Egyre több vállalkozás kényszerül banki és egyéb más finanszírozási forráshoz nyúlni. Ilyen gyors, és egyszerű finanszírozási forma a faktorálás is.

A faktoring hosszú múltra visszatekintő pénzügyi művelet, ami az üzleti élet fejlődésével összhangban, időről-időre némileg átalakul, és a gazdasági élet szereplőinek igényeihez igazodva korszerű formában újra és újra felbukkan.

A faktoringra sokféle –tartalmilag egymáshoz közelálló, de hangsúlyaiban eltérő– fogalmi meghatározás létezik. A nemzetközileg legelterjedtebb megfogalmazás értelmében a faktoring egy jellemzően keretjellegű megállapodás a faktoring cég (faktor) és árut, szolgáltatást halasztott fizetéssel értékesítő szállító, vagy halasztott fizetéssel fizetendő követelés jogosultja (eladó) között, amely kiterjed a következőkre:

• a faktor megvásárolja a szállító/eladó számlakövetelését vagy egyéb követelését azonnali fizetés vagy azonnali részfizetés és a kötelezett teljesítésekor elszámolási kötelezettség mellett
• nyilvántartja és kezeli a követeléseket,
• beszedi a követeléseket, valamint a faktoring megállapodásban meghatározottak szerinti behajtási tevékenységet végez,
• védelmet nyújt az adósok fizetési késedelme, mulasztása ellen.

A faktoring során tehát a követelés tulajdonosa eladja a követelést egy faktoring cégnek, aki megelőlegezi a számla értékének jelentős részét (általában 70–80 %-át), emellett elvégzi a követelés kezelését és beszedését. A vevő fizetését követően pedig a faktor cég elszámol a fennmaradó résszel is, tehát a költségek levonása után elutalja a maradványértéket a faktorálónak.

Amennyiben egy követelés lejár, és azt a vevő nem fizeti ki, akkor a behajtási feladatokat is a finanszírozó cég látja el.

A faktoring tehát bankári biztosítékkal nem fedezett rövid lejáratú pénzkövetelésre szóló jogosultság engedményezését jelenti.

A faktroingnak 2 változatát különböztethetjük meg:

1. az élő, még le nem járt kintlévőségek értékesítését – ezt nevezzük klasszikus faktoringnak
2. a már lejárt követelések eladását – ezt behajtásnak nevezzük.

A továbbiakban a klasszikus faktoringról lesz szó.

A faktorügylet szereplői

• faktoring cég / faktorház / faktorbank: a hitelintézet, amely szolgáltatását eladja az áruügylet eladójának
• faktoráló / áruügylet eladója: a faktoring szolgáltatás vevője,
• áruügylet vevője: a fizetésre kötelezett

A faktorszerződés tárgya:

• közvetlen tárgya: követelés átruházásam melynek keretében az engedményező átruházza a követelés jogát a faktorra
• közvetett tárgya: bármilyen pénzben teljesíthető, forgalomképes, fennálló vagy jövőbeli, lejárt vagy le nem járt követelés

Faktorszerződés feltétele

• követelés tárgya áruszállítás és szolgáltatásnyújtással kapcsolatos rövid lejáratú pénzkövetelés
• a követelést nem vitatják
• rendelkezési jog nincs korlátozva
• nem beruházással kapcsolatos
• a vevő és az eladó bonitása jó

A faktorszerződés megszűnik:

• ha mindkét fél teljesít
• közös megegyezéssel
• elállással
• jogutód nélküli megszűnés esetén
• ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett
• bontó feltétel bekövetkezik

Ahogy a fentiekből is láthatjuk, a faktoring, mint finanszírozási forma elsősorban a korlátozottabb pénzeszközökkel rendelkező, kis- és közepes beszállító vállalkozásoknak jelent jól használható pénzügyi szolgáltatást, mert azonnal pénzhez jutnak –a szokásos 30, 60, esetleg 90 napos fizetési határidő helyett–, mégpedig úgy, hogy a faktorház a megvásárolt belföldi vagy export áruszállításából származó, rövid lejáratú vevőkövetelés jelentős részét, általában 70-80 %-át azonnal ki is fizeti.  Ezáltal a faktorálással élő vállalkozások forgóeszköz-finanszírozási lehetőségei látványosan javulnak, hiszen a faktor által kifizetett pénzből újra indítható a termelési vagy szolgáltatási folyamat. A követelés beszedéséről pedig a követelés új tulajdonosa, a faktorház gondoskodik.

Faktoring esetén tehát:

1. a szállító kiállítja a számlát,
2. azt megküldi elektronikusan a faktor cégnek
3. ezt követően –jellemzően 1-2 napon belül– megkapja a számla bruttó értékének a 70-80%-át a finanszírozótól
4. a vevő finanszírozóhoz történő fizetésekor pedig a költségek levonása után a fennmaradó rész is átutalásra kerül a szállító részére.

Ha a vállalkozás rendszeres vevői között fizetőképes, közepes vagy nagyvállalatok vannak, akkor a vevőkövetelések valószínűleg hitelképesebbek, mint maga a vállalkozás. Az ügylet lényege, hogy a vállalkozás eladja a még le nem járt, a vevő által visszaigazolt követeléseit a faktorcégnek, amely azonnal kifizeti a vállalkozásnak a vevőkövetelés előre megállapodott százalékát (általában 70-80 %), majd a követelés esedékessé válásakor a vevő a faktorcégnek fizet.

A faktorálás menete:

1. A faktorcég előminősíti a vállalkozás rendszeres vevőit és keretszerződést köt a vállalkozással az általa megfelelőnek ítélt fizetőképességű partnerekre vonatkozóan.
2. A faktorcég megvásárolja a vállalkozás által az ilyen partnerek felé kibocsátott számlák alapján fennálló (le nem járt) követeléseket.
3. A faktorcég a számlák bruttó összegének jellemzően 70-80%-át néhány munkanapon belül jóváírja a vállalkozás bankszámláján, miután levonta a faktorálás költségét (ez általában kedvezőbb a forgóeszközhitelekénél).
4. A számlák esedékessé válásáig a faktorcég nyilvántartja és nyomon követi a faktorált kintlévőségeket.
5. A fizetés esedékességének napján beszedi a vevőktől a számla ellenértékét, majd a meg nem előlegezett különbözettel elszámol a vállalkozás felé.

A faktorálás előnyei:

• egyszerűbb és általában olcsóbb is, mint bankhoz fordulni általános forgóeszközhitelért;
• a faktoráláshoz nincs szükség pótlólagos fedezetre, az ügylet a vevőkövetelések kockázatán alapul.

A faktorálás hátrányai:

• a faktorálás, mint minden finanszírozás, költséggel jár, tehát a vállalkozás nem jut hozzá a vevőkövetelések 100%-ához;
• faktorálni kizárólag le nem járt, jó minősítésű vállalatokkal szemben rendszeresen fennálló követeléseket lehet.

Faktoring cég szolgáltatásai

• adminisztrációs feladatok
• követelések behajtása
• követelések finanszírozása
• kockázat átvállalása
• hitelbírálat

Az alapfaktoring ügylet csak az adminisztrációs szolgáltatásokat és a követelések behajtását tartalmazza.

Faktoring vagy hitel?

Az alábbi táblázatban összehasonlításként a faktoring és a hitel közötti legfontosabb különbségeket láthatjuk: 

Felmerülhet az a kérdés, hogy vajon miért előlegezi meg a faktoring cég egy likviditási gondokkal küszködő kis- vagy középméretű vállalat számlakövetelését, aki az esetek többségében olyan vállalkozás, amely egy banktól csak komoly biztosítékok bemutatása mellett, vagy akkor sem kaphatna hitelt? A választ könnyedén megkapjuk, ha a faktoring lényegét megértjük. A faktorház számára –szemben pl. egy bank általi hitelfolyósítással– nem elsősorban az eladó, hanem jóval inkább a vevő pénzügyi megbízhatósága a lényeges, ugyanis a megvásárolt számlakövetelés ellenértékét a vevőtől kell megkapnia. Emiatt a faktorügylet létrejötte elsősorban attól függ, hogy ki a vevő, hiszen a faktor kockázata a vevőnél van, mert ő az adós. Ebből adódik, hogy a faktorálás ügymenetében kiemelt szerepe van a vevő minősítésének, tehát a bonitás vizsgálatának. Ha a vevő jó minősítést kap, a szállító akár 48 óra alatt hozzájuthat a megvásárolt számlaérték jelentős részéhez. A számla ellenértéke pedig annak esedékességkor a faktoring cégnek jár, hiszen ügyfele, az eladó rá engedményezte azt. Miután a vevő fizetett, a faktorház és a szállító a maradék hányaddal is elszámolnak.

A faktorálás lehet egyszeri, alkalmi ügylet, de igazából a faktoring lényege a folyamatosság, mert az teszi lehetővé, hogy a likviditási helyzet optimális szinten alakuljon. Ezért az a szokás, hogy a faktoráltató és a faktorház hosszabb időre szóló keretszerződést kötnek. A feltételek mindig a faktoráltató arculatához igazodnak, figyelembe véve annak termelési, szolgáltatási és szállítási sajátosságait. Így képesek létrejönni olyan tartós együttműködések faktoráltató és faktoring ház között, amelyek hozzásegítik a vállalkozásokat potenciális növekedési lehetőségük kihasználásához, realizálásához.

A faktoringnak rugalmas volta miatt sokféle fajtája létezik. A követelés megvásárlása szempontjából lehet:

• visszkereseti faktorálás: A követelés engedményezője (eladója) kezesként köteles helytállni vevője nem fizetéséért. Amennyiben a fizetésre kötelezett nem fizet, a követelés engedményezője köteles a faktorbanknak a követelés összegét megfizetni.
• Visszkereset nélküli (delcredere) faktorálás: A faktorbank a rá engedményezett követelés ellenértékét a faktorszerződésben meghatározott kereten belül kifizeti, a vevő nem fizetéséből eredő kockázatot a bank magára vállalja.

Magyarországon az ún. visszterhes faktoring a legelterjedtebb konstrukció. Ezesetben a faktorház megvásárolja ügyfele számláit, de a vevő adósságának meghitelezéséből eredő kockázat marad az ügyfélnél. Ez azt jelenti, hogy ha a vevő nem fizet, akkor a faktorház jogosult a számlát visszavásároltatni az ügyfelével. A visszterhes faktoring különösen az olyan kis- és középvállalati ügyfelek számára vonzó, amelyek likviditási gondokkal küzdenek, nem tudnak bankkölcsönhöz jutni, de az átlagosnál jobb minőségű vevőik vannak.

A faktorálás a forgóeszköz-finanszírozás alternatívája, ha a vállalkozásnak a vevőszámlák előfinanszírozása miatt van szüksége hitelre. A faktoring egyik alapkérdése a visszkereset, mely arra a helyzetre vonatkozik, ha a vevő mégsem fizet. A hazai piacon elérhető faktorszolgáltatások általában visszkeresettel működnek, azaz a faktorcégek nem vállalják át a vevő nem fizetésének kockázatát. Ha a vevő nem fizet, a faktorügylet során megelőlegezett összeget a vállalkozás fizeti vissza a faktorcégnek.

Vissztehermentes faktoring esetén a faktoring cég, a vevő és a szállító mellé az ügyletbe beléphet a hitelbiztosító is. Ezesetben a faktorház már csak a vevőtől igényelheti a követelés kiegyenlítését. Ha a vevő csőd vagy fizetésképtelenség esetén nem tud fizetni, a biztosító 80 %-ban kártalanítja a faktorházat. Ez a forma olyan kis- és középvállalatok számára érdekes, amelyek tudatosan igyekeznek megóvni saját tőkéjüket és elkerülni a felesleges kockázatokat.

A faktoringügylet lehet belföldi, ez azonos országon belüli faktoringot jelent, vagy kapcsolódhat kivitelhez, amelyet exportfaktoringnak nevezünk. Exportfaktoring esetén az exportőr keretmegállapodást köt egy belföldi faktorral a kivitel faktorálására. Az exportfaktorház kapcsolatba lép a célországbeli szerződéses partnerével, az ún. importfaktorral és a megvásárolt vevőkövetelést tovább engedményezi külföldi partnerére. A belföldi ügyfél csak az exportfaktorral áll közvetlen szerződéses kapcsolatban, ugyanakkor az importfaktor az exportfaktornak teljesíti kötelezettségeit. A konstrukció lényeges eleme a kockázatmegosztás a két faktorház között.

Érdemes megemlíteni a csendes faktoringot, amelynek az a lényege, hogy a vevő nem tud arról, hogy a szállító eladta a faktornak a számlakövetelést, a fizetést az eladónak teljesíti, aki az összeg egy részét továbbítja a faktornak.

A fentiek után nézzük meg, milyen ára van a faktorálásnak. Általánosságban, a nagyságrend illusztrálása céljából, ha pl. a faktorálás futamideje 30 nap, a faktoring költsége a bruttó számlaérték mintegy 0,3-2%-a. A költség két tényezőből tevődik össze, a faktordíjból és a kamatból. A faktordíj a bruttó számlaösszegre vetített fixdíj, a kamat pedig az előleg értékére vetített éves kamatláb futamidőre jutó hányada. Annak eldöntése, hogy ez a költség sok vagy kevés, a következőket érdemes mérlegelni:

• a faktoring cég összetett szolgáltatást nyújt: amennyiben hagyományos, teljeskörű konstrukcióról van szó, akkor megvásárolja a számlakövetelést, kezeli az ügyfél követelését és ezzel könyvvezetési feladatokat is végez, beszedi a számlakövetelést, és futja az üzlet kockázatát. Így tehát ezeket a feladatokat a szállító tulajdonképpen kihelyezi a faktorházhoz, aki a különféle tevékenységeket testre szabottan végzi el a számára. A vállalkozó nemcsak pénzhez jut, hanem emellett számos adminisztrációs munka, sőt a kinnlevőségek beszedésének terhe is lekerül a válláról.
• milyen a faktoráló cég helyzete, van-e lehetősége más módon megoldania cash flow problémáit az adott időszakra? Igénybe tud-e venni folyószámlahitelt, és ha igen, milyen kamat mellett? Szüksége van-e folyamatos finanszírozásra, ami a faktoring lényege?

Tapasztalatok alapján azok a cégek, amelyek sikeresen túljutottak az első ügymeneten, és belevágtak a konstrukcióba, úgy ítélik meg, hogy a szolgáltatás ára –figyelembe véve előnyeit– reális, ugyanis a faktoring révén csökkennek a kinnlevőségek, növekszik az eszközök forgási sebessége, és a pénzbefolyás tervezhetővé válik, az ily módon felgyorsított pénzáramlás következtében pedig javul a cég likviditása is.

Magyarországon faktorcégek csak a Magyar Nemzeti Bank engedélyével és rendszeres ellenőrzésével működhetnek. Faktorálással bankok is foglalkoznak (leányvállalataikon keresztül) és léteznek független faktorcégek is. A faktorcégek többségét a Magyar Faktoring Szövetség tömöríti.

Amint azt láthattuk, a faktoring jellemzően rövid lejáratú követelések megvásárlására irányuló finanszírozási forma, a bankári biztosítékkal nem fedezett, kereskedelmi számlákba foglalt pénzkövetelésre szóló jogosultság engedményezését jelenti, a követelés pedig elsősorban alapanyagok, nyersanyagok, fogyasztási cikkek szállításából ered, rövid lejáratú, általában nem haladja meg a 180 napot.

De vajon milyen lehetőség van éven túli követelések esetén? Az éven túli követelések megvásárlását forfetírozásnak nevezzük. A forfetírozás egy későbbi időpontban esedékes, többnyire gépek és beruházási termékek szállításából, és/vagy a beruházásokhoz kapcsolódó szolgáltatások nyújtásából adódó közép-, illetve hosszú lejáratú követeléssorozatok visszkereset nélküli megvásárlását jelenti. A forfetőr magára vállalja a bármely okból történő esetleges nemfizetés teljes kockázatát. A követelést a forfetírozó leszámolja, vagyis a teljes futamidő alatt őt megillető kamatokkal csökkenti a követelés összegét.

A forfetírozás előnyei:

• csökkenti a kintlévőségeket, ezáltal javítja a likviditást, és ezzel a hitelképességet,
• megszünteti a lehetséges veszteségforrásokat (kamat-, árfolyam-, hitelkockázat)
• nem kell a kintlévőségeket nyilvántartani és beszedni.

A forfetírozás hátránya a viszonylag magas finanszírozási költség.

A faktorálás és a forfetírozás eltérései

A fentiek után továbbra is nyitott kérdés, hogy finanszírozási forma vagy követelés megvásárlás a faktorálás? A válasz egyszerű: mindkettő lehet. Ezt az alábbi számviteli megközelítésben is megválaszoljuk.

A faktoringügyletek esetében fontos az, hogy finanszírozási formáról vagy pedig a Ptk. szerinti követelések értékesítésről –másnéven: engedményezésről– van-e szó. Ennek megfelelően –ahogy azt fentebb már láthattuk– megkülönböztetünk visszkereseti joggal, vagy visszkereseti jog nélküli ügyletet.

Visszkereseti joggal történő faktoring esetében a társaság csak finanszírozási forrást nyújt, ergo megelőlegezi a vevő követelését, és vállalja, hogy a követelést behajtja, de ténylegesen azt a vevőtől nem vásárolja meg. Ezért ezt a konstrukciót követeléssel fedezet kölcsönügyletnek is nevezzük.

A visszkereseti joggal történő faktorálás számviteli elszámolása a következő:

1. A szerződés megkötésekor a hitelintézet átutalja az összeget, melyet a rövidlejáratú kötelezettségek között kell állományba venni:

T 384      Elszámolási betétszámla

K 451      Rövid lejáratú kölcsönök

2. A hitelintézet felszámítja a faktordíjat, amely azonos a megelőlegezett összeg kamatával, amelyet a pénzügyi műveletek között számolunk el:

T 872      Fizetett kamatok és kamatjellegű ráfordítások

K 384      Elszámolási betétszámla

3. Ha a vevő a faktorcégnek kifizeti a tartozását, akkor a követelést ki kell vezetni a könyvekből, ezzel egyidőben megszűnik a rövidlejáratú kötelezettség:

T 451      Rövid lejáratú kölcsönök

K 311      Vevők

Amennyiben a szerződés alapján a faktorház nem teljes egészében finanszírozta meg a követelést, akkor a faktoring cég és a faktoráló elszámol egymással.

A visszkereseti jog nélküli faktorálás tulajdonképpen a követelés megvásárlása, tehát a faktor átvállalja a vevő fizetési kockázatát is. Ez az igazi követelés megvásárlás, amely a számviteli törvény értelmében követelés értékesítésnek minősül.

1. Az értékesítés rögtön megtörténik, ezért a szerződés megkötésekor ki kell vezetni a könyvekből a követeléseket:

T 86        Egyéb ráfordítás

K 311      Vevők

2. Az értékesítés ún. diszkontértéken történik, a diszkontérték bank általi jóváírásakor könyvelési tételek:

T 384      Elszámolási betétszámla

K 96        Egyéb bevételek

3. Folyósítási díj elszámolása:

T 532      Pénzügyi szolgáltatás díja

K 384 elszámolási betétszámla

Ahogy láthattuk, a faktorálás, faktoring, követelésvásárlás mindegyike ugyanazt a fogalmat takarja: egy vállalkozás a még ki nem egyenlített, de a jövőben befolyó számlakövetelését eladja egy pénzügyi szolgáltatónak, aki ezt az összeget előre kifizeti neki.

A faktoring legfontosabb előnyei:

1. A faktoring nem hitelfelvétel, így nem kell fedezetet (pl.: jelzálog) biztosítani.
2. Tapasztalatok szerint faktorálás esetén nől a vevők fizetési hajlandósága és fegyelme.
3. Faktorálással induló, tőkeszegény vagy veszteséges vállalkozások is finanszírozhatóak.
4. Követelésvásárlás esetén lekerülnek a vállalkozás válláról a nyitott követelésekkel kapcsolatos adminisztrációs terhek.

A faktorálás legfőbb előnye a gyorsaság. Már fennálló üzleti kapcsolat esetén a faktorcég akár néhány óra alatt is átutalhatja a vételárat az eladó számlájára. Folyamatos üzleti kapcsolat esetén nem ritka, hogy az eladó reggel leszállítja az árut a megrendelőnek, 9 órakor kiállítja a számlát, amit elektronikusan elküld a faktorcég számára, és délután 3-kor már a számláján van a pénz.

A vállalkozás finanszírozási konstrukcióinak kidolgozása során egyre többen veszik igénybe a faktoring adta lehetőségeket is, éppen a fentiekben ismertetett tulajdonságai miatt.

                                                                                                                           Kovács Andrea

okl.adószakértő