Kérdése van a tagsággal kapcsolatban?

06-23/365-666  |  info@minke.hu

Mutasd a menüt

Áfa-bevallás M-lapjainak kitöltéséhez kapcsolódó kérdések 2020. második félévétől

 

 

2020. július 1-jétől a szakma számára egy újabb kihívás jelent meg, ez pedig az áfabevallások adatszolgáltatási körének jelentős bővülése. A bevezetést a „szokásos” szlogenek kísérik, melyek azt sugallják, hogy milyen jó dolga lesz a könyvelőknek, hisz minden adat elektronikusan rendelkezésükre áll. Mi, könyvelők azonban látjuk ennek számítástechnikai korlátját és saját határainkat is. Mindaddig, amíg saját rendszereink nem állnak megfelelő minőségben rendelkezésünkre, és az adatok NAV-tól való lekérése is hibákkal teli, főhet a fejünk a jó megoldásokon. Az áfabevallások elkészítése az új rendelkezések életbe lépésével jelentős többletmunkát jelent a könyvelők számára, ami – sajnos – sem az adóhatóságot, sem a megbízóinkat nem érdekli.

 

A NAV honlapján 2020. július 1-jén megjelent tájékoztató és gyakorlati tapasztalataink alapján próbáljuk összefoglalni az M-lapokkal kapcsolatos feladatainkat, kérdéseinket.

 

Az éves áfabevallókat külön kell kezelni, mert ez a kör, amely a teljes 2020-as évről még a régi szabályok szerint tölti ki az M-lapokat.

 

Nézzük a leggyakrabban előforduló kérdéseket.

 

Az adatszolgáltatás köre

Alapelv, hogy a befogadott számlákról, számlával egy tekintet alá eső okiratokról az áfabevallás M-lapjain kötelező adatot szolgáltatni, mégpedig azon adómegállapítási időszakra vonatkozó áfabevallás M-lapján, amelyikben az adóalany az adott számla alapján adólevonási jogot gyakorol (kivéve egy esetet, de erről majd később).

 

Nem kell adatszolgáltatást teljesíteni olyan számlák tekintetében, amelyek áthárított adót nem tartalmaznak, így a fordított adózás alá tartozó, valamint az adómentes számlákról. Továbbá nem kell adatot szolgáltatni a számlának, illetőleg a számlával egy tekintet alá eső okiratnak nem minősülő bizonylatokról, így a felvásárlási jegyekről sem. Ennek az az alapja, hogy az áfatörvény egyértelműen önálló bizonylattípusként nevesíti a felvásárlási okiratot, és rögzíti, hogy annak kibocsátása esetén az értékesítő mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól. A felvásárlónak tehát nem keletkezik adatszolgáltatási kötelezettsége (sem kiállítói, sem befogadói minőségében).

 

Nem kell jelenteni azon számlákat sem, amelyeken szerepel áthárított áfa, de azt a befogadó részben sem helyezi levonásba, azaz egy forint levonást sem érvényesít. Fordítsuk meg a helyzetet. Amikor csak egy forint is levonásba kerül, akkor viszont a számlát teljes összegével kell szerepeltetni az M-lapon. Ennek indoka az, hogy az áfatörvény a számlában feltüntetett adóalapról és áthárított adóösszegről rendelkezik.

A módosító számláról akkor kell adatot szolgáltatni, ha az adó összegszerűen változik és eredményeként változik – akár nő, akár csökken – az adólevonás alapjául szolgáló számlában áthárított áfa összege, és ezért a módosító számla alapján az áfabevallásban a fizetendő összeget növelő tételt, vagy a levonható adó összegét növelő tételt számolunk el. Ha a módosítás nem változtatja meg az adó összegét, mert például csak a vevő címe kerül javításra, akkor az M-lapon nem kell szerepeltetni az erről szóló számlával egy tekintet alá eső okiratot.

Számlaérvénytelenítés mindig az áfa összegét érintő változást jelent, hiszen csökken a levonható adó, amit a bevallásban fizetendő áfát növelő tételként kell elszámolni. Az érvénytelenítő számláról fő szabály szerint mindig kell adatot szolgáltatni. De ha a bevallás benyújtásáig, ugyanabban az adómegállapítási időszakban rendelkezünk a sztornó számlával is, akkor ezeket a számlákat nem kell feltüntetni az M-lapon. (Ennek oka, hogy az eredeti számla alapján nem gyakorlunk levonási jogot, hiszen érvénytelenítve lett.)

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az adatszolgáltatás azon adómegállapítási időszakra vonatkozó áfabevallásban történik, amelyikben az adóalany az adott számla alapján adólevonási jogot gyakorol, mely később is lehet, mint az eredeti teljesítés napja. A számlával egy tekintet alá eső okiratról (vagyis a helyesbítő számláról) azon adómegállapítási időszakra vonatkozó áfabevallás M lapján kell adatot szolgáltatni, amelyik bevallásban az adóalany a módosítás, érvénytelenítés hatását figyelembe veszi.

A pénzforgalmi elszámolást alkalmazók befogadott számlái esetén változatlanul az a szabály, hogy összesítő jelentésben csak egyszer kell szerepeltetni a számlát, mégpedig annak a bevallásnak az M-lapján, amelyben első alkalommal kerül sor a számla alapján levonási jog érvényesítésére. Tehát ha a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó vállalkozó részletekben egyenlíti ki a szállítói számláját, akkor az első részkiegyenlítésnél a teljes összeget szerepelteti a tárgyidőszaki áfabevallásában, majd a következő áfabevallási időszakokban kifizetett részletekről egyáltalán nem szolgáltat adatot az M-lapon. Hasonlóképpen, a pénzforgalmi elszámolás alá tartozó ügyletekről készült számlát módosító vagy érvénytelenítő számlával egy tekintet alá eső okiratról is csak egyszer kell adatot szolgáltatni: azon adómegállapítási időszakra vonatkozó áfabevallás M lapján, amelyik bevallásban a számlával egy tekintet alá eső okiratot befogadó adóalany a módosítás, érvénytelenítés hatását először veszi figyelembe.

 

Nézzük a részleteket.

 

Számla utólagos módosításának kezelése az M-lapon

Az eredeti szállítói számlákról a ’65M-02 lapon, míg a korrekciós bizonylatokról a ’65M-02-K lapon kell adatot szolgáltatni. Ha egy számlára vonatkozóan több módosítás történt, akkor a befogadói oldalon a teljes számlasorozatot meg kell adni. Ennek következtében egy eredeti számlához – akár a korábbi bevallási időszakokban, akár a tárgyidőszaki adómegállapítási időszakban – több módosítás tartozik, az eredeti számla és az aktuális módosító számla/számlák mellett a közbülső módosító számlákat is fel kell tüntetni, mégpedig a számlatípus szerinti kódérték feltüntetésével. Ezek a következők: E – eredeti, K – nem a tárgyidőszakban elszámolt, KT – a tárgyidőszakban elszámolt.

 

Példa a többször módosított számla esetére, havi bevalló esetén:

A július havi áfabevallásban XY partner 007. sorszámú számlája után az adóalany levonási jogot érvényesít, az összesítő jelentésben 007. számla az M-02 lapon szerepel, mint eredeti számla.

 

Augusztus hónapban az XY módosítja a számláját, melyet augusztusban 012-es sorszámmal az adóalany részére át is ad, melyben pótlólagosan felszámított tétel szerepel, tehát a levonható áfa összege nő. Augusztus havi összesítő jelentésben a korrekciót az M-02-K lapon kell feltüntetni. A 007-es számla minősül eredeti számlának, a 012. számú számlával egy tekintet alá eső okirat, korrekciós bizonylat. Először fel kell tüntetni az 007. (eredeti) számla adatait, a számla típusaként “E” (eredeti) kódérték megadásával; a (c) oszlopban az előzmény számla sorszáma üresen marad. A következő sorban a 012. (korrekciós) bizonylat sorszáma kerül az (a) oszlopba, a 007. (eredeti) számla sorszáma pedig a (c) oszlopba; a számla típusaként “KT” kódértéket kell megjelölni. Itt “K” jelzésű tétel nincs. Tehát a bevallás M-02-K lapja a következőképpen fog kinézni:

 

 

Az október havi könyvelésben a fenti bizonylatokhoz kapcsolódóan egy újabb számlával egy tekintet alá eső okirat (021. számú bizonylat) érkezik, amely az adóalapot és az adó összegét csökkenti (a levonható áfa összege csökken). Az október havi összesítő jelentésben már bonyolultabb a helyzet, hiszen itt egy eredeti számlához több módosítás tartozik, amelyek közül egyik korábbi időszakban, másik a tárgyidőszaki adómegállapítási időszakban volt elszámolva. Ekkor a teljes számlasorozatot meg kell adni. Először fel kell tüntetni az 007. (eredeti) számla adatait, a számla típusaként “E” (eredeti) kódérték megadásával; a (c) oszlopban az előzmény számla sorszáma üresen marad. Ha a kitöltési útmutató szerinti módon a kiállítási sorrendet követjük, a következő sorban a 012. (korrekciós) bizonylat sorszáma kerül az (a) oszlopba, az 007. (eredeti) számla sorszáma pedig a (c) oszlopba; a számla típusaként “K” kódértéket kell megjelölni, mivel ezt a bizonylatot már korábban elszámoltuk. Ezt követően kerül sor a 021. (korrekciós) bizonylat szerepeltetésére, oly módon, hogy annak a sorszáma kerül az (a) oszlopba, az 007. (eredeti) számla sorszáma pedig a (c) oszlopba; a számla típusaként “KT” kódértéket kell megjelölni, mivel ennek a bizonylatnak a hatását a tárgyidőszakban vesszük figyelembe. Tehát az októberi áfabevallásunk módosító lapja így fog kinézni:

 

 

A fentieket ép ésszel követni nehéz, de ha a főkönyvi rendszer biztosítja a számlakapcsolatok lekövetését és a ’65-ös bevallás elkészítését, akkor automatizálható a kapcsolati háló beillesztése a bevallásba. Az is előfordulhat azonban, hogy a főkönyv által feladatott bevallásba kézzel bele kell nyúlni, akkor kell az előbbiek ismerete. Mindenesetre javaslom a könyvelő program által készített módosító lap rendszeres átellenőrzését, mert a programozás bonyolultsága miatt ezt a variálást a legtöbb könyvelő program nehezen követi le.

 

A korrekciós tételek levezetésére akkor is kötelez az áfatörvény, ha az eredeti számla adótartalma 2020. július 1-jét megelőzően került levonásra és ennek a számlának a módosítása – tegyük fel – 2020. második félévében történik. A 02-K módosító lapon az eredeti számla adatait fel kell tüntetni, függetlenül attól, hogy azokat 2020. július előtt a ’65M-02 lapon nem kellett szerepeltetni.

 

Egy számla korrekciója sok esetben úgy valósul meg, hogy az eredeti számla sztornózva lesz, majd helyes adatokkal készül egy új számla. Itt a kérdés mindig az, hogy a folyamat végén megjelenő számla ténylegesen új számla, vagy eredeti számla korrekciója. A sztornózást követően kiállított számla csak két esetben minősül ténylegesen új számlának (nem pedig az eredeti számla második korrekciójának), ha az érvénytelenítésre azért került sor, mert nem megfelelő vevő részére állították ki a számlát; illetve, ha a számlát csak kiállították, de nem adták át, nem küldték meg a vevő részére.

 

Amennyiben az eredeti számla, a sztornó számla és az új számla is kiküldésre került, akkor kettő lépésben történő számlahelyesbítés valósul meg, az eredeti, a sztornó és az új számla együtt képezi az adott ügylet helyes leképezését. A helyesbített adattartalmú számlán hivatkozni kell az eredeti számla sorszámára, a befogadónak pedig a ’65M-02-K lapon kell szerepeltetnie a bizonylatot, az előzményekkel együtt. Ha tehát egy ilyen számlakombináció kerül a kezünkbe, feltétlenül ellenőrizzük, hogy szerepel-e rajta hivatkozás az eredeti, majd később sztornózott számlára, s ha igen, akkor szerepeltessük a módosító lapon!

 

Kerekítés az M-lapokon

Az adatszolgáltatási kötelezettség szinte minden számlára vonatkozik, de az M-lapokon továbbra is ezer forintra kerekítve kell megadni az adatokat. Így természetes módon előfordul, hogy kisebb értékű beszerzésről szóló bizonylat esetén nulla forint is lehet az adóalap, vagy az adó értéke. Ettől a bevallás helyesnek minősül, mert az áfabevallás kitöltési útmutatójának 87. oldala az írja, hogy az összesítő jelentésben az adatokat továbbra is ezer forintra kerekítve kell bejegyezni a kerekítés általános szabályainak (499,- Ft-ig lefelé, 500,- Ft-tól felfelé) alkalmazásával.

 

M-lap kitöltése eltérő áfakulcsú tételek esetén

Az áfatörvény 10. számú melléklet 9. pontjának b) alpontja szerint a „számlában feltüntetett adóalapról és áthárított adó összegről” kell adatot szolgáltatni. Az áfabevallás kitöltési útmutatójának 89. oldala értelmében: „A termékbeszerzés/szolgáltatás igénybevétel adót nem tartalmazó ellenértékét az adóalap elnevezésű (c) oszlopban kell feltüntetni. Az adó elnevezésű (d) oszlopban kell a termékértékesítő/szolgáltatás nyújtó által kibocsátott számlában feltüntetett áthárított áfa összegét szerepeltetni, melyre vonatkozóan az adózó ugyanezen bevallásban adólevonási jogot gyakorol.”

Azonos áfakulcsú tételek esetében nem jelent problémát az összesítő jelentés kitöltése, de a különböző áfakulcsú tételek esetében – mint a törvény szövegéből látható – az adóalapokat nem kell elkülönítetten szerepeltetni az adatszolgáltatásban.

Vegyünk egy példát: a számlán 27 %-os adómértékkel szerepel egy tétel (100.000,- Ft +  27.000,- Ft áfa), és szerepel egy 5 %-os áfakulcsú tétel (20.000,- Ft + 1.000,- Ft áfa), továbbá a számlából legalább egy forint levonást is érvényesítünk. Ez esetben az M-02-es lapon adóalapként 120.000,- Ft szerepel, míg adóként 28.000,- Ft összeget kell feltüntetni.

Akkor is így kell eljárni, ha az áfatartalommal bíró tételek mellett adómentes, vagy esetleg fordított adózású tétel kerül feltüntetésre. Vagyis ha az előző számlában még 1.000,- Ft késedelmi pótlék is felszámításra került, akkor az M-02-es lapon adóalapként 121.000,- Ft-ot, adóként pedig 28.000,- Ft-ot szerepeltetünk. (Ilyenek tipikusan a telefonszámlák.)

 

M-lapok kitöltése során nagyon körültekintően járjunk el!

 

Az áfabevallások M-lapjainak benyújtása során tapasztalt leggyakoribb hibákról a NAV 2020. február 28-án tett közzé tájékoztatót a honlapján. Ajánlatos ezt újból áttekinteni.

A gyakorlatban az alábbi hibák jelennek meg:

  • A teljesítés időpontja helyett az adatszolgáltató más dátumot (számla kelte, pénzügyi rendezés időpontja stb.) tüntet fel.
  • A számla valós sorszáma helyett egy belső sorszámot tüntet fel az adózó, vagy a számla betűjelét, egész karaktersorozatát nem szerepelteti az M-es lapon.

Eddig tapasztalatunk szerint az adóhatóság az összefésült adatok ellenőrzése után helyesbítésre kötelezi az adatszolgáltatót, végül is a könyvviteli szolgáltatót.

Előfordul, hogy a számlát kiállító nem azzal a számlaszámmal jelenti le a NAV felé a számláját, amit a bizonylatra ráír (pl. a számlán mi azt látjuk, hogy a számla száma: 00010/2020, azonban az ő számlázó programja 10/2020 bizonylatszámot jelent le a NAV-nak). Ebben az esetben a mi adatszolgáltatásunkban akkor is 00010/2020 számlaszámnak kell szerepelnie, ha – mivel lekértük a NAV-tól a számla adatait – tudjuk, hogy az ő programja nem ezt jelentette le. Ennek oka az, hogy a bevallásunkat a rendelkezésünkre álló bizonylat alapján kell kitöltenünk.

 

Előleg- és végszámlák kezelése

Az adóhatóság 2020. július 1-jétől egyértelművé tette, hogy előlegfizetés esetén a végszámla tekintetében az előleg figyelembevételével adódó különbözetről kell adatot szolgáltatni. Ez mind a kibocsátóra, mind a befogadóra vonatkozik. A bevallás kitöltési útmutatója szó szerint a következőket írja: „Ha az adóalany termékbeszerzés vagy szolgáltatás igénybevételekor az áfa tv. 59. § szerint előleget fizetett, akkor az ügylet teljesítéséről kibocsátott, kiállított számla, számlával egy tekintet alá eső okiratról (a teljesített ügylet teljes adóalap- és adóösszegéről) és azzal egyidejűleg a fizetett előleg figyelembevételével adódó különbözetről (szintén adóalap- és adóösszegről) is adatot kell, hogy szolgáltasson.”

A tájékoztató szerint: „például, ha az értékesített termék adóalapja 200.000,- Ft, adója 54.000,- Ft, és előlegként 127.000,- Ft megfizetése történt, akkor a végszámla alapján adatot kell szolgáltatni a 200.000,- Ft adóalapról, az 54.000,- Ft adóról és a 100.000,- Ft adóalap különbözetről, valamint a 27.000,- Ft adó különbözetről is.”

Az Áfa-bevallási nyomtatvány M-lapja nem tartalmaz önálló rovatokat a kétféle adóalap és adóösszeg számára, ezért azon a végszámlát két külön sorban is szerepeltetni kell, egyszer a teljesítés összegét, egyszer pedig a különbözetet levezetve ugyanazon számlasorszámhoz kapcsolódóan. A NAV arról tájékoztatta az adózókat, hogy az M-lapot feldolgozzák akkor is, ha ugyanazon számlasorszám kétszer van rajta feltüntetve, a duplaság tehát nem fog problémát okozni a bevallás feldolgozása során. A NAV tájékoztatójában szereplő példa helyett nézzünk inkább egy olyan számlát, amiben a termék adóalapja szintén 200.000,- Ft, de a levont előleg 150.000,- Ft (118.000,- Ft + 32.000,- Ft Áfa), ugyanis így jobban látszik, minek kell szerepelnie az M-es lapon:

 


 
A korábbiakban már leírtak szerint az M-lapon az eredeti számláról csak abban az esetben kell adatot szolgáltatni, ha annak alapján az adóalany levonási jogot gyakorol. Amennyiben előlegként a teljes összeg megfizetésére sor került, a végszámlát már nem kell szerepeltetni az M-lapon.

 

Negatív előjelű számla

Az adóhatóság által képviselt álláspont szerint negatív összegű számlát nem lehet kibocsátani. Számlát ugyanis az áfatörvény előírásaiból adódóan termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról vagy átvett előlegről kell kiállítani, ami nem lehet negatív előjelű. A gyakorlatban ugyanakkor vannak olyan helyzetek, amiket kezelni kell, például a túlfizetett előleg, az elszámoló számlák, a göngyöleg visszavétele vagy visszáruzása.

Ahol az adott ügylet elszámolását az adóalany eddig negatív előjelű számlával oldotta meg, ott meg kell vizsgálni, hogy az ügylet bizonylatainak szabályos korrekciója számlahelyesbítéssel hogyan valósulhat meg.

 

Túlfizetett előleg kezelése

Mint tudjuk, előleg esetén a fizetendő adót annak jóváírásakor, kézhezvételekor, egyéb esetben annak megszerzésekor kell megállapítani. Ez egy nem teljesítéshez kötött időpont. Ha pedig termékértékesítés, vagy szolgáltatásnyújtás történik, akkor a teljesítésről számlát kell kibocsátani. Az előbbit nevezzük előleg-, az utóbbit végszámlának. A végszámla nem az előlegszámla módosító bizonylata, hanem a teljesítésről kiállítandó bizonylat.

Ha a vevő által megfizetett előleg(ek) összege magasabb, mint a teljesítéskor kiszámlázott ellenérték (mert a megrendelés több tételre vonatkozott, mint a teljesített mennyiség), a különbözetet vissza kell téríteni. Leggyakrabban a végszámla összegéből levonásra került a megfizetett előleg(ek) összege, és a negatív különbözet lett a végszámla végösszege.

A végszámla, mint a teljesítést igazoló bizonylat, nem lehet negatív összegű, a vevő túlfizetését az előlegszámla helyesbítésével kell korrigálni. Ez a vélemény az előleg definíciójából vezethető le, ahol az szerepel, hogy előleg „a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható vagyoni előny”. Az ellenértékbe legfeljebb annak mértékéig lehet beszámítani vagyoni előnyt. Vissza kell téríteni a különbözetet a vevő részére, és az előlegszámlát is úgy kell korrigálni, hogy azon a megfelelő összegben szerepeljen az előleg.

Az M-lapokon is két bizonylatot kell feltüntetni: az előleget korrigáló számlával egy tekintet alá eső okiratot a ’65M-02-K lapon, és a végszámlát a ’65M-02 lapon.

 

Elszámoló számla

Időszakos elszámolású ügyleteknél is gondot okozhat a negatív összegű számlák kezelése. A közműszolgáltatások esetén 11 hónapig átalánydíj kerül megállapításra, majd a 12. hónapban történik az elszámolás. A 12. hónapban a tényleges fogyasztás kerül elszámolásra, mely az egész időszakra vonatkozik. Eldöntendő kérdés, hogy ez alapszámla, vagy korrekciós bizonylat születik-e.

A NAV honlapján 2015.12.17-én megjelent, „Időszakos elszámolású ügyletekre vonatkozó szabályozás változása” című tájékoztató alapján elmondhatjuk, hogy eltérően kell kezelni az elszámolás bizonylatolását attól függően, hogy pozitív vagy negatív irányú eltérés mutatkozik az elszámolási időszak végén.

 

Ha pozitív az előjel, akkor egy önálló számláról beszélünk, vagyis a vevőnek pótlólagos fizetési kötelezettsége keletkezik, új teljesítési időponttal.

 

Ha negatív az előjel, akkor az adóalap-módosítást jelent. Így a korábbi adóalapot kell utólag csökkenteni, amihez a korábban kiállított számlát módosító, számlával egy tekintet alá eső okiratot kell kiállítani. A már előzőekben leírt számlahelyesbítés annyiban speciális, hogy a számlakibocsátó részére elfogadható megoldás, ha csak az utolsó időszakról kiállított számlát módosítja, vagy ha a módosítás összegét az utolsó időszakban számlázott összeg nem fedezi, annyi időszakra megy vissza a módosítással, amennyiben a kiszámlázott összegek együttesen már fedezetet nyújtanak a jóváírásra. Az adóhatóság csak azt tekinti szabályszerűnek, ha a módosító számla tartalmazza az eredeti számlára történő hivatkozást. A negatív irányú elszámolást tehát számlával egy tekintet alá eső okirattal kell elvégezni, amelynek az adatait a ’65M-02-K lapon kell szerepeltetni.

Számla-befogadóként mindenképp követeljük meg – ha kell írásban kérjük – az eredeti számlára való hivatkozást, mert e nélkül az M-lap helyesen nem tölthető ki.

 

Göngyöleg visszaváltása

A göngyölegként használt termékek értékesítése áfakörbe tartozik, hiszen az áfatörvény 77. § (2) bekezdés b) pontja kifejezetten nevesíti a betétdíjas termékek visszaváltását az utólagos adóalap-csökkentés esetkörei között. Az adóalap csökkentésének azonban a 78. § (1) bekezdése értelmében előfeltétele az eredeti számla korrekciója. A göngyöleg esetében nem lehet teljesíteni az egyértelmű beazonosítást, tehát nehéz az eredeti számlát meghatározni. Az adóhatóság eddigi gyakorlata szerint elfogadja a partnerek által kijelölt hivatkozást, csak ez ne többször is azonos számlaszámra történjen. A korrekciós bizonylat már lehet negatív összegű, és azt a befogadó a ’65M-02-K lapon fogja szerepeltetni.

A partnerek megállapodhatnak úgy is, hogy a göngyöleg tulajdonjoga átruházásra kerül, azzal a kikötéssel, hogy eladó visszavételi lehetőség biztosít. Ezzel a göngyöleg visszaváltása már önálló ügyletté válik, új adóköteles termékértékesítés valósul meg akkor, amikor a göngyöleget megvásárló értékesíti azt. Az összesítő jelentés kiállítása így már nem okoz problémát.

 

Visszáru kezelése

Az adóhatóság a visszáru Áfa-rendszerbeli megítéléséről szóló 2007/76. Adózási kérdése alapján foglalnánk össze ezt a témakört.

A “visszáru” kifejezés általában két esetre vonatkozik:

  • Hibás teljesítés vagy más ok miatt az eredeti szerződés részben vagy egészben meghiúsul, és ennek következményeként a termékek egy része vagy egésze visszaszállításra kerül az eladóhoz.
  • Visszavásárlási megállapodásra épülő értékesítési konstrukció, amelynél az eredeti vevő jogosult a szerződésben meghatározott időn belül arra, hogy a megvásárolt terméket visszaszállítsa, és a teljes vételárat visszatérítik számára.

Tehát itt az a kérdés, hogy a szerződés részben vagy egészben meghiúsult, vagy egy önálló ügyletről beszélünk.

Meghiúsulás esetén az eredeti számlát kell korrigálni, teljes meghiúsulás esetén érvényteleníteni, részben meghiúsult szerződésnél pedig módosítani. A korrekciós bizonylaton hivatkozni kell az eredeti számlára, és a vevő a ’65M-02-K lapon szolgáltat adatot.

A második esetben nem beszélhetünk hibás teljesítésről, itt egy más szerződési konstrukcióról van szó, mely alapján az eredeti eladó – esetlegesen csökkentett áron – visszaveszi az eredeti vevőtől azokat a termékeket. Ekkor a visszaadó állítja ki a számlát a visszavevő felé a termékértékesítésről.

 

Árfolyam egységes kezelése

Az Áfa törvény 127. § (4) bekezdése szerint a számla befogadója, amennyiben él az adólevonási jogával, az áfabevallásban csak a számlában, a számlakibocsátó által alkalmazott árfolyamon átszámítva szerepeltetheti az előzetesen felszámított, levonható áfa összegét forintban, és ebből következően az adó alapját is ezen az árfolyamon kell feltüntetnie. A levonható előzetesen felszámított adó összege nem haladhatja meg a levonási jog tárgyi feltételét képező számlában adóként szereplő, illetőleg az abból adóként kiszámítható összeget, ez pedig csak akkor biztosítható, ha a befogadó a ’65A és ’65M lapokon egyaránt a számlakibocsátó által alkalmazott árfolyamon szerepelteti a kérdéses tételeket.

 

Végezetül pedig, mivel mi, könyvelők is emberek vagyunk, ezért előfordulhat, hogy egy adat véletlenül az M-lapon elírásra kerül („csak az nem vét, aki nem dolgozik”). Ebben az esetben gyakorlatilag az történik, hogy nincs számlakorrekció, de az M-lapot mégis javítani szükséges. Ilyen konkrét eset az például, hogy egy nappal el lett írva a számla teljesítésének a napja, de minden más adat teljesen egyezik, tehát mindenki tudja, hogy ugyanarról a számláról van szó. Ilyen esetben is a NAV ragaszkodik a helyesbítéshez. Tehát ha egy adat elírásra kerül az M-lapon (mert a főkönyvi könyvelésben a rögzítés véletlenül így történt), akkor sajnos a NAV felszólít helyesbítésre. Ez lesz az egyik végzetünk.

 

Mindenkinek jó munkát kívánok!

 

Pécsi Attila

MINKE Szakértő

 

 

 

 

TOVÁBBI FOLYAMATOS SZAKMAI TÁMOGATÁSÉRT KATTINTS: