Kérdése van a tagsággal kapcsolatban?

06-23/365-666  |  info@minke.hu

Mutasd a menüt

Faktoring – finanszírozási forma vagy követelés megvásárlás?

Egyre több vállalkozás kényszerül banki és egyéb más finanszírozási forráshoz nyúlni. Ilyen gyors, és egyszerű finanszírozási forma a faktorálás is.

 

A faktoring hosszú múltra visszatekintő pénzügyi művelet, ami az üzleti élet fejlődésével összhangban, időről-időre némileg átalakul, és a gazdasági élet szereplőinek igényeihez igazodva korszerű formában újra és újra felbukkan.

 

A faktoringra sokféle –tartalmilag egymáshoz közelálló, de hangsúlyaiban eltérő– fogalmi meghatározás létezik. A nemzetközileg legelterjedtebb megfogalmazás értelmében a faktoring egy jellemzően keretjellegű megállapodás a faktoring cég (faktor) és árut, szolgáltatást halasztott fizetéssel értékesítő szállító, vagy halasztott fizetéssel fizetendő követelés jogosultja (eladó) között, amely kiterjed a következőkre:

  • a faktor megvásárolja a szállító/eladó számlakövetelését vagy egyéb követelését azonnali fizetés vagy azonnali részfizetés és a kötelezett teljesítésekor elszámolási kötelezettség mellett
  • nyilvántartja és kezeli a követeléseket,
  • beszedi a követeléseket, valamint a faktoring megállapodásban meghatározottak szerinti behajtási tevékenységet végez,
  • védelmet nyújt az adósok fizetési késedelme, mulasztása ellen.

 

A faktoring során tehát a követelés tulajdonosa eladja a követelést egy faktoring cégnek, aki megelőlegezi a számla értékének jelentős részét (általában 70–80 %-át), emellett elvégzi a követelés kezelését és beszedését. A vevő fizetését követően pedig a faktor cég elszámol a fennmaradó résszel is, tehát a költségek levonása után elutalja a maradványértéket a faktorálónak.

 

Amennyiben egy követelés lejár, és azt a vevő nem fizeti ki, akkor a behajtási feladatokat is a finanszírozó cég látja el.

 

A faktoring tehát bankári biztosítékkal nem fedezett rövid lejáratú pénzkövetelésre szóló jogosultság engedményezését jelenti.

 

A faktroingnak 2 változatát különböztethetjük meg:

  1. az élő, még le nem járt kintlévőségek értékesítését – ezt nevezzük klasszikus faktoringnak
  2. a már lejárt követelések eladását – ezt behajtásnak nevezzük.

 

A továbbiakban a klasszikus faktoringról lesz szó.

 

A faktorügylet szereplői

  • faktoring cég / faktorház / faktorbank: a hitelintézet, amely szolgáltatását eladja az áruügylet eladójának
  • faktoráló / áruügylet eladója: a faktoring szolgáltatás vevője,
  • áruügylet vevője: a fizetésre kötelezett

 

A faktorszerződés tárgya:

  • közvetlen tárgya: követelés átruházásam melynek keretében az engedményező átruházza a követelés jogát a faktorra
  • közvetett tárgya: bármilyen pénzben teljesíthető, forgalomképes, fennálló vagy jövőbeli, lejárt vagy le nem járt követelés

 

Faktorszerződés feltétele

  • követelés tárgya áruszállítás és szolgáltatásnyújtással kapcsolatos rövid lejáratú pénzkövetelés
  • a követelést nem vitatják
  • rendelkezési jog nincs korlátozva
  • nem beruházással kapcsolatos
  • a vevő és az eladó bonitása jó

 

A faktorszerződés megszűnik:

  • ha mindkét fél teljesít
  • közös megegyezéssel
  • elállással
  • jogutód nélküli megszűnés esetén
  • ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett
  • bontó feltétel bekövetkezik

 

Ahogy a fentiekből is láthatjuk, a faktoring, mint finanszírozási forma elsősorban a korlátozottabb pénzeszközökkel rendelkező, kis- és közepes beszállító vállalkozásoknak jelent jól használható pénzügyi szolgáltatást, mert azonnal pénzhez jutnak –a szokásos 30, 60, esetleg 90 napos fizetési határidő helyett–, mégpedig úgy, hogy a faktorház a megvásárolt belföldi vagy export áruszállításából származó, rövid lejáratú vevőkövetelés jelentős részét, általában 70-80 %-át azonnal ki is fizeti.  Ezáltal a faktorálással élő vállalkozások forgóeszköz-finanszírozási lehetőségei látványosan javulnak, hiszen a faktor által kifizetett pénzből újra indítható a termelési vagy szolgáltatási folyamat. A követelés beszedéséről pedig a követelés új tulajdonosa, a faktorház gondoskodik.

 

Faktoring esetén tehát:

  1. a szállító kiállítja a számlát,
  2. azt megküldi elektronikusan a faktor cégnek
  3. ezt követően –jellemzően 1-2 napon belül– megkapja a számla bruttó értékének a 70-80%-át a finanszírozótól
  4. a vevő finanszírozóhoz történő fizetésekor pedig a költségek levonása után a fennmaradó rész is átutalásra kerül a szállító részére.

 

Ha a vállalkozás rendszeres vevői között fizetőképes, közepes vagy nagyvállalatok vannak, akkor a vevőkövetelések valószínűleg hitelképesebbek, mint maga a vállalkozás. Az ügylet lényege, hogy a vállalkozás eladja a még le nem járt, a vevő által visszaigazolt követeléseit a faktorcégnek, amely azonnal kifizeti a vállalkozásnak a vevőkövetelés előre megállapodott százalékát (általában 70-80 %), majd a követelés esedékessé válásakor a vevő a faktorcégnek fizet.

 

 

A faktorálás menete:

  1. A faktorcég előminősíti a vállalkozás rendszeres vevőit és keretszerződést köt a vállalkozással az általa megfelelőnek ítélt fizetőképességű partnerekre vonatkozóan.
  2. A faktorcég megvásárolja a vállalkozás által az ilyen partnerek felé kibocsátott számlák alapján fennálló (le nem járt) követeléseket.
  3. A faktorcég a számlák bruttó összegének jellemzően 70-80%-át néhány munkanapon belül jóváírja a vállalkozás bankszámláján, miután levonta a faktorálás költségét (ez általában kedvezőbb a forgóeszközhitelekénél).
  4. A számlák esedékessé válásáig a faktorcég nyilvántartja és nyomon követi a faktorált kintlévőségeket.
  5. A fizetés esedékességének napján beszedi a vevőktől a számla ellenértékét, majd a meg nem előlegezett különbözettel elszámol a vállalkozás felé.

 

A faktorálás előnyei:

  • egyszerűbb és általában olcsóbb is, mint bankhoz fordulni általános forgóeszközhitelért;
  • a faktoráláshoz nincs szükség pótlólagos fedezetre, az ügylet a vevőkövetelések kockázatán alapul.

 

A faktorálás hátrányai:

  • a faktorálás, mint minden finanszírozás, költséggel jár, tehát a vállalkozás nem jut hozzá a vevőkövetelések 100%-ához;
  • faktorálni kizárólag le nem járt, jó minősítésű vállalatokkal szemben rendszeresen fennálló követeléseket lehet.

 

Faktoring cég szolgáltatásai

  • adminisztrációs feladatok
  • követelések behajtása
  • követelések finanszírozása
  • kockázat átvállalása
  • hitelbírálat

 

Az alapfaktoring ügylet csak az adminisztrációs szolgáltatásokat és a követelések behajtását tartalmazza.

 

Faktoring vagy hitel?

Az alábbi táblázatban összehasonlításként a faktoring és a hitel közötti legfontosabb különbségeket láthatjuk: 

 

Faktorálás

Hitel

Árazás

Drágább

Olcsóbb

Szerződéskötés

Gyorsabb

Lassabb

Hitelképesség, fedezet

Nem szükséges

Szükséges

Rugalmasság

Rugalmas

Kevésbé rugalmas

 

Felmerülhet az a kérdés, hogy vajon miért előlegezi meg a faktoring cég egy likviditási gondokkal küszködő kis- vagy középméretű vállalat számlakövetelését, aki az esetek többségében olyan vállalkozás, amely egy banktól csak komoly biztosítékok bemutatása mellett, vagy akkor sem kaphatna hitelt? A választ könnyedén megkapjuk, ha a faktoring lényegét megértjük. A faktorház számára –szemben pl. egy bank általi hitelfolyósítással– nem elsősorban az eladó, hanem jóval inkább a vevő pénzügyi megbízhatósága a lényeges, ugyanis a megvásárolt számlakövetelés ellenértékét a vevőtől kell megkapnia. Emiatt a faktorügylet létrejötte elsősorban attól függ, hogy ki a vevő, hiszen a faktor kockázata a vevőnél van, mert ő az adós. Ebből adódik, hogy a faktorálás ügymenetében kiemelt szerepe van a vevő minősítésének, tehát a bonitás vizsgálatának. Ha a vevő jó minősítést kap, a szállító akár 48 óra alatt hozzájuthat a megvásárolt számlaérték jelentős részéhez. A számla ellenértéke pedig annak esedékességkor a faktoring cégnek jár, hiszen ügyfele, az eladó rá engedményezte azt. Miután a vevő fizetett, a faktorház és a szállító a maradék hányaddal is elszámolnak.

 

A faktorálás lehet egyszeri, alkalmi ügylet, de igazából a faktoring lényege a folyamatosság, mert az teszi lehetővé, hogy a likviditási helyzet optimális szinten alakuljon. Ezért az a szokás, hogy a faktoráltató és a faktorház hosszabb időre szóló keretszerződést kötnek. A feltételek mindig a faktoráltató arculatához igazodnak, figyelembe véve annak termelési, szolgáltatási és szállítási sajátosságait. Így képesek létrejönni olyan tartós együttműködések faktoráltató és faktoring ház között, amelyek hozzásegítik a vállalkozásokat potenciális növekedési lehetőségük kihasználásához, realizálásához.

 

 

A faktoringnak rugalmas volta miatt sokféle fajtája létezik. A követelés megvásárlása szempontjából lehet:

  • visszkereseti faktorálás: A követelés engedményezője (eladója) kezesként köteles helytállni vevője nem fizetéséért. Amennyiben a fizetésre kötelezett nem fizet, a követelés engedményezője köteles a faktorbanknak a követelés összegét megfizetni.
  • Visszkereset nélküli (delcredere) faktorálás: A faktorbank a rá engedményezett követelés ellenértékét a faktorszerződésben meghatározott kereten belül kifizeti, a vevő nem fizetéséből eredő kockázatot a bank magára vállalja.

 

Magyarországon az ún. visszterhes faktoring a legelterjedtebb konstrukció. Ezesetben a faktorház megvásárolja ügyfele számláit, de a vevő adósságának meghitelezéséből eredő kockázat marad az ügyfélnél. Ez azt jelenti, hogy ha a vevő nem fizet, akkor a faktorház jogosult a számlát visszavásároltatni az ügyfelével. A visszterhes faktoring különösen az olyan kis- és középvállalati ügyfelek számára vonzó, amelyek likviditási gondokkal küzdenek, nem tudnak bankkölcsönhöz jutni, de az átlagosnál jobb minőségű vevőik vannak.

 

A faktorálás a forgóeszköz-finanszírozás alternatívája, ha a vállalkozásnak a vevőszámlák előfinanszírozása miatt van szüksége hitelre. A faktoring egyik alapkérdése a visszkereset, mely arra a helyzetre vonatkozik, ha a vevő mégsem fizet. A hazai piacon elérhető faktorszolgáltatások általában visszkeresettel működnek, azaz a faktorcégek nem vállalják át a vevő nem fizetésének kockázatát. Ha a vevő nem fizet, a faktorügylet során megelőlegezett összeget a vállalkozás fizeti vissza a faktorcégnek.

 

Vissztehermentes faktoring esetén a faktoring cég, a vevő és a szállító mellé az ügyletbe beléphet a hitelbiztosító is. Ezesetben a faktorház már csak a vevőtől igényelheti a követelés kiegyenlítését. Ha a vevő csőd vagy fizetésképtelenség esetén nem tud fizetni, a biztosító 80 %-ban kártalanítja a faktorházat. Ez a forma olyan kis- és középvállalatok számára érdekes, amelyek tudatosan igyekeznek megóvni saját tőkéjüket és elkerülni a felesleges kockázatokat.

 

A faktoringügylet lehet belföldi, ez azonos országon belüli faktoringot jelent, vagy kapcsolódhat kivitelhez, amelyet exportfaktoringnak nevezünk. Exportfaktoring esetén az exportőr keretmegállapodást köt egy belföldi faktorral a kivitel faktorálására. Az exportfaktorház kapcsolatba lép a célországbeli szerződéses partnerével, az ún. importfaktorral és a megvásárolt vevőkövetelést tovább engedményezi külföldi partnerére. A belföldi ügyfél csak az exportfaktorral áll közvetlen szerződéses kapcsolatban, ugyanakkor az importfaktor az exportfaktornak teljesíti kötelezettségeit. A konstrukció lényeges eleme a kockázatmegosztás a két faktorház között.

 

Érdemes megemlíteni a csendes faktoringot, amelynek az a lényege, hogy a vevő nem tud arról, hogy a szállító eladta a faktornak a számlakövetelést, a fizetést az eladónak teljesíti, aki az összeg egy részét továbbítja a faktornak.

 

A fentiek után nézzük meg, milyen ára van a faktorálásnak. Általánosságban, a nagyságrend illusztrálása céljából, ha pl. a faktorálás futamideje 30 nap, a faktoring költsége a bruttó számlaérték mintegy 0,3-2%-a. A költség két tényezőből tevődik össze, a faktordíjból és a kamatból. A faktordíj a bruttó számlaösszegre vetített fixdíj, a kamat pedig az előleg értékére vetített éves kamatláb futamidőre jutó hányada. Annak eldöntése, hogy ez a költség sok vagy kevés, a következőket érdemes mérlegelni:

  • a faktoring cég összetett szolgáltatást nyújt: amennyiben hagyományos, teljeskörű konstrukcióról van szó, akkor megvásárolja a számlakövetelést, kezeli az ügyfél követelését és ezzel könyvvezetési feladatokat is végez, beszedi a számlakövetelést, és futja az üzlet kockázatát. Így tehát ezeket a feladatokat a szállító tulajdonképpen kihelyezi a faktorházhoz, aki a különféle tevékenységeket testre szabottan végzi el a számára. A vállalkozó nemcsak pénzhez jut, hanem emellett számos adminisztrációs munka, sőt a kinnlevőségek beszedésének terhe is lekerül a válláról.
  • milyen a faktoráló cég helyzete, van-e lehetősége más módon megoldania cash flow problémáit az adott időszakra? Igénybe tud-e venni folyószámlahitelt, és ha igen, milyen kamat mellett? Szüksége van-e folyamatos finanszírozásra, ami a faktoring lényege?

 

Tapasztalatok alapján azok a cégek, amelyek sikeresen túljutottak az első ügymeneten, és belevágtak a konstrukcióba, úgy ítélik meg, hogy a szolgáltatás ára –figyelembe véve előnyeit– reális, ugyanis a faktoring révén csökkennek a kinnlevőségek, növekszik az eszközök forgási sebessége, és a pénzbefolyás tervezhetővé válik, az ily módon felgyorsított pénzáramlás következtében pedig javul a cég likviditása is.

 

Magyarországon faktorcégek csak a Magyar Nemzeti Bank engedélyével és rendszeres ellenőrzésével működhetnek. Faktorálással bankok is foglalkoznak (leányvállalataikon keresztül) és léteznek független faktorcégek is. A faktorcégek többségét a Magyar Faktoring Szövetség tömöríti.

 

Amint azt láthattuk, a faktoring jellemzően rövid lejáratú követelések megvásárlására irányuló finanszírozási forma, a bankári biztosítékkal nem fedezett, kereskedelmi számlákba foglalt pénzkövetelésre szóló jogosultság engedményezését jelenti, a követelés pedig elsősorban alapanyagok, nyersanyagok, fogyasztási cikkek szállításából ered, rövid lejáratú, általában nem haladja meg a 180 napot.

 

De vajon milyen lehetőség van éven túli követelések esetén? Az éven túli követelések megvásárlását forfetírozásnak nevezzük. A forfetírozás egy későbbi időpontban esedékes, többnyire gépek és beruházási termékek szállításából, és/vagy a beruházásokhoz kapcsolódó szolgáltatások nyújtásából adódó közép-, illetve hosszú lejáratú követeléssorozatok visszkereset nélküli megvásárlását jelenti. A forfetőr magára vállalja a bármely okból történő esetleges nemfizetés teljes kockázatát. A követelést a forfetírozó leszámolja, vagyis a teljes futamidő alatt őt megillető kamatokkal csökkenti a követelés összegét.

 

 

A forfetírozás előnyei:

  • csökkenti a kintlévőségeket, ezáltal javítja a likviditást, és ezzel a hitelképességet,
  • megszünteti a lehetséges veszteségforrásokat (kamat-, árfolyam-, hitelkockázat)
  • nem kell a kintlévőségeket nyilvántartani és beszedni.

 

A forfetírozás hátránya a viszonylag magas finanszírozási költség.

 

A faktorálás és a forfetírozás eltérései

Faktoring jellemzői

Forfait ügylet jellemzői

rövid lejáratú követelések vásárlása

exportőr közép- és hosszú lejáratú követeléseit veszi meg egy bank vagy egy pénzügyi társaság

számlakövetelésre vonatkozik

váltó- és számlaköveteléseket adnak el, illetve vásárolnak meg

kisösszegű követelésre is vonatkozik

nagy összegű követelésekre terjed ki

a vevő tudomást szerez a faktoring ügyletről

a vevő nem szerez róla tudomást

visszkereseti jog kikötése gyakori

visszkereseti jog kizárt

a költségek nagyságát a nyújtott szolgáltatások is befolyásolják

magas biztosítási díj, drága

 

a faktor behajt, követelést vásárol, de más

szolgáltatást nem nyújt

 

 

A fentiek után továbbra is nyitott kérdés, hogy finanszírozási forma vagy követelés megvásárlás a faktorálás? A válasz egyszerű: mindkettő lehet. Ezt az alábbi számviteli megközelítésben is megválaszoljuk.

 

A faktoringügyletek esetében fontos az, hogy finanszírozási formáról vagy pedig a Ptk. szerinti követelések értékesítésről –másnéven: engedményezésről– van-e szó. Ennek megfelelően –ahogy azt fentebb már láthattuk– megkülönböztetünk visszkereseti joggal, vagy visszkereseti jog nélküli ügyletet.

 

Visszkereseti joggal történő faktoring esetében a társaság csak finanszírozási forrást nyújt, ergo megelőlegezi a vevő követelését, és vállalja, hogy a követelést behajtja, de ténylegesen azt a vevőtől nem vásárolja meg. Ezért ezt a konstrukciót követeléssel fedezet kölcsönügyletnek is nevezzük.

 

A visszkereseti joggal történő faktorálás számviteli elszámolása a következő:

  1. A szerződés megkötésekor a hitelintézet átutalja az összeget, melyet a rövidlejáratú kötelezettségek között kell állományba venni:

T 384      Elszámolási betétszámla

K 451      Rövid lejáratú kölcsönök

  1. A hitelintézet felszámítja a faktordíjat, amely azonos a megelőlegezett összeg kamatával, amelyet a pénzügyi műveletek között számolunk el:

T 872      Fizetett kamatok és kamatjellegű ráfordítások

K 384      Elszámolási betétszámla

  1. Ha a vevő a faktorcégnek kifizeti a tartozását, akkor a követelést ki kell vezetni a könyvekből, ezzel egyidőben megszűnik a rövidlejáratú kötelezettség:

T 451      Rövid lejáratú kölcsönök

K 311      Vevők

Amennyiben a szerződés alapján a faktorház nem teljes egészében finanszírozta meg a követelést, akkor a faktoring cég és a faktoráló elszámol egymással.

 

 

A visszkereseti jog nélküli faktorálás tulajdonképpen a követelés megvásárlása, tehát a faktor átvállalja a vevő fizetési kockázatát is. Ez az igazi követelés megvásárlás, amely a számviteli törvény értelmében követelés értékesítésnek minősül.

  1. Az értékesítés rögtön megtörténik, ezért a szerződés megkötésekor ki kell vezetni a könyvekből a követeléseket:

T 86        Egyéb ráfordítás

K 311      Vevők

  1. Az értékesítés ún. diszkontértéken történik, a diszkontérték bank általi jóváírásakor könyvelési tételek:

T 384      Elszámolási betétszámla

K 96        Egyéb bevételek

  1. Folyósítási díj elszámolása:

T 532      Pénzügyi szolgáltatás díja

K 384 elszámolási betétszámla

 

 

Ahogy láthattuk, a faktorálás, faktoring, követelésvásárlás mindegyike ugyanazt a fogalmat takarja: egy vállalkozás a még ki nem egyenlített, de a jövőben befolyó számlakövetelését eladja egy pénzügyi szolgáltatónak, aki ezt az összeget előre kifizeti neki.

 

A faktoring legfontosabb előnyei:

  1. A faktoring nem hitelfelvétel, így nem kell fedezetet (pl.: jelzálog) biztosítani.
  2. Tapasztalatok szerint faktorálás esetén nől a vevők fizetési hajlandósága és fegyelme.
  3. Faktorálással induló, tőkeszegény vagy veszteséges vállalkozások is finanszírozhatóak.
  4. Követelésvásárlás esetén lekerülnek a vállalkozás válláról a nyitott követelésekkel kapcsolatos adminisztrációs terhek.

 

A faktorálás legfőbb előnye a gyorsaság. Már fennálló üzleti kapcsolat esetén a faktorcég akár néhány óra alatt is átutalhatja a vételárat az eladó számlájára. Folyamatos üzleti kapcsolat esetén nem ritka, hogy az eladó reggel leszállítja az árut a megrendelőnek, 9 órakor kiállítja a számlát, amit elektronikusan elküld a faktorcég számára, és délután 3-kor már a számláján van a pénz.

 

A vállalkozás finanszírozási konstrukcióinak kidolgozása során egyre többen veszik igénybe a faktoring adta lehetőségeket is, éppen a fentiekben ismertetett tulajdonságai miatt.

 

                                                                                                                           Kovács Andrea

okl.adószakértő


TÖLTSD LE 3.500 Ft helyett INGYEN


"111 Szakmai kérdés-válasz" KIADVÁNYUNKAT!

LEGYEN TIÉD AJÁNDÉKUNK!