Kérdése van a tagsággal kapcsolatban?

06-23/365-666  |  info@minke.hu

Mutasd a menüt

Adólevonási jog és Áfa levonási tilalmak

 

Amikor az Áfa levonási tilalmak kerülnek szóba, szinte kivétel nélkül mindenkinek elsőként az Áfa tv. 124. §-a jut eszébe, amely tételesen rögzíti, hogy mely gazdasági események esetén egyáltalán nem vonható le, vagy csak részben vonható le az Áfa. Röviden és nagyon általánosan elmondhatjuk, hogy amit ebben a felsorolásban nem találunk, arra érvényesíthető az adólevonási jog. Valójában azonban ennél jóval árnyaltabb a rendszer.

 

Azok az adóalanyok, akik Áfa levonásra jogosultak, egy termék beszerzése vagy szolgáltatás igénybevétele alkalmával már a beszerzésre vonatkozó döntés meghozatala pillanatában el tudják dönteni, hogy az Áfa levonható-e vagy sem, azaz tudjanak azzal számolni, hogy a költség nettó vagy Áfa-val növelt (bruttó) módon fogja-e őket terhelni.

 

Az Áfa levonásának lehetőségét alapvetően 2 feltétel alapján kell mérlegelnünk:

  • vizsgálnunk kell egyrészt, hogy a vállalkozási tevékenység érdekében merült-e fel a költség,
  • másrészt vannak tételek, melyeknél az Áfa tv. konkrét tilalmat határoz meg.

A szabályozás megengedő, azaz ahol a törvényalkotó nem határozza meg az áfalevonási jog gyakorlásának tilalmát, ott élhetünk vele.

 

Az Áfa rendszerének alapvető kérdésköre az Áfa levonás, valamint az ahhoz kapcsolódó tilalomrendszer, ugyanis az adó alanya a forgalmat terhelő Áfa fizetése mellett –a jogszabályban rögzített feltételek mentén– az általa igénybe vett ügyletek kapcsán adólevonási jogot is érvényesíthet. Azonban ez az adólevonási jog nem korlátlan, hiszen számos feltétele van, illetve bizonyos korlátok is vonatkoznak rá.

 

Az Áfa rendszerében az adólevonás kérdésköre kiemelt jelentőséggel bír. Az adóhalmozódás elkerülését ugyanis az biztosítja, hogy az adóalany meghatározott szabályok mellett az általa fizetendő adóból a más adóalanyok által rá, az ügylettel összefüggésben, illetve ahhoz kapcsolódóan áthárított adó összegét levonhatja. Így teljesül az, hogy az adóalany kizárólag az általa előállított, termelt termék, teljesített szolgáltatás kapcsán csak az ő általa hozzáadott érték tekintetében fizet adót.

 

Az adólevonás azonban meghatározott feltételekhez kötött. Önmagában tehát az a tény, hogy az adóalany adó fizetésére kötelezett, még nem jelenti azt, hogy minden áthárított, illetve saját nevében, saját magának felszámított adót levonhat.

 

 

Általánosságban elmondható, hogy a következő feltételeknek teljesülni kell, ahhoz, hogy egy adóalany Áfa levonását érvényesíteni tudja:

  • rendelkeznie kell megfelelő alaki és tartalmi feltételekkel rendelkező számlával (vevő és szállító neve, címe, adószáma szerepeljen rajta),
  • ne essen levonási tilalom alá az a termék vagy szolgáltatás, amelyről a számla szól (pl.: parkolás, étel-ital, szórakozás után soha nem vonható le az Áfa)
  • a vállalkozás Áfa levonásra jogosító tevékenységet végezzen (pl.: ha a vállalkozás tevékenysége kölcsön nyújtása vagy lakóingatlan bérbeadása, akkor nem lehet Áfa levonást érvényesíteni az ehhez a tevékenységhez igénybevett szolgáltatások, termékek esetén)
  • amennyiben a terméket vagy szolgáltatást tovább értékesítési céllal szerzi be, még ha levonási tilalom alá is esik, akkor is levonható az Áfa a beszerzéskor, és fel is kell számolni az Áfa-t az értékesítéskor (ld. adólevonási jog tilalma alóli kivételek az Áfa tv. 125. §-ában). Ezesetben a tovább értékesítési céllal történt a beszerzést igazolni kell.

Az adólevonási jog keletkezésének időpontját az Áfa tv. 119. §-a szabályozza. Ennek (1) bekezdése értelmében főszabály szerint az adólevonási jog –ha az Áfa tv. másként nem rendelkezik– akkor keletkezik, amikor az előzetesen felszámított adónak megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani.

 

 

Az adólevonási jog keletkezését az Áfa tv. arra a napra teszi, amikor az ügyletet teljesítő (másik) adóalanynál az Áfa tv. szabályai alapján adófizetési kötelezettség keletkezik, illetve ha fordított adózásos konstrukcióról van szó, az adólevonási jog keletkezésének időpontja megegyezik azzal a nappal, amikor a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalanynak az adót –saját nevében– meg kell állapítania. Ezzel biztosítja, hogy az adólevonási jog keletkezése ne előzhesse meg az adófizetési kötelezettség keletkezését.

 

Az adólevonási jog keletkezésének alapvető feltétele, hogy az csak az adóalany által adóköteles tevékenység érdekében történő használathoz, hasznosításhoz kapcsolódhat.

 

Az Áfa tv. 120. § és 121. §-ából levezethető, hogy az adólevonásra nem jogosító tevékenységhez, illetve az adóalanyiságot nem eredményező tevékenységhez végrehajtott beszerzéseket, igénybe vett szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adó nem levonható, hiszen e két § kifejezetten úgy fogalmaz, hogy csak az adóköteles, illetve az adólevonásra jogosító tevékenységhez végrehajtott beszerzések Áfa-ja helyezhető levonásba. Az adólevonásra nem jogosító, illetve az adóalanyiságot nem eredményező tevékenység nem minősül adóköteles tevékenységnek, így az ehhez történt beszerzéseket terhelő előzetesen felszámított adó nem vonható le. Ez a szakasz általános levonási tilalmat fogalmaz meg azzal, hogy a konkrét beszerzés jellegének további vizsgálata nélkül nem engedi meg levonni azt az előzetesen felszámított adót, amely olyan beszerzés ellenértékének része, amely nem adóköteles –ingyenes, vagy adólevonásra nem jogosító adómentes, vagy pedig adókörön kívüli– tevékenység során hasznosul.

 

 

Adómentes ügyletek és az adólevonás

Az Áfa tv. 120. § és 121. § előírásaiból következően kizárólag olyan beszerzések esetében érvényesíthető adólevonási jog, amelyek adólevonásra jogosító gazdasági tevékenység során hasznosulnak.

 

Az adómentes ügyletekhez adófizetés nem kapcsolódik, az adólevonás oldaláról megközelítve azok 2 csoportba sorolhatók:

  1. ún. nevezett adólevonással nem járó adómentes ügyletek –korábbi néven: tárgyi adómentes ügyletek; ezek sajátja, hogy az adott ügylet után ugyan nem kell Áfa-t fizetni, azonban az ezen ügylethez történt beszerzések Áfa-tartalma –tekintettel az adómentességre– nem helyezhető levonásba (ezek az ún. nem valódi mentes ügyletek).
  2. adólevonásra jogosító adómentes ügyletek; ezekre az ügyletekre tekintettel sincs adófizetés, azonban –függetlenül az adómentesség tényétől– az adómentesség okán adólevonási tilalom nem merül fel, azaz az ilyen ügyletekhez végrehajtott beszerzések előzetesen felszámított adója levonásba helyezhető (ezek az ún. valódi mentes ügyletek).

+ 1. Alanyi Áfa mentességet választó adóalanyok –tekintettel arra, hogy –általános esetben– nem kapcsolódik hozzájuk adófizetési kötelezettség, ezen minőségükben szintén nem élhetnek adólevonási jogukkal.

 

 

A nem valódi adómentes ügyleteknek 2 csoportja van:

  1. a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel adómentes, valamint
  2. a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel adómentes termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások.

 

 

A közérdekű mentesség okán mentes termékeket és szolgáltatásokat az Áfa tv. 85-85/A §-ai, a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel adómentes termékértékesítéseket és szolgáltatásnyújtásokat pedig az Áfa tv. 86-87. §-ai tételesen rögzítik.

 

Abban az esetben, ha az adóalany közvetlenül valamely –általa teljesített– nem valódi adómentes ügylethez szerez be terméket, vagy vesz igénybe szolgáltatást, akkor ezek előzetesen felszámított adója nem helyezhető levonásba.

 

 

Pl.: ha egy nyelviskola az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés j) pontja alá tartozó –akkreditált – adómentes nyelvoktatási tevékenységéhez szerez be tankönyveket, írószereket, táblát, székeket, asztalokat, akkor ezen beszerzések adótartalma nem helyezhető levonásba, tekintettel arra, hogy ezek a beszerzések közvetlenül adólevonásra nem jogosító adómentes tevékenységet szolgálnak.

 

Hasonló a helyzet, ha az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés a)–f) pontjában felsorolt szolgáltatás termékexporthoz vagy harmadik országba irányuló bérmunkához kapcsolódik közvetlenül.

 

Abban az esetben, amikor egy adóalany egyaránt végez adólevonásra nem jogosító, illetve adólevonásra jogosító tevékenységet is, akkor az egyes beszerzett termékekről, igénybe vett szolgáltatásokról azt kell eldönteni, megmondható-e, hogy azok az adóalany mely tevékenységéhez kapcsolódnak közvetlenül. Amennyiben igen, akkor a beszerzett termék, igénybe vett szolgáltatás előzetesen felszámított adótartalma levonásba helyezhető a tételes elkülönítés szabályai szerint. Ha a beszerzés egyaránt kapcsolódik adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító tevékenységhez is, az arányosítás szabályai szerint kell meghatározni a levonható adó mértékét.

 

 

Adólevonással járó adómentes ügyletek és az adólevonás

A valódi adómentesség –adólevonásra jogosító mentesség– sajátossága, hogy tényleges adófizetéssel nem jár, azonban a teljesítéséhez kapcsolódóan felmerült előzetesen felszámított adó mégis levonható.

Ezek az ügyletek adómentesen nyújthatók az adóalany által, és ezzel párhuzamosan levonási jog is érvényesíthető. Jellemzően ezek azok az esetek, amikor egy adóalany pl. kizárólag más tagállami adóalanyoknak, illetve harmadik ország felé értékesít terméket, ekkor az általa végzett valamennyi tevékenység adómentes, de ezzel együtt az adómentesen értékesítésre kerülő termékek előállításához eszközölt beszerzések előzetesen felszámított adótartalma –feltételezve, hogy az adólevonás valamennyi egyéb feltétele is fennáll– levonásba helyezhető.

 

 

Ide tartoznak –többek között– az alábbi ügyletek:

  1. Közösségen belüli adómentes értékesítés alapesete
  2. Közösségen belüli adómentes termékértékesítés egyik speciális esete, az új közlekedési eszköz értékesítése
  3. Közösségen belüli adómentes termékértékesítés másik speciális esete, a jövedéki termék értékesítése
  4. adóalany vagyonáthelyezése
  5. termékexport (az Áfatörvény szóhasználatával élve: adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan)
  6. külföldi megrendelő részére, ingó terméken végzett bérmunka, amennyiben a termék a bérmunkát követően a vámhatóság által igazolt módon harmadik ország területére kerül
  7. harmadik országból importált, de a Közösség területén vámjogi szabad forgalomba nem bocsátott terméknek, illetve vámeljárás –pl. aktív feldolgozásfelfüggesztő eljárás, ideiglenes behozatal– hatálya alatt álló terméknek az értékesítése, valamint az ilyen termékhez közvetlenül kapcsolódó olyan szolgáltatás, amelynek értéke beleépül az importált termék adóalapjába.
  8. azok a szolgáltatások, amelyek exporthoz, illetve olyan terméken végzett bérmunkához kapcsolódnak, amelynél a terméket a megmunkálást követően a vámhatóság harmadik ország felé végleges rendeltetéssel kilépteti.
  9. személyszállítás abban az esetben, ha akár az indulási hely, akár az érkezési hely, akár mindkettő nem belföldön van.
  10. termék értékesítése abban az esetben, ha az vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történik.

 

 

Ingyenes ügyletek és az adólevonás

 

Áfa szempontjából általános szabály, hogy adólevonást az adóalany kizárólag az adóköteles gazdasági tevékenysége kapcsán gyakorolhat. Az ingyenes ügyletek fogalmi eleme, hogy azokért cserébe az adóalany ellenértékben nem részesül, így az ingyenes ügyletek kapcsán –főszabályként– adólevonás nem gyakorolható. Ez azt jelenti, hogy azon beszerzések Áfa tartalma, amely beszerzések az adóalanynál közvetlenül ingyenes termékátadáshoz, illetve ingyenes szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódnak, nem levonható.

 

Tipikus példa erre amikor az Áfa alany munkáltató a természetbeni juttatásként átadni kívánt karácsonyi ajándékot beszerzi, akkor annak ellenértéke jellemzően Áfa-t tartalmaz, azonban tekintve, hogy a munkáltató előre tudottan olyan „tevékenységéhez” veszi a terméket, amely nála nem eredményez adóalanyiságot –hiszen nem ellenérték fejében történik az átadás–, ezért az nem tekinthető adóköteles gazdasági tevékenységnek, így a karácsonyi ajándékként beszerzett termék Áfa tartalma az Áfa alany munkáltatónál nem helyezhető levonásba.

 

Vannak olyan esetek is, amikor egy beszerzésről utóbb derül ki, hogy az adóalanynál ingyenes ügylethez kerül felhasználásra. Ekkor termékértékesítések esetén az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése, szolgáltatásnyújtások esetén a 14. § úgy rendelkezik, hogy ha az adóalany úgy ad át másnak ingyenesen terméket, illetve úgy nyújt másnak ingyenesen szolgáltatást, hogy azzal kapcsolatban nála korábban levonható adó merült föl, akkor az ingyenes átadással, illetőleg az ingyenes szolgáltatásnyújtással összefüggésben az adóalanynál adófizetési kötelezettség keletkezik. Fontos, hogy az ilyen ügyletek esetén nem a ténylegesen gyakorolt adólevonás, hanem már annak lehetősége megteremti az adóztathatóságot, ami azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy az adóalany a későbbiekben ingyenesen hasznosuló termékkel, szolgáltatással összefüggésben élt-e az –egyébként jogszerűen gyakorolható– adólevonás lehetőségével, az ingyenes hasznosítás adófizetést von maga után. Mivel ellenérték ebben az esetben nincsen, értelemszerűen az adóalapot sem az ellenérték alapulvételével kell meghatározni. Az Áfa tv. 68. §-a alapján az ingyenes –végleges jelleggel történő– termékátadásnál az adó alapja a termék teljesítéskori beszerzési ára, ennek hiányában előállítási költsége, a 69. § szerinti ingyenes szolgáltatásnyújtásnál pedig az a kiadás, amely az ingyenes szolgáltatásnyújtással összefüggésben a szolgáltatás nyújtójánál felmerült.

 

 

Tételes Áfa levonási tilalom – Áfa tv. 124 §-a

Ahogy azt már fentebb is rögzítettük, nem vonható le az Áfa, ha nem a tevékenység érdekében merül fel a költség, ugyanakkor levonható annak a költségnek az Áfa-ja, ami közvetlenül a vállalkozási tevékenység érdekében merül fel, és nem esik az Áfa tv. 124. §-a szerinti levonási tilalmak alá.

 

A tételes Áfa levonási tilalmakat az Áfa tv. 124. §-a határozza meg, a törvény tételesen felsorolja, hogy mely termékeknél, szolgáltatásoknál nem élhetünk Áfa levonási joggal.

 

 

Kivételek, melyek erősítik a szabályt – Áfa tv. 125. §-a

 

Általános érvényű kivétel, hogy ha a terméket, szolgáltatást azért vásárolja meg az adóalany, hogy azt Áfa kötelezetten tovább értékesítse, úgy megilleti az Áfa levonás joga abban az esetben is, ha egyébként ezt a törvény tiltja. Ilyenkor figyelni kell arra, hogy az adóalany rendelkezzen az ehhez szükséges tevékenységi körrel, továbbá, ha engedélyköteles az értékesítés, úgy az engedélynek is meg kell lennie.

 

Az Áfa levonás joga akkor is megilleti az adóalanyt, ha a megvásárolt terméket legalább 90 %-ban adóköteles bérbeadásra hasznosítja. Tehát ha pl. gépjárművek bérbeadásával foglalkozik, akkor az ehhez a tevékenységhez kötődő személyautók megvásárlásakor levonhatja az Áfa-t (Természetesen itt is követelmény, hogy rendelkezzen a megfelelő tevékenységgel.)

 

Érdemes tudni, hogy élelmiszereknél, italoknál nem csak a tovább értékesítés teremt Áfa levonási jogot, hanem az Áfa köteles felhasználás is –pl. étterem anyagfelhasználása.

 

Budapest, 2021. július 13.

 

                                                                                                                           Kovács Andrea

okl.adószakértő


TÖLTSD LE 3.500 Ft helyett INGYEN


"111 Szakmai kérdés-válasz" KIADVÁNYUNKAT!

LEGYEN TIÉD AJÁNDÉKUNK!