszatekintő pénzügyi művelet, ami az üzleti élet fejlődésével összhangban, időről-időre némileg átalakul, és a gazdasági élet szereplőinek igényeihez igazodva korszerű formában újra és újra felbukkan.
A faktoringra sokféle –tartalmilag egymáshoz közelálló, de hangsúlyaiban eltérő– fogalmi meghatározás létezik. A nemzetközileg legelterjedtebb megfogalmazás értelmében a faktoring egy jellemzően keretjellegű megállapodás a faktoring cég (faktor) és árut, szolgáltatást halasztott fizetéssel értékesítő szállító, vagy halasztott fizetéssel fizetendő követelés jogosultja (eladó) között, amely kiterjed a következőkre:
- a faktor megvásárolja a szállító/eladó számlakövetelését vagy egyéb követelését azonnali fizetés vagy azonnali részfizetés és a kötelezett teljesítésekor elszámolási kötelezettség mellett
- nyilvántartja és kezeli a követeléseket,
- beszedi a követeléseket, valamint a faktoring megállapodásban meghatározottak szerinti behajtási tevékenységet végez,
- védelmet nyújt az adósok fizetési késedelme, mulasztása ellen.
A faktoring során tehát a követelés tulajdonosa eladja a követelést egy faktoring cégnek, aki megelőlegezi a számla értékének jelentős részét (általában 70–80 %-át), emellett elvégzi a követelés kezelését és beszedését. A vevő fizetését követően pedig a faktor cég elszámol a fennmaradó résszel is, tehát a költségek levonása után elutalja a maradványértéket a faktorálónak.
Amennyiben egy követelés lejár, és azt a vevő nem fizeti ki, akkor a behajtási feladatokat is a finanszírozó cég látja el.
A faktoring tehát bankári biztosítékkal nem fedezett rövid lejáratú pénzkövetelésre szóló jogosultság engedményezését jelenti.
A faktroingnak 2 változatát különböztethetjük meg:
- az élő, még le nem járt kintlévőségek értékesítését – ezt nevezzük klasszikus faktoringnak
- a már lejárt követelések eladását – ezt behajtásnak nevezzük.
A továbbiakban a klasszikus faktoringról lesz szó.
A faktorügylet szereplői
- faktoring cég / faktorház / faktorbank: a hitelintézet, amely szolgáltatását eladja az áruügylet eladójának
- faktoráló / áruügylet eladója: a faktoring szolgáltatás vevője,
- áruügylet vevője: a fizetésre kötelezett
A faktorszerződés tárgya:
- közvetlen tárgya: követelés átruházásam melynek keretében az engedményező átruházza a követelés jogát a faktorra
- közvetett tárgya: bármilyen pénzben teljesíthető, forgalomképes, fennálló vagy jövőbeli, lejárt vagy le nem járt követelés
Faktorszerződés feltétele
- követelés tárgya áruszállítás és szolgáltatásnyújtással kapcsolatos rövid lejáratú pénzkövetelés
- a követelést nem vitatják
- rendelkezési jog nincs korlátozva
- nem beruházással kapcsolatos
- a vevő és az eladó bonitása jó
A faktorszerződés megszűnik:
- ha mindkét fél teljesít
- közös megegyezéssel
- elállással
- jogutód nélküli megszűnés esetén
- ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett
- bontó feltétel bekövetkezik
Ahogy a fentiekből is láthatjuk, a faktoring, mint finanszírozási forma elsősorban a korlátozottabb pénzeszközökkel rendelkező, kis- és közepes beszállító vállalkozásoknak jelent jól használható pénzügyi szolgáltatást, mert azonnal pénzhez jutnak –a szokásos 30, 60, esetleg 90 napos fizetési határidő helyett–, mégpedig úgy, hogy a faktorház a megvásárolt belföldi vagy export áruszállításából származó, rövid lejáratú vevőkövetelés jelentős részét, általában 70-80 %-át azonnal ki is fizeti. Ezáltal a faktorálással élő vállalkozások forgóeszköz-finanszírozási lehetőségei látványosan javulnak, hiszen a faktor által kifizetett pénzből újra indítható a termelési vagy szolgáltatási folyamat. A követelés beszedéséről pedig a követelés új tulajdonosa, a faktorház gondoskodik.
Faktoring esetén tehát:
- a szállító kiállítja a számlát,
- azt megküldi elektronikusan a faktor cégnek
- ezt követően –jellemzően 1-2 napon belül– megkapja a számla bruttó értékének a 70-80%-át a finanszírozótól
- a vevő finanszírozóhoz történő fizetésekor pedig a költségek levonása után a fennmaradó rész is átutalásra kerül a szállító részére.
Ha a vállalkozás rendszeres vevői között fizetőképes, közepes vagy nagyvállalatok vannak, akkor a vevőkövetelések valószínűleg hitelképesebbek, mint maga a vállalkozás. Az ügylet lényege, hogy a vállalkozás eladja a még le nem járt, a vevő által visszaigazolt követeléseit a faktorcégnek, amely azonnal kifizeti a vállalkozásnak a vevőkövetelés előre megállapodott százalékát (általában 70-80 %), majd a követelés esedékessé válásakor a vevő a faktorcégnek fizet.
A faktorálás menete:
- A faktorcég előminősíti a vállalkozás rendszeres vevőit és keretszerződést köt a vállalkozással az általa megfelelőnek ítélt fizetőképességű partnerekre vonatkozóan.
- A faktorcég megvásárolja a vállalkozás által az ilyen partnerek felé kibocsátott számlák alapján fennálló (le nem járt) követeléseket.
- A faktorcég a számlák bruttó összegének jellemzően 70-80%-át néhány munkanapon belül jóváírja a vállalkozás bankszámláján, miután levonta a faktorálás költségét (ez általában kedvezőbb a forgóeszközhitelekénél).
- A számlák esedékessé válásáig a faktorcég nyilvántartja és nyomon követi a faktorált kintlévőségeket.
- A fizetés esedékességének napján beszedi a vevőktől a számla ellenértékét, majd a meg nem előlegezett különbözettel elszámol a vállalkozás felé.
A faktorálás előnyei:
- egyszerűbb és általában olcsóbb is, mint bankhoz fordulni általános forgóeszközhitelért;
- a faktoráláshoz nincs szükség pótlólagos fedezetre, az ügylet a vevőkövetelések kockázatán alapul.
A faktorálás hátrányai:
- a faktorálás, mint minden finanszírozás, költséggel jár, tehát a vállalkozás nem jut hozzá a vevőkövetelések 100%-ához;
- faktorálni kizárólag le nem járt, jó minősítésű vállalatokkal szemben rendszeresen fennálló követeléseket lehet.
Faktoring cég szolgáltatásai
- adminisztrációs feladatok
- követelések behajtása
- követelések finanszírozása
- kockázat átvállalása
- hitelbírálat
Az alapfaktoring ügylet csak az adminisztrációs szolgáltatásokat és a követelések behajtását tartalmazza.
Faktoring vagy hitel?
Az alábbi táblázatban összehasonlításként a faktoring és a hitel közötti legfontosabb különbségeket láthatjuk:
|
Faktorálás |
Hitel |
Árazás |
Drágább |
Olcsóbb |
Szerződéskötés |
Gyorsabb |
Lassabb |
Hitelképesség, fedezet |
Nem szükséges |
Szükséges |
Rugalmasság |
Rugalmas |
Kevésbé rugalmas |
Felmerülhet az a kérdés, hogy vajon miért előlegezi meg a faktoring cég egy likviditási gondokkal küszködő kis- vagy középméretű vállalat számlakövetelését, aki az esetek többségében olyan vállalkozás, amely egy banktól csak komoly biztosítékok bemutatása mellett, vagy akkor sem kaphatna hitelt? A választ könnyedén megkapjuk, ha a faktoring lényegét megértjük. A faktorház számára –szemben pl. egy bank általi hitelfolyósítással– nem elsősorban az eladó, hanem jóval inkább a vevő pénzügyi megbízhatósága a lényeges, ugyanis a megvásárolt számlakövetelés ellenértékét a vevőtől kell megkapnia. Emiatt a faktorügylet létrejötte elsősorban attól függ, hogy ki a vevő, hiszen a faktor kockázata a vevőnél van, mert ő az adós. Ebből adódik, hogy a faktorálás ügymenetében kiemelt szerepe van a vevő minősítésének, tehát a bonitás vizsgálatának. Ha a vevő jó minősítést kap, a szállító akár 48 óra alatt hozzájuthat a megvásárolt számlaérték jelentős részéhez. A számla ellenértéke pedig annak esedékességkor a faktoring cégnek jár, hiszen ügyfele, az eladó rá engedményezte azt. Miután a vevő fizetett, a faktorház és a szállító a maradék hányaddal is elszámolnak.
A faktorálás lehet egyszeri, alkalmi ügylet, de igazából a faktoring lényege a folyamatosság, mert az teszi lehetővé, hogy a likviditási helyzet optimális szinten alakuljon. Ezért az a szokás, hogy a faktoráltató és a faktorház hosszabb időre szóló keretszerződést kötnek. A feltételek mindig a faktoráltató arculatához igazodnak, figyelembe véve annak termelési, szolgáltatási és szállítási sajátosságait. Így képesek létrejönni olyan tartós együttműködések faktoráltató és faktoring ház között, amelyek hozzásegítik a vállalkozásokat potenciális növekedési lehetőségük kihasználásához, realizálásához.
A faktoringnak rugalmas volta miatt sokféle fajtája létezik. A követelés megvásárlása szempontjából lehet:
- visszkereseti faktorálás: A követelés engedményezője (eladója) kezesként köteles helytállni vevője nem fizetéséért. Amennyiben a fizetésre kötelezett nem fizet, a követelés engedményezője köteles a faktorbanknak a követelés összegét megfizetni.
- Visszkereset nélküli (delcredere) faktorálás: A faktorbank a rá engedményezett követelés ellenértékét a faktorszerződésben meghatározott kereten belül kifizeti, a vevő nem fizetéséből eredő kockázatot a bank magára vállalja.
Magyarországon az ún. visszterhes faktoring a legelterjedtebb konstrukció. Ezesetben a faktorház megvásárolja ügyfele számláit, de a vevő adósságának meghitelezéséből eredő kockázat marad az ügyfélnél. Ez azt jelenti, hogy ha a vevő nem fizet, akkor a faktorház jogosult a számlát visszavásároltatni az ügyfelével. A visszterhes faktoring különösen az olyan kis- és középvállalati ügyfelek számára vonzó, amelyek likviditási gondokkal küzdenek, nem tudnak bankkölcsönhöz jutni, de az átlagosnál jobb minőségű vevőik vannak.
A faktorálás a forgóeszköz-finanszírozás alternatívája, ha a vállalkozásnak a vevőszámlák előfinanszírozása miatt van szüksége hitelre. A faktoring egyik alapkérdése a visszkereset, mely arra a helyzetre vonatkozik, ha a vevő mégsem fizet. A hazai piacon elérhető faktorszolgáltatások általában visszkeresettel működnek, azaz a faktorcégek nem vállalják át a vevő nem fizetésének kockázatát. Ha a vevő nem fizet, a faktorügylet során megelőlegezett összeget a vállalkozás fizeti vissza a faktorcégnek.
Vissztehermentes faktoring esetén a faktoring cég, a vevő és a szállító mellé az ügyletbe beléphet a hitelbiztosító is. Ezesetben a faktorház már csak a vevőtől igényelheti a követelés kiegyenlítését. Ha a vevő csőd vagy fizetésképtelenség esetén nem tud fizetni, a biztosító 80 %-ban kártalanítja a faktorházat. Ez a forma olyan kis- és középvállalatok számára érdekes, amelyek tudatosan igyekeznek megóvni saját tőkéjüket és elkerülni a felesleges kockázatokat.
A faktoringügylet lehet belföldi, ez azonos országon belüli faktoringot jelent, vagy kapcsolódhat kivitelhez, amelyet exportfaktoringnak nevezünk. Exportfaktoring esetén az exportőr keretmegállapodást köt egy belföldi faktorral a kivitel faktorálására. Az exportfaktorház kapcsolatba lép a célországbeli szerződéses partnerével, az ún. importfaktorral és a megvásárolt vevőkövetelést tovább engedményezi külföldi partnerére. A belföldi ügyfél csak az exportfaktorral áll közvetlen szerződéses kapcsolatban, ugyanakkor az importfaktor az exportfaktornak teljesíti kötelezettségeit. A konstrukció lényeges eleme a kockázatmegosztás a két faktorház között.
Érdemes megemlíteni a csendes faktoringot, amelynek az a lényege, hogy a vevő nem tud arról, hogy a szállító eladta a faktornak a számlakövetelést, a fizetést az eladónak teljesíti, aki az összeg egy részét továbbítja a faktornak.
A fentiek után nézzük meg, milyen ára van a faktorálásnak. Általánosságban, a nagyságrend illusztrálása céljából, ha pl. a faktorálás futamideje 30 nap, a faktoring költsége a bruttó számlaérték mintegy 0,3-2%-a. A költség két tényezőből tevődik össze, a faktordíjból és a kamatból. A faktordíj a bruttó számlaösszegre vetített fixdíj, a kamat pedig az előleg értékére vetített éves kamatláb futamidőre jutó hányada. Annak eldöntése, hogy ez a költség sok vagy kevés, a következőket érdemes mérlegelni:
- a faktoring cég összetett szolgáltatást nyújt: amennyiben hagyományos, teljeskörű konstrukcióról van szó, akkor megvásárolja a számlakövetelést, kezeli az ügyfél követelését és ezzel könyvvezetési feladatokat is végez, beszedi a számlakövetelést, és futja az üzlet kockázatát. Így tehát ezeket a feladatokat a szállító tulajdonképpen kihelyezi a faktorházhoz, aki a különféle tevékenységeket testre szabottan végzi el a számára. A vállalkozó nemcsak pénzhez jut, hanem emellett számos adminisztrációs munka, sőt a kinnlevőségek beszedésének terhe is lekerül a válláról.
- milyen a faktoráló cég helyzete, van-e lehetősége más módon megoldania cash flow problémáit az adott időszakra? Igénybe tud-e venni folyószámlahitelt, és ha igen, milyen kamat mellett? Szüksége van-e folyamatos finanszírozásra, ami a faktoring lényege?
Tapasztalatok alapján azok a cégek, amelyek sikeresen túljutottak az első ügymeneten, és belevágtak a konstrukcióba, úgy ítélik meg, hogy a szolgáltatás ára –figyelembe véve előnyeit– reális, ugyanis a faktoring révén csökkennek a kinnlevőségek, növekszik az eszközök forgási sebessége, és a pénzbefolyás tervezhetővé válik, az ily módon felgyorsított pénzáramlás következtében pedig javul a cég likviditása is.
Magyarországon faktorcégek csak a Magyar Nemzeti Bank engedélyével és rendszeres ellenőrzésével működhetnek. Faktorálással bankok is foglalkoznak (leányvállalataikon keresztül) és léteznek független faktorcégek is. A faktorcégek többségét a Magyar Faktoring Szövetség tömöríti.
Amint azt láthattuk, a faktoring jellemzően rövid lejáratú követelések megvásárlására irányuló finanszírozási forma, a bankári biztosítékkal nem fedezett, kereskedelmi számlákba foglalt pénzkövetelésre szóló jogosultság engedményezését jelenti, a követelés pedig elsősorban alapanyagok, nyersanyagok, fogyasztási cikkek szállításából ered, rövid lejáratú, általában nem haladja meg a 180 napot.
De vajon milyen lehetőség van éven túli követelések esetén? Az éven túli követelések megvásárlását forfetírozásnak nevezzük. A forfetírozás egy későbbi időpontban esedékes, többnyire gépek és beruházási termékek szállításából, és/vagy a beruházásokhoz kapcsolódó szolgáltatások nyújtásából adódó közép-, illetve hosszú lejáratú követeléssorozatok visszkereset nélküli megvásárlását jelenti. A forfetőr magára vállalja a bármely okból történő esetleges nemfizetés teljes kockázatát. A követelést a forfetírozó leszámolja, vagyis a teljes futamidő alatt őt megillető kamatokkal csökkenti a követelés összegét.
A forfetírozás előnyei:
- csökkenti a kintlévőségeket, ezáltal javítja a likviditást, és ezzel a hitelképességet,
- megszünteti a lehetséges veszteségforrásokat (kamat-, árfolyam-, hitelkockázat)
- nem kell a kintlévőségeket nyilvántartani és beszedni.
A forfetírozás hátránya a viszonylag magas finanszírozási költség.
A faktorálás és a forfetírozás eltérései
Faktoring jellemzői |
Forfait ügylet jellemzői |
rövid lejáratú követelések vásárlása |
exportőr közép- és hosszú lejáratú követeléseit veszi meg egy bank vagy egy pénzügyi társaság |
számlakövetelésre vonatkozik |
váltó- és számlaköveteléseket adnak el, illetve vásárolnak meg |
kisösszegű követelésre is vonatkozik |
nagy összegű követelésekre terjed ki |
a vevő tudomást szerez a faktoring ügyletről |
a vevő nem szerez róla tudomást |
visszkereseti jog kikötése gyakori |
visszkereseti jog kizárt |
a költségek nagyságát a nyújtott szolgáltatások is befolyásolják |
magas biztosítási díj, drága |
|
a faktor behajt, követelést vásárol, de más szolgáltatást nem nyújt |
A fentiek után továbbra is nyitott kérdés, hogy finanszírozási forma vagy követelés megvásárlás a faktorálás? A válasz egyszerű: mindkettő lehet. Ezt az alábbi számviteli megközelítésben is megválaszoljuk.
A faktoringügyletek esetében fontos az, hogy finanszírozási formáról vagy pedig a Ptk. szerinti követelések értékesítésről –másnéven: engedményezésről– van-e szó. Ennek megfelelően –ahogy azt fentebb már láthattuk– megkülönböztetünk visszkereseti joggal, vagy visszkereseti jog nélküli ügyletet.
Visszkereseti joggal történő faktoring esetében a társaság csak finanszírozási forrást nyújt, ergo megelőlegezi a vevő követelését, és vállalja, hogy a követelést behajtja, de ténylegesen azt a vevőtől nem vásárolja meg. Ezért ezt a konstrukciót követeléssel fedezet kölcsönügyletnek is nevezzük.
A visszkereseti joggal történő faktorálás számviteli elszámolása a következő:
- A szerződés megkötésekor a hitelintézet átutalja az összeget, melyet a rövidlejáratú kötelezettségek között kell állományba venni:
T 384 Elszámolási betétszámla
K 451 Rövid lejáratú kölcsönök
- A hitelintézet felszámítja a faktordíjat, amely azonos a megelőlegezett összeg kamatával, amelyet a pénzügyi műveletek között számolunk el:
T 872 Fizetett kamatok és kamatjellegű ráfordítások
K 384 Elszámolási betétszámla
- Ha a vevő a faktorcégnek kifizeti a tartozását, akkor a követelést ki kell vezetni a könyvekből, ezzel egyidőben megszűnik a rövidlejáratú kötelezettség:
T 451 Rövid lejáratú kölcsönök
K 311 Vevők
Amennyiben a szerződés alapján a faktorház nem teljes egészében finanszírozta meg a követelést, akkor a faktoring cég és a faktoráló elszámol egymással.
A visszkereseti jog nélküli faktorálás tulajdonképpen a követelés megvásárlása, tehát a faktor átvállalja a vevő fizetési kockázatát is. Ez az igazi követelés megvásárlás, amely a számviteli törvény értelmében követelés értékesítésnek minősül.
- Az értékesítés rögtön megtörténik, ezért a szerződés megkötésekor ki kell vezetni a könyvekből a követeléseket:
T 86 Egyéb ráfordítás
K 311 Vevők
- Az értékesítés ún. diszkontértéken történik, a diszkontérték bank általi jóváírásakor könyvelési tételek:
T 384 Elszámolási betétszámla
K 96 Egyéb bevételek
- Folyósítási díj elszámolása:
T 532 Pénzügyi szolgáltatás díja
K 384 elszámolási betétszámla
Ahogy láthattuk, a faktorálás, faktoring, követelésvásárlás mindegyike ugyanazt a fogalmat takarja: egy vállalkozás a még ki nem egyenlített, de a jövőben befolyó számlakövetelését eladja egy pénzügyi szolgáltatónak, aki ezt az összeget előre kifizeti neki.
A faktoring legfontosabb előnyei:
- A faktoring nem hitelfelvétel, így nem kell fedezetet (pl.: jelzálog) biztosítani.
- Tapasztalatok szerint faktorálás esetén nől a vevők fizetési hajlandósága és fegyelme.
- Faktorálással induló, tőkeszegény vagy veszteséges vállalkozások is finanszírozhatóak.
- Követelésvásárlás esetén lekerülnek a vállalkozás válláról a nyitott követelésekkel kapcsolatos adminisztrációs terhek.
A faktorálás legfőbb előnye a gyorsaság. Már fennálló üzleti kapcsolat esetén a faktorcég akár néhány óra alatt is átutalhatja a vételárat az eladó számlájára. Folyamatos üzleti kapcsolat esetén nem ritka, hogy az eladó reggel leszállítja az árut a megrendelőnek, 9 órakor kiállítja a számlát, amit elektronikusan elküld a faktorcég számára, és délután 3-kor már a számláján van a pénz.
A vállalkozás finanszírozási konstrukcióinak kidolgozása során egyre többen veszik igénybe a faktoring adta lehetőségeket is, éppen a fentiekben ismertetett tulajdonságai miatt.
Kovács Andrea
okl.adószakértő