Kérdése van a tagsággal kapcsolatban?

06-23/365-666  |  info@minke.hu

Mutasd a menüt

Behajtási költségátalányról lemondási illetékjog megítélése

Néhány hete az álló vizet – csak hogy a vizes képi hasonlatoknál maradjunk – az a nyilvánosan publikált könyvvizsgáló figyelemfelhívás kavarta ismét fel, amely szerint a igaz, hogy a behajtási költségátalányról és a késedelmi kamatról való lemondás illetékmentes, de az illetéktörvény előírásai szerint van bejelentési kötelezettség. Kérdésként merült fel, hogy az adóhatóság részére történő bejelentés elmulasztása von-e maga után valamilyen szankciót.

Napvilágot látott a NAV válasza.
http://www.nav.gov.hu/nav/ado/illetek/Behajtasi_koltsegatal20151007.html

Csak emlékeztetőül: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) szabályozza

  1. 6:48. § (1) a késedelmi kamatot és
  2. 6:155. § (2) a behajtási költségátalányt.

E szerint mindkét tételnél a kötelezett késedelme (azaz késve fizetés) esetén fizetési kötelezettség keletkezik. Ez

  • a behajtási költségátalány a késve fizetett tételenként 40 EUR-nak megfelelő forint,
  • a késedelmi kamat lehet megállapodás szerinti, de a késedelembe esés időpontjától kezdődően legalább a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű.

A szerződés jogosultja (akinek késve fizettek) az őt megillető behajtási költségátalány összegéről a szerződés teljesítési határidejét követően kifejezett nyilatkozatával lemondhat.

A NAV álláspontja szerint a követelés-elengedés ezekben az esetekben nem minősül a Ptk. 6:235. § szerinti ajándékozásnak, hanem egy visszterhes ügylethez kötődő engedményként fogható fel. Magyarázat: „A jogosultat nem az ajándékozás szándéka vezeti a késedelmi kamat és/vagy a behajtási költségátalány elengedésekor, hanem üzletpolitikai, üzletstratégiai szempontok mérlegelése nyomán hozza meg az erre irányuló döntését.”
A behajtási költségátalány elengedése semmilyen illetékkötelezettséggel nem jár, az adóhatóság irányába sem kell bejelentést tenni az elengedésre vonatkozóan.

A gazdálkodók továbbra is azt a jogszabályváltozást várják, amelyben a Ptk előírásai változnának meg úgy, hogy a behajtási költségátalány ne elszámolási kötelezettség, hanem csupán lehetőség legyen a késve fizetések szankcionálására. Ezzel megszűnne

  • az a hatalmas adminisztrációs teher, amelyet a behajtási költségátalány kiszámításával, nyilvántartásával és az arról való lemondatásával jelentkezik, illetve
  • a szállítói oldalon – sok esetben üzletpolitikai megfontolások miatt alaptalanul – lekönyvelt ráfordítások nem terhelnék a gazdálkodók eredményét.

Az év végére készülve nem szabad megfeledkezni a behajtási költségátalány eredményre gyakorolt hatásáról sem.

  • Csak a behajtási költségátalány fizetésére kötelezettnek kell a könyveibe a felmerüléskor – azaz már a számla késedelmes fizetésekor – a behajtási költségátalányt lekönyvelnie ráfordításként, majd az elengedéskor az erre vonatkozó nyilatkozat után az elengedést bevételként elkönyvelni. Ezzel az adott ügylet ugyan nem mutat eredményt, de évek között elcsúszásnál már torzítja az eredményt.
  • A jogosult csak akkor vesz be a könyveibe a kamatot és a behajtási átalányt, amikor számára a kötelezett megfizeti azt. Addig csak nyilvántartási kötelezettsége van, amely nem érinti az eredmény alakulását.

A gazdálkodóknak és a számviteli szakembereknek egyeztetni kell a késedelmi kamat, illetve a behajtási költségátalány kezelésének módjáról, annak eredményhatásáról és az adminisztrációs teendők megosztásáról.

 

Dr. Sallai Csilla
Könyvvizsgáló
www.stallum.hu