Kérdése van a tagsággal kapcsolatban?

06-23/365-666  |  info@minke.hu

Mutasd a menüt

Céges telefon magáncélú használatával kapcsolatos szabályok

Az internet mellett a telefon az üzleti kommunikáció legfőbb eszköze, biztosítja, hogy a felek személyes találkozás és írásbeliség nélkül is képesek legyenek tárgyalásokat lebonyolítani.

 

A céges telefon magáncélú használatával kapcsolatos szabályok évek óta változatlanok, azonban úgy véljük, hogy nem árt felfrissíteni a vonatkozó ismereteinket. A telefonköltségek elszámolása során több jogszabályt is figyelembe kell vennünk, ezeket vesszük sorra.

 

Az elszámolás során a legfontosabb két jogszabály, melyeknek a rendelkezéseit mindenképpen meg kell vizsgálnunk: a 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) és az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.). Ezek mellett kitérünk a 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Szt.) és az 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao tv.) előírásaira is. Mint azt látni fogjuk, a szabályozás több jogszabályt is érint, és igen szerteágazó témakörről van szó.

 

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) az adó levonására vonatkozó korlátozásokat tartalmazza. Az Áfa tv. előírásai értelmében az előzetesen felszámított Áfa levonásának tilalma 3 esetben fordul elő:

 

  1. kizárólag tárgyi adómentes tevékenységhez használt, hasznosított termék, szolgáltatás beszerzésére eső Áfa;
  2. az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységet nem szolgáló tevékenység (magáncélú használat) Áfa-ja;
  3. az Áfa tv-ben meghatározott termékek, szolgáltatások beszerzésére eső Áfa – tekintet nélkül arra, hogy az esetleg gazdasági tevékenységet szolgál-e.

A magáncélú használat az Áfa-ban ténykérdés, ugyanis az Áfa tv. nem vélelmezi a magánhasználatot egyetlen termék, illetve szolgáltatás tekintetében sem. Előzőek alapján telefonszolgáltatás igénybevétele esetére sincs előírva törvényi vélelem a magánhasználatra. Az adóalany önadózás keretében ad számot arról, hogy volt-e magáncélú használata. A bizonyítási teher az adóhatóságot terheli abban az esetben, ha az adóalany bevallásával nem ért egyet. Abban az esetben, ha igazolható, hogy a telefont annak megfizetése nélkül magáncélra is használták, úgy a magáncélú használatra eső előzetesen felszámított Áfa nem vonható le, teljesen függetlenül az Áfa- törvény 124. § (3) bekezdése szerinti 30 %-os levonási tilalomtól. Továbbá az Áfa tv. 123. § (1) bekezdésben rögzítettek alapján kell az adóalanyiságot eredményező és azon kívüli célra egyaránt használt, hasznosított termék, szolgáltatás Áfa-ját levonható és le nem vonható Áfa-ra elkülöníteni.

 

A 124. § (2) bekezdése értelmében a „120. és 121. §-tól függetlenül nem vonható le” többek között:

„…e) a parkolási szolgáltatást,

  1. f) az úthasználati szolgáltatást,
  2. g) a vendéglátó-ipari szolgáltatást

terhelő előzetesen felszámított adó.

(3)  A 120. és 121. §-tól függetlenül szintén nem vonható le:

  1. a) a vezetékes telefonszolgáltatást (TESZOR’15 61.10.11, 61.10.12),
  2. b) a vezeték nélküli telefonszolgáltatást (TESZOR’15 61.20.12, 61.20.13, 61.20.14-ből),
  3. c) az internetprotokollt alkalmazó, beszédcélú szolgáltatást (TESZOR’15 61.10.49-ből, 61.20.49-ből, 61.90.10-ből)

terhelő előzetesen felszámított adó összegének 30 százaléka.”

 

Mivel lehetőség van a mobiltelefonnal történő vásárlásra, fizetésre, ezért a telefonszámlán találhatunk parkolás, vagy egyéb szolgáltatás vásárlására vonatkozó tételeket is. Ezért mindig vizsgáljuk meg a telefonszámla tételeit ebből a szempontból is.

 

A tételes levonási tiltás azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy egyébként az adózó kizárólag adóköteles tevékenységet végez, a felsorolt SZJ számok alá tartozó szolgáltatások Áfa-tartalmának csak 70 %-a helyezhető levonásba. A 30 %-os levonási tiltás alól abban az esetben lehet mentesülni, ha az ellenérték legalább 30 %-ára igazoltan teljesül, hogy az a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be, azaz azt a cég továbbszámlázza.

 

 Az Áfa tv. rendelkezése szerint tehát akkor mentesül az adóalany a levonási tilalom alól, ha a szolgáltatást vagy továbbértékesíti, vagy közvetíti. A közvetített szolgáltatás azonban be is épülhet valamely másik fő szolgáltatás adóalapjába is. Ha tehát az adóalany megbízójával, megrendelőjével kötött szerződésből egyértelműen kitűnik, hogy ahhoz harmadik személytől (a telefonszolgáltatótól) telefonszolgáltatást kell igénybe venni és az lényegi eleme a szerződés teljesítésének, úgy az adóalany a telefonszolgáltatások áfa tartalmát levonhatja, ha annak legalább 30 %-a továbbértékesül az adóalany által nyújtott tevékenység során. Így tehát ha a telefonszolgáltatás igénybevétele a megrendelés teljesítésének szorosan vett feltétele, úgy a közvetítési cél megvalósul.

 

Abban az esetben, ha a telefont magáncélra is használták, akkor fontos, hogy annak ellenértékét az érintettek megtérítették-e a cégnek. Amennyiben nem, úgy a magáncélú használatra eső előzetesen felszámított áfa nem vonható le, az adóköteles tevékenységhez használt és azon kívüli célra igénybe vett szolgáltatás Áfa-ját (a 70 %-ot) levonható és le nem vonható Áfa-ra kell elkülöníteni.

 

Itt meg kell jegyeznem, hogy hallottam már olyan módszerről is, hogy a telefon magánhasználatra eső térítést különféle egyéb követelésen (368-as főkönyvi szám) vezetik át, és a magánhasználatra jutó térítést pénztárbizonylattal vételezik be. Ez azt jelenti, hogy már a telefonszámla könyvelése során megjelenik a követelés a dolgozóval szemben, és a pénztárbizonylattal történt rendezés során kerül kiegyenlítésre a követelés. Ebben az esetben eredmény és így társasági adóalap nem keletkezik, hiszen csak átfutó tétel a cégnél. Ügyelni kell azonban, hogy az Áfa levonására vonatkozó korlátozásokat be kell tartani, tehát ha nem történik az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés e) pont szerint továbbszámlázás, akkor csak a 124. § (3) bekezdésében felsorolt SZJ számokon szereplő tételek Áfa-tartalmának a 70 %-a vonható le.

 

A továbbszámlázás választása akkor célszerű, ha a kifizető ezáltal éri el az igénybevett szolgáltatás legalább 30 %-ának továbbszámlázását, annak érdekében, hogy az őt terhelő áfát 100 %-ban levonhassa. A magáncélú használat továbbszámlázása esetén a számviteli elszámolás a közvetített szolgáltatásra vonatkozó szabályok szerint történhet, ha az megfelel a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Szt.) követelményeknek. Ennek értelmében a szolgáltató bejövő számlájából

  • a magánszemélyeknek továbbszámlázandó összeget –a le nem vonható Áfa-val együtt– az áruk között közvetített szolgáltatásként,
  • a számlaérték fennmaradó részét –ideértve a le nem vonható Áfa-t is– igénybe vett szolgáltatásként,
  • a magánszemélynek továbbszámlázott összeget követelésként és értékesítés nettó árbevételeként (továbbá fizetendő Áfa-ként)

kell elszámolni.

 

A kiszámlázással egyidejűleg a közvetített szolgáltatás áruk között kimutatott értékét anyagjellegű ráfordításként, eladott (közvetített) szolgáltatásként ki kell vezetni.

 

Ha a vállalkozás a cégtelefon magáncélú használatának értékét az üzleti és a magáncélú használat értékének tételes elkülönítése helyett a bejövő számla értékének 20 %-ában állapítja meg, akkor a Szt. közvetített szolgáltatásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatóak, mivel ekkor a közvetített szolgáltatásra vonatkozó feltételek nem állnak fenn (nincs ténylegesen továbbadott szolgáltatás, csak a szolgáltatás magáncélú használatának vélelme). Ebben az esetben a szolgáltató által számlázott teljes számlaértéket –a le nem vonható Áfa-val együtt– igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni. A szolgáltató által számlázott összeg megtérítendő részét a magánszemély felé kiállított számviteli bizonylat alapján követelésként (számviteli bizonylat, pénztárbizonylat esetén), illetve egyéb bevételként és fizetendő Áfa-ként (kiszámlázás esetén) kell elszámolni. A magáncélú használat elszámolt összege nem lehet értékesítés nettó árbevétele –akkor sem, ha arról számlát állítanak ki–, hiszen a magánszemélytől kapott összeg nem egy konkrét szolgáltatási mennyiségért kapott ellenérték, hanem a szolgáltatás igénybevételének egy vélelmezett hányad (nem mért mennyiség) alapján történő megtérítése. A számla rendezése pénztári befizetéssel, banki átutalással vagy –ha a munkavállaló hozzájárul– a bérelszámolás keretében, a bérből történő levonással (a követelés egyidejű beszámításával) is történhet.

 

Az Áfa-ra vonatkozó rendelkezésekről kiadott értelmezés szerint az adózó azzal, hogy megfizeti a magánhasználat után a közterheket, önmagában még nem bizonyítja tényszerűen a magánhasználatot, ezért ennek az Áfa szempontjából önmagában véve a magánhasználatra vonatkozó következménye nincs. Az adóhatóságnak kellene tényszerűen bizonyítania, hogy történt magáncélú használat. Amennyiben az adóhatóság ezt nem tudja bizonyítani, akkor a kifizető a teljes előzetesen felszámított Áfa 70 %-át vonhatja le. Ugyanakkor ha az adóhatóság tényszerűen bizonyítja a magánhasználatot, akkor a vélelmezett értéktől függetlenül a megállapított, a magáncélú hívások tételeire jutó Áfa érték és az üzleti célú használatra jutó Áfa érték 30 %-a vonható le.

 

A fentiek után a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) előírásait kell megvizsgálnunk. Bár a Szja tv-ben a munkáltatói juttatások adózásának rendszere jelentősen átalakult, a cégtelefon magáncélú használata továbbra is egyes meghatározott juttatásként viseli a közterheket. Az adó alapjának meghatározása nem módosult, és az adókötelezettség annyiban változott, hogy az EHO megszűnésével SZOCHO terheli a juttatást.

 

Az Szja törvény 4. § (2) bekezdése alapján a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában – pénzben (a törvény alkalmazásában ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is), és/vagy nem pénzben – mástól megszerzett vagyoni érték bevételnek minősül. Tekintettel arra, hogy az Szja tv. 4. § (2) bekezdés d) pontja tartalmaz olyan külön rendelkezést, amely a cégtelefon magáncélú használatát kifejezetten adóztatható körülményként nevesíti, a kivételszabály nem alkalmazható. Az Szja törvény az egyes juttatások adózási szabályai című fejezetében szabályozza a cégtelefon magáncélú használatával kapcsolatos adókötelezettséget.

 

„70. §  (1) Egyes meghatározott juttatásnak minősül

  1. b) a kifizető tevékenységének ellátása érdekében biztosított helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel-szolgáltatás (az előbbi szolgáltatások együtt: telefonszolgáltatás) magáncélú használata címén meghatározott adóköteles jövedelem.”

 

A cégtelefon magáncélú használatával kapcsolatban az Szja tv. 69. § (2) bekezdésére tekintettel a telefonszolgáltatás magáncélú használata címén adóköteles jövedelemként, a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásokból azt a részt kell figyelembe venni, amelyet a kifizető a magáncélú használat értékéből nem téríttet meg a szolgáltatást igénybe vevő magánszemélyekkel. Ez inverzben azt jelenti, hogy nem kell figyelembe venni azokat a számlázott tételeket, amelyeket a kifizető az általa nyújtott szolgáltatás részeként biztosított telefonhasználat áraként, mint közvetített szolgáltatást továbbszámláz más kifizetőnek vagy magánszemélynek.

 

Nézzük, hogyan kell meghatározni a magáncélú használat értékét. A törvény ehhez is segítséget nyújt:

„70. § (9) a forgalomarányos kiadások tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével meghatározott magáncélú használat értékének, vagy a kifizető választása szerint a kiadások 20 százalékának, illetve – ha magáncélú telefonhasználat elkülönítése nem lehetséges – a kiadások 20 százalékának a magánszemély által meg nem térített része.”

 

Az Szja tv. 70. § (9) bekezdés c) pontja értelmében a telefonszolgáltatás magáncélú használata címén adóköteles jövedelem közteher alapjának meghatározására 4-féle lehetőség van:

  1. Magáncélú és üzleti / hivatali használat tételes elkülönítése

 

A Szja tv. 70. § (9) bekezdés c) pont ca) alpontja alapján lehetőség van a telefonszolgáltatások miatt a kifizetőt terhelő, nevére számlázott összegből tételesen elkülöníteni a magánhasználat és az üzleti / hivatali használat díját. Ennek során

  1. ki kell gyűjteni a forgalomarányos tételeket és a magáncélú hívások miatt számlázott forgalomarányos tételeket
  2. a magáncélú hívások díjának az összes figyelembe vett forgalomarányos díjjal történő elosztásával meg kell határozni a forgalomarányos kiadások magáncélú hányadát
  3. a magáncélú használat számlaértéke az a) pont szerinti forgalomarányos tételek és a nem fogalomarányos kiadások magáncélú használattal arányos részének együttes összege lesz

 

A hívások tételes elkülönítésének választása esetén, azok azonosításához alkalmas lehet bármely olyan módszer, amely a kifizető terhére számlázott díjjal egybevetve ellenőrzés esetén csak akkor kérdőjelezhető meg, ha az adóhatóság bizonyítja a módszer alkalmatlanságát vagy tartalmának valótlanságát. Ilyen módszerek lehetnek pl. az üzleti és magánbeszélgetések eltérő kódoláson alapuló módszer vagy a hívásnapló vezetése. Ne feledkezzünk meg az adatvédelmi szabályok betartásáról, ami azt jelenti, hogy a hívott számok közül a telefon üzemeltetőjének részletes adatkérése és ellenőrzése csak az üzleti hívásokra irányulhat. Így tehát a magánbeszélgetések költségét a hívott fél és a hívási cél megjelölése nélkül jogszerű a számlából megállapítani.

  1. Magáncélú használat esetén a vélelmezett 20 %-os arány választása

 

A tételes elkülönítés helyett a kifizető az Szja tv. 70. § (9) bekezdés c) pont ca) alpont értelmében választhatja, hogy a számlaértékből 20 %-ot tekint a magáncélú használat értékének. Ezt abban az esetben alkalmazzák, ha a magánbeszélgetések elkülönítése túlzott adminisztrációt jelent (pl. több telefon, több magánszemély használó esetén).

  1. Magáncélú használat esetén a 20 %-os szabály kötelező alkalmazása

 

Amennyiben a magáncélú telefonhasználat tételes elkülönítése nem lehetséges, akkor magáncélú használat értékénék a számlázott érték 20 %-át kell tekinteni. Különösen érvényes ez arra az esetre, amikor átalánydíjas szerződés keretében nyújtják a szolgáltatást, hiszen ezesetben a számlában forgalomarányos díj nem szerepel.

  1. Szolgáltató által kedvezményesen nyújtott telefonhasználat

 

Az Szja tv. 70. § (9) bekezdés c) pont cb) alpontja alapján az összes használat szokásos piaci értékénék 20 %-át kell figyelembe venni.

Fentiek alapján tehát 3 lehetőség van:

  1. a magáncélú használat tételes elkülönítése és ezalapján a közterhek bevallása és megfizetése
  2. magáncélú használat vélelmezett 20 %-os aránya alapján közterhek bevallása és megfizetése
  3. tételesen elkülönített vagy a 20 %-os vélelmezett magánhasználat megtéríttetése a magánszeméllyel, mely történhet: pénztári befizetéssel, bérből történő levonással vagy számla kiegyenlítésével
  4. és 2. esetben a közterheket a kifizetőnek a juttatás hónapja kötelezettségeként kell megállapítani és a ’08-as jelű bevallásban bevallania, valamint megfizetnie. Magáncélú használat esetén fizetendő közterhek a jövedelem 1,18-szorosa, mint adóalap után
  • 15 % Szja
  • 17,5 % Szocho (2020. július 01-jétől 15,5 %-ra változik)

 

Ha a magánhasználat értékét a használók megtérítik, akkor magáncélú telefonhasználat miatt a kifizetőnek további közterheket nem kell viselnie. Abban az esetben, ha a megtérítés részleges, a kifizetőt csak a meg nem térített rész után terhelik közterhek. Amennyiben a kifizető a magáncélú használat miatti kiadását a használó(k)val megtérítteti, nem kell a közterheket megfizetnie akkor sem, ha a térítés az adóbevallásra előírt határidőig nem történne meg.

 

Figyelembe kell venni a következőket is:

  • Ha a szolgáltató által kibocsátott számla olyan tételeket is tartalmaz, amelyek magáncélú használattal nem hozhatóak összefüggésbe (pl. kék vagy zöld szám üzemeltetésének díja, amelyekről kimenő hívás nem kezdeményezhető; az olyan kóddal ellátott készülék hívószámára számlázott tételek, amelyről csak meghatározott üzleti-, hivatali-partner számok hívhatóak), azok értelemszerűen figyelmen kívül hagyhatóak.
  • Azokat a számlázott tételeket sem kell figyelembe venni, amelyeket a kifizető az általa nyújtott szolgáltatás részeként biztosított telefonhasználat áraként, mint közvetített szolgáltatást továbbszámláz más kifizetőnek vagy magánszemélynek (pl. a szálloda a vendégeinek), hiszen nem történik a magánszemélynek juttatás (nem valósul meg a cégtelefon magáncélú használat), ha megvásárolt (közvetített) szolgáltatásról van szó. Ebben az esetben a más kifizetőnek történő továbbszámlázás esetén a másik kifizetőnél jelentkezik az adókötelezettség a továbbszámlázott tételek alapján.
  • A fentiek vonatkoznak arra az esetre is, ha a cégtelefon használata telefonkártya (feltöltő-kártya) révén valósul meg.

 

Sajátos eset, amikor a kifizető a tevékenységében közreműködő magánszemélynek fix összegben meghatározott beszélgetési keretet határoz meg, és a kereten felül terhére számlázott díjat a magánszeméllyel megtérítteti. Ebben az esetben is választható, hogy a kifizető magánszemély által megtérített összeget a magánhasználat tételesen vagy legalább 20 %-ban meghatározott értékével szemben figyelembe vegye. Ezesetben csak akkor jelentkezik kötelezettsége, ha az a magán célú használat értékét nem ellentételezi.

 

Társasági adó tekintetében az elektronikus hírközlési szolgáltatás (helyhez kötött telefonszolgáltatás és mobiltelefon szolgáltatás) használata, igénybevétele következtében felmerült költség, ráfordítás –ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló közterhek befizetését is– a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül, azaz ezzel a költséggel az adózás előtti eredményt nem kell megnövelni.

 

Fontos megemlítenünk, hogy a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (továbbiakban: Katv.) 20. § (2) bekezdés d. pontja értelmében Kiva alapot képez a Szocho tv. 1. § (4) bekezdés b. pontja szerinti egyes meghatározott juttatások összege is. A Szocho tv. rendelkezése szerint adóalapot képez az egyes meghatározott juttatások –ideértve az ún. telefon magánhasználatot is– adóalapként meghatározott összege. Adóalapként pedig a juttatás értékének 1,18-szorosát kell figyelembe venni – amint azt fentebb már jeleztük.

 

Így tehát egy Kiva alany a telefon magánhasználatként meghatározott érték 1,18-szorosa után fizeti meg a 12 %-os Kiva adót. A Kiva előleget negyedévente kell bevallani és megfizetni. A Szja-t a ’08-as bevalláson kell bevallani havonta, a juttatás értékének 1,18-szorosa után.

 

Végül pedig ne felejtsük el, hogy egyéni vállalkozók esetében mivel önmagával szemben nem kifizető, és esetében a törvény a telefonszolgáltatás magáncélú használatát vagy annak lehetőségét nem határozza meg adóztatható körülményként, ezért a kifizetőkre vonatkozó szabályok nem vehetők figyelembe. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az egyéni vállalkozó telefonszámlája automatikusan teljes egészében költségként elszámolható lenne, mivel figyelembe kell vennie az önálló tevékenység költségelszámolására vonatkozó, Szja tv. 3. számú melléklet I. szakasz 11. pontjában foglaltakat. Tehát az egyéni vállalkozó a telefonszámláját olyan arányban számolhatja el költségként, amilyen arányban az a vállalkozása érdekében felmerült. A telefonszámla teljes elszámolása során nem szabad elfelejteni, hogy a magáncélú használat az Szja tv. 16. § (4) bekezdésében rögzítettek értelmében vállalkozói kivétnek minősül.

 

Összegezve a fentieket elmondhatjuk, hogy a telefon magáncélú használatának az alábbi esetei lehetnek:

  • Nincs magáncélú használat
    • a tételes elszámolás alapján az előzetesen felszámított Áfa 30 %-a nem vonható le
  • Van magáncélú használat, kiszámlázás nincs:
    • Tételes kigyűjtéssel állapítjuk meg a magáncélú használatot, és a magáncélú használatra jutó Áfa-t.
    • A telefonszámla összes Áfa-jából levonjuk a magáncélú használatra jutó előzetes Áfa-t (ezt nem lehet levonni), ezt követően a különbözet (céges használat) 30 %-a le nem vonható Áfa lesz.
    • Az összes le nem vonható Áfa a magáncélú használat teljes Áfa-ja és a különbözet 30 %-a együtt.
    • A magánhasználatra vonatkozóan a kifizetői közterheket (Szja, Szocho) meg kell fizetni.
  • Magánhasználat van, kiszámlázás nincs, vélelmezett 20 %-os hányad:
    • A vélelmezett 20 %-os magáncélú használatra megfizeti a cég a közterheket.
    • Ez az Áfa szempontjából a magánhasználatra vonatkozóan semmilyen információval nem szolgál, így az egész telefonszámlában lévő előzetes Áfa-ra a főszabály érvényesül: 30 %-ot nem lehet levonni.
  • Magáncélú használat van és a tételes kigyűjtés alapján a teljes összeget áthárítják:
    • Ha a kiszámlázás nem éri el a telefonszámla teljes összegének 30 %-át, akkor a számla előzetesen felszámított Áfa tartalmának 30 %-a nem vonható le.
    • Ha a kiszámlázás eléri, vagy meghaladja a telefonszámla teljes összegének 30 %-át, akkor az előzetes Áfa teljes egészében levonható.
    • A vállalkozásnak árbevétele keletkezik, mely befolyásolja eredményét, adóalapját is. (Pl. iparűzési adó esetében bevétel, azonban a hozzá kapcsolódó telefonköltség –mivel nem anyag- vagy árubeszerzés és nem is közvetített szolgáltatás– nem vehető figyelembe iparűzési adóalap csökkentőként.)
  • Magáncélú használat van, de a tételes kigyűjtés alapján az összeget csak részben hárítják át:
    • A számla teljes áfatartalmát csökkenteni kell a meg nem térített magánhasználatra jutó Áfa-val.
    • Ha a kiszámlázás nem éri el a telefonszámla teljes összegének 30 %-át, akkor a számla előzetes Áfa tartalmának 30 %-a nem vonható le. Amennyiben a kiszámlázás eléri, vagy meghaladja a telefonszámla teljes összegének 30 %-át, akkor az előzetes Áfa teljes egészében levonható.

 

Nincs arra vonatkozó előírás, hogy a fenti módszereket hogyan kell alkalmazni, ezért akár telefononként és havonta is eltérő lehet.

 

Ne felejtsük el, hogy a kifizetőnek a magánhasználatra jutóan a közterheket be kell vallania és meg kell fizetnie. A magánszemély felé történő kiszámlázáshoz mindig kell részletes, tételes kigyűjtés.

 

A telefonszámla adóhatásainak kalkulációját a következő linken elérhető táblázattal magunknak is tudjuk számszerűsíteni:  
LINK: TELEFONSZÁMLA ADÓHATÁSOK

 

A könnyebb megértés kedvéért nézzük meg egy példán a fentieket, vélelmezve, hogy a magáncélú telefonhasználat elkülönítése nem megoldott és a költségeket még részben sem számlázzák tovább, így a telefonszolgáltatás 20 %-a után fizetik meg a közterheket.

 

Telefonszámla bruttó 120.000,- Ft, ebből 18.900,- Ft internet (5 % Áfa-t tartalmaz), 2 x 500,- Ft telefonos adomány (nincs Áfa-ja), 7.650,- Ft parkolási díj, a fennmaradó összeg telefonelőfizetés (9.900,- Ft) és forgalom (82.550,- Ft).

A telefonszolgáltatás a számla tételeiből:

                                előfizetés  9.900,- Ft + forgalom 82.550,- Ft = együtt 92.450,- Ft

Vélelmezett magánhasználat: 92.450,- Ft * 20 % = 18.490,- Ft – Áfa nem vonható le, 1,18-szoros szorzóval számított összeg (21.818,- Ft) után 15 % Szja és 17,5 % Szocho terheli, amelyet a vállalkozás fizet meg:

                                T 559 Egyéb személyi jellegű kifizetések                18.490,- Ft

                                               K 454 Belföldi szállítók                                                  18.490,- Ft

 

                                T 559 Egyéb személyi jellegű kifizetések                  3.273,- Ft

                                               K 462 Személyi jövedelemadó                                     3.273,- Ft

 

                                T 561 Szociális hozzájárulási adó                               3.818,- Ft

                                               K 4631 Szocho befizetési kötelezettség                    3.818,- Ft

 

Telefonszámla fennmaradó bruttó 73.960,- Ft (= 92.450,- Ft – 18.490,- Ft) Áfa-tartalmát (15.724,- Ft) kell 70–30 % arányban felosztani. Áfa 70 %-a (11.007,- Ft) levonható, 30 % Áfa (4.717,- Ft) nem vonható le.

                                T 5292 Igénybe vett szolgáltatások (telefon)       40.765,- Ft

                                T 4661 Levonható Áfa 27 % (70 %)                          11.007,- Ft

                                               K 454 Belföldi szállítók                                                  51.772,- Ft

 

                                T 5292 Igénybe vett szolgáltatások (telefon)       22.188,- Ft

                                               K 454 Belföldi szállítók                                                  22.188,- Ft

 

Internethasználat Áfa-jára vonatkozó levonási tiltás nincs az Áfa tv-ben, ezért

                                T 5293 Igénybe vett szolgáltatások (internet)     18.000,- Ft

                                T 4662 Levonható Áfa 5 %                                                900,- Ft

                                               K 454 Belföldi szállítók                                                  18.900,- Ft

 

A parkolási díj Áfa-ja az Áfa tv. 124. § (2) bekezdés e) pontja értelmében nem vonható le

                                T 526 Parkolási díjak                                                       7.650,- Ft

                                               K 454 Belföldi szállítók                                                    7.650,- Ft

 

Adomány mentes, nem tartalmaz Áfa-t, így

                                T 869 Különféle egyéb ráfordítások                          1.000,- Ft

                                               K 454 Belföldi szállítók                                                    1.000,- Ft

 

Váradyné Dr. Nagy Erika

MINKE Szakértő

 

 

TOVÁBBI FOLYAMATOS SZAKMAI TÁMOGATÁS MOST FÉL ÉVIG INGYENESEN*:

 

*kizárólag az egyszeri 4.500 Ft-os regisztrációs díjat számtjuk fel.